Fejlesztő: Ubisoft Toronto; Kiadó: Ubisoft; Platform: PC, PlayStation 4, PlayStation 5, Xbox One, Xbox Series S/X
Gerillaharcosként rohannád le a néped fölött uralkodó karibi zsarnokot? Nem kell tovább menned, ugyanis a Far Cry 6-ban ezt és még számtalan más őrültséget vihetsz végbe.
A Ubisoftnál mindig van egy olyan elnyomott közösség, akiket csak mi tudunk felszabadítani, legyen az Assassin’s Creed vagy Watch Dogs, az alapkoncepció minimális változtatásaival eladják nekünk ugyanazokat a játékokat évről-évre, némiképp továbbfejlesztve. Azonban az utóbbi néhány esztendőben valami furcsa dolog történt a fejlesztő/kiadóóriás háza táján, ugyanis az amúgy jónak ítélt termékeiket, a közönségre hallgatva egyre jobbá tették. És ezalatt nem azt kell érteni, hogy nagyobb térképeket, vagy szebb grafikát kaptunk, hanem a játékok szinte minden aspektusban előrébb léptek elődjeiknél, gyakran nem kis meglepetést okozva a játékosoknak. Hasonló dolog történt a Far Cry 6 háza táján is, ami egy egészen említésre méltó alkotás lett.
A széria egyéb epizódjaiban is egzotikus helyszínek elnyomó hatalmát igyekeztünk megbuktatni, azonban a harmadik részben bevált receptet tovább víve, most is egy konkrét gazfickót kell leküzdenünk. Őt pedig ezúttal nem más, mint a Breaking Badből, vagy annak spin-offjából a Better Call Saulból és számtalan más mozi vagy tévésorozatból is ismert Giancarlo Esposito személyesít meg. A színész szinte tündököl a szerepben, de ezt majd láthatjátok ti is, egyszerűen zseniális az a megszállottság, amit a képernyőre vitt virtuális karakterének mimikájával és színészi játékával.
A történet szerint egy Dani Rojas nevű fiatal képében, egy Yara nevű országban élünk, melyben a hatalmat számos forradalmon keresztül adogatták egymásnak az ország vezetői. A nagy 1967-es forradalom során Santos Espinosa a gerillák vezetője ragadta meg a hatalmat. Regnálása során a blokáddal sújtott szigetcsoport szinte teljes elszigeteltségben élt a világ többi részétől, ez rányomva minden negatív hatását a nemzet gazdaságára. Espinosa halála után azonban a törékeny nép ismét vezető nélkül maradt, ám az első szabályos választásokon egy korábban uralkodott család sarja, Anton Castillo került teljhatalmú pozícióba. Hatalmával kőkeményen visszaélve és népét sanyargatva akarja elhozni az újabb bőség korát szülőföldjére. Ám ezen ambícióit kőkemény zsarnoksággal és akár a nép életének árán is képes megvalósítani. Természetesen Danit az események a helyi gerillák irányába sodorják, így mi lehetünk azok akik elindítják a népet az újabb forradalom útján.
A korábbiakban bevált formulán tehát nem igazán változtattak a készítők, azonban számtalan elem egy kicsit tovább finomodott, míg történtek olyan dolgok, amiket valószínűleg inkább visszalépésnek fogunk megélni. Példának okáért nem értem, hogy a leölt ellenfelek fegyvereit miért nem tudjuk felvenni, lecserélve azzal az éppen nálunk lévő mordályt. Számtalanszor jutott eszembe, amikor egy adott küldetésre nem vittem megfelelő nehézfegyverzetet, mert lopakodva kívántam abszolválni a feladatot, hogy az RPG-vel hadonászó kollégától tudtam volna tűzerőt kölcsönözni a rám törő helikopterek megszelídítésére. Vagy vehetjük példának a járműfizikát, ami talán még légiesebb lett, mint a korábbi részekben volt. Mert annak ellenére, hogy egy nagyobb súlyú gépet irányítunk, még mindig úgy röptet meg bármilyen útszéli akadály mintha egy ugratóra hajtottunk volna.
A fentiek ellenére azonban a játék legerősebb pontja mégis a gameplay, az élmény, amit az irányítástól, a fegyverhasználattól és a hatalmas játéktér belakásától kapunk. Mert annak ellenére, hogy elég klisés a fő történeti szál, még rendkívül élvezetes és kiválóan működik minden egyes szelete. Arról ne is beszéljünk, hogy a gigászi térképen szinte megszámlálhatatlan felfedeznivalót találunk, legyen szó mellékküldetésről, bázisok felszámolásáról vagy kincsvadászatról, garantáltan nem fogunk unatkozni. Azt külön ki kell emeljen, hogy temérdek küldetés ellenére nem igazán érzünk ismétlődést, mert mindig van valamilyen kis csavar még az egy kaptafára készült mechanikákban is.
A Far Cry 6-ot egy Xbox One X-en teszteltem és azt kell, hogy mondjam, hogy a HDD ellenére nem tölt túlságosan sokat, azonban azt is figyelembe véve, hogy az egyszeri teljes betöltéssel el tudunk jutni a térkép egyik végéből a másikba újabb töltőképernyő nélkül az komolyan megsüvegelendő. A képernyőt bámulva azonban tovább emelem a kalapom, mert vizuálisan is remekül teljesít az anyag. A képi világ csodálatos, a fény-árnyék hatások és a színek is lenyűgözőek, mindemellett a cucc tökéletesen fut. Itt-ott találkoztam némi, de igazán elhanyagolható belassulással. A vizualitás mellett természetesen az audió is nagyon szépen meg van munkálva, a betétdalok pedig könnyet fognak csalni a szemekbe, főleg, ha valaki kedveli a forró, latin ritmusokat.
Természetesen az igazán nagy dolgot a hangulathoz az egyértelmű őrültségek teszik hozzá. A teljesség igénye nélkül rávilágítanék két ilyen megoldásra, amik rendkívül megdobják az amúgy is nagyon élvezetes forradalmunkat. Az egyik az amigók rendszerre, mely által egy állati segítőt kapunk magunk mellé, ez azonban a belénk szerelmes krokodiltól, a krokodilhúson nevelt kétlábú és segédkerekekkel ellátott tacskón keresztül olyan fura szerezetekkel hoz össze, hogy ember legyen a talpán, aki ellent tud állni. A másik érdekes rendszer a speckó fegyverzetünk, melyet a koldusszegény ellenállók guberálással turbóznak MI-6-es, vagy éppen MacGyver-es magasságokba, hogy azok segítségével Rambót is megszégyenítő hullahalmokat prezentáljunk.
A végére azonban nem marad más, mint kimondani, hogy a Far Cry 6 valóban jó játék lett, nem változtat a megszokott és jól bevált formulán, azonban a zsánerben talán nem is igazán kell ennél többet letenni az asztalra, nem kell minden alkalommal újra, meg újra feltalálni a spanyolviaszt. A pénzünkért bőven elég tartalmat, rengeteg és önfeledt szórakozást, valamint egy technikailag is jól kivitelezett játékot kapunk. Mire vártok még? Irány Yara és döntsétek meg Anton Castillo rezsimjét!
Legutóbb ezt teszteltük:
