Én vagyok a te embered (Ich bin dein Mensch/I’m Your Man), rendezte: Maria Schrader, szereplők: Maren Eggert, Dan Stevens, Sandra Hüller, német romantikus sci-fi vígjáték, 105 perc, 2021., 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
Digitális szerető
Az Én vagyok a te embered azt a kérdést boncolgatja, hogy mi tesz bennünket emberré és egy gép a maga tökéletességében képes lesz-e valaha úgy szeretni, mint mi vagy számára mindez megmarad egyeseknek és nulláknak? Németország Oscar-nevezettje okos és szórakoztató film, melynek legfőbb erénye, hogy meg sem próbál fontoskodni, ráadásul azt is bizonyítja, hogy közhiedelemmel ellentétben a németeknek igenis van humoruk.
Alma (Maren Eggert) kutatóként dolgozik egy neves múzeumban. Régi álma, hogy terepen, eredeti helyszínen dolgozhasson, ehhez azonban nagy összegű támogatásra van szüksége. Egy nap a főnöke üzletet ajánl, megkapja a kért összeget, ha három hetet eltölt egy humanoid robottal. A robotnak egyetlen feladata lenne, lesni Alma minden kívánságát és boldoggá tenni őt. Vonakodva ugyan, de elfogadja az ajánlatot, így bekerül azon 10 szakértő közé, akiknek véleményeznie kell a humanoid robotok viselkedését, mielőtt azokat piacra dobnák. Széles körű elterjedésük számos kérdést vet fel, amit idejében tisztázni kell. Meddig mehetünk el, milyen – emberi – jogokkal és kötelezettségekkel ruházhatjuk fel őket: házasodhatnak, munkát vállalhatnak, utazhatnak szabadon stb.? 
Tom (Dan Stevens), az akcentussal beszélő, jóképű és udvarias android mindent elkövet, hogy Alma királynőnek érezze magát, de egyáltalán nem biztos, hogy ő ilyen „férfira” vágyik. A nő szeretne minél hamarabb túl lenni a dolgon, ezért csak tesztel, nem cseveg, nem keres partnert. Hűvös, kimért, céltudatos, nem szívesen mutatja ki az érzelmeit, a munkájának él, részben a saját döntése, hogy nincs magánélete. Elfogadta, megszokta, most már maga is így alakítja, nem szívesen változtatna rajta. Tudósként azt vallja, hogy a boldogság csak egy biológiai folyamat, talán fél átélni, nehogy csalódjon.
Pedig Tom figyelmes, intelligens, humoros, tökéletes táncpartner, beszélgetőtárs és szerető, de az ember előbb-utóbb ráun arra, ha minden tökéletes. Képes tanulni, de végeredményben akkor is csak előre megírt programok és az internetről letöltött információk sokasága, egy mindentudó valami, ami képes utánozni az embert. Minden érzés, minden gondolat csak egyesek és nullák, de nem is jöhet szívből, mert nincs neki. A vágy, a vonzalom is csak program, nincs biológiai alapja annak, hogy bárkit is megkívánjon, hogy bárkivel is együtt akarjon élni.
Alma tetteit és gondolatait a kétely és a kiábrándultság uralja, de az együtt töltött idő alatt talán mindketten képesek lesznek tanulni egymástól és egymásról. Kezdeti bizalmatlansága valahol érthető, hiszen az élethez, a párkapcsolatokhoz emberi aggyal közelít. Embernek (és társnak) lenni a hibákról, tévedésekről, a tökéletlenségről, az egymáshoz csiszolódásról, nézeteltérésekről és vitákról is szól, ez visz minket előre, ettől fejlődünk. Hozzá vagyunk szokva, hogy megharcolunk a dolgokért és többé-kevésbé megtanultuk elfogadni a tényt, hogy olykor csapást mér ránk az élet, mint ahogyan azt is, hogy nem kaphatunk meg mindent egy szemvillanás alatt. A kapcsolatokban alapvető célunk megfejteni a másikat, elérni, hogy megnyíljon előttünk, felfedje titkait, megossza velünk érzéseit és gondolatait.
Tomot milliónyi emberből gyúrták össze és az Alma által kitöltött kérdőívekből, tesztekből szabták személyre. Minden, a világhálón tárolt személyes adatához, kereséséhez, vásárlásához stb. hozzáfér. Nincsenek előítéletei, nem akar megfelelni senkinek, elfogadja a mellérendelt embert olyannak, amilyen. Nem foglalkoztatja a halál és az elmúlás kérdése, éppen ezért nem érzi szükségét annak, hogy megélje a pillanatot. Tudása túllép az ember határain, de ez mégis kevésnek bizonyul ahhoz, hogy valakit őszintén szeressen. Vagy mégsem? 
Almának a 3 hét lejárta után véleményeznie kell az együtt töltött időt, el kell döntenie, hogy a humanoid robotok képesek-e társként funkcionálni és úgy általában megilletik-e őket az emberek jogai. Ezalatt persze végzi a munkáját és éli a saját életét, ahol sikerek és kudarcok érik. Volt kapcsolatának jelenléte megmutatja, hogyan is megy mindez ez az emberek között, míg az apjával való viszony a törődésről és a megöregedésről szól. Emberként titkok, álmok, félelmek, a társadalmi elvárásoknak való megfelelés jellemeznek minket, különböző szokásokat veszünk fel, páncél, maszk mögé rejtőzünk és sokat adunk arra, ahogy mások látnak minket. Körülvesz minket a rendetlenség, a saját magunk által teremtett káosz, amiben otthon és jól érezzük magunkat.
Alma valahányszor elengedi és jól érzi magát, valahányszor elkezd működni a kémia, azonnal visszakozik. Nem akar szükségmegoldásként tekinteni Tomra, nem kell mellé mindenáron valaki, nem akarja, hogy a kétségbeesés vezérelje. Vajon eljön az a pillanat, amikor mégis emberként, társként tekint rá? Mi van, ha tényleg egy ilyen férfira vágyik, csak ezt magának sem hajlandó bevallani? Ne felejtsük el, Tom csak reagál a viselkedésére, illetve tesztekben, kérdőívekben adott válaszaira. Mellette szól, hogy mivel soha nem fog ránk teljesen hasonlítani, emberi hibákból is kevesebbet fog véteni. Talán mégis érdemes hallgatni rá, megfogadni a tanácsait, ami néha kicsit idegesítő, de összességben hasznos. Alma vajon saját magát csapja be, amikor mindezeket nem veszi észre, mert nem akar csalódni, elköteleződni, újrakezdeni?
Lehet-e egyáltalán egy gépet szeretni vagy az egész csak önámítás? Hiszen amikor azt mondja, önmagáért szereti, azt is csak a programja mondatja vele. Az Én vagyok a te embered eljátszik ezekkel a helyzetekkel, gondolatokkal és bár a három hét meglehetősen rövidnek tűnik egy ilyen nagy horderejű döntés meghozatalához, elég sok minden történik. A könnyedebb hangvétel mellett teszi le a voksot, de azért jelen van a dráma és valamilyen szinten a tudomány is, így a szórakoztatás mellett az agyunkat is megmozgatja. A két főszereplő mellett a szintén Oscar-jelölt Toni Erdmann (2016) című filmből ismert Sandra Hüller a robotokat gyártó cég alkalmazottjaként nyújt emlékezetes alakítást.
A németeknek igenis van humora, ami jelen film esetében már csak azért is működik jól – és most gonosz leszek -, mert robotok és fegyelmezett munkamániások szerepelnek benne. 
