Készítő: Clyde Phillips, Jeff Lindsay; szereplők: Michael C. Hall, Clancy Brown, Jennifer Carpenter, Julia Jones, Jack Alcott; amerikai krimi, dráma, 44-58 perc, 2021
Hiányérzetünk támadt, miután megnéztük a Dexter: New Blood című minisorozatot, aminek felemás tartalmú epizódjai és vállalható befejezése miatt jobb lett volna, ha kedvenc kisképernyős sorozatgyilkosunk vár a visszatérésével.
A Dexter: New Blood története szerint 10 esztendő telt el, mióta a Laura hurrikán elragadta a címszereplőt, aki a kenyérre valóját bűnügyi szakértőként kereste, ám inkognitóban sorozatgyilkosként élte mindennapjait. Főként pszichopatákkal számolt le, kik bűnt követtek el, ám esetükben az igazságszolgáltatás a legfontosabb pillanatban csődöt mondott. Az utolsó évad záróképsorai sejtették, hogy a természeti katasztrófát kedvenc vérelemzőnk sikeresen túlélte, ám az csak most derült ki, hogy miként telnek a még mindig remek Michael C. Hall alakításában a névváltoztatáson átesett Dexter Morgan mindennapjai. Jim Lindsay a New York államban elhelyezkedő – fiktív kisvárosban – Iron Lake-ben éldegél, a település egy indián rezervátum, ahol a vadonban élő állatokat óriási tisztelet övezi. Azonban ismét előtör belőle az eleddig szunnyadó „Sötét utas”, minekután antihősünk szeme láttára illegálisan kilövésre kerül egy fehér szarvas, ami számára tisztaság jelképét jelentette.
Nyolc évadot élt meg az eredeti széria, melynek folytatására a gyakorlatban ugyanennyi évet kellett várnunk. A Showtime újfent leszerződtette Clyde Phillips-szet, a franchise rutinos showrunnerét, aki a Dexter első négy évadján bábáskodott – ámbátor családi okokra hivatkozva távoznia kényszerült. Az ő felügyelete alatt készült el a legnépszerűbb fejezet is, amiben az antagonista szerepét Szentháromság töltötte be. Eme vonal a mostani sztori szempontjából a minisorozatra is nagy hatást gyakorol és remek alapokat fektetett le. Ezekkel az alkotók hellyel-közzel ügyesen operáltak, de akad köztük olyan momentum (vagy fordulat), mint például egy fölösleges cameo, aminek sztoriba való integrálása után a mindössze tíz részes, addig korrektül felépített sorozat csúnyán megbicsaklik és váratlan lejtmenetbe kapcsol. Vagyis a céltalan mellékszereplő csupán töltelék figuraként tér vissza, hogy nyúlfarknyi felbukkanása után két mondattal a feje tetejére állítson mindent.
Már a pletykák és a trailerek sem csináltak titkot abból, hogy az eredeti felállásból Jennifer Carpenter valahogyan visszatér: ezúttal James Remar Harry-jét váltva Debra testesíti meg Dex lelkiismeretét, s ez ügyes húzásnak bizonyult annak fényében, hogy oly sok ideje mi történt a karakterekkel. A többi (új) szereplő közötti kémia érzékelhetően nem mindig működik harmonikusan és ez annak tudható be, hogy az említésre került, illetve azokkal hasonszőrű csavarok átgondolatlanok és alig találni bennük logikus összefüggést.
Sajnos Daniel Licht, a Dexter korábbi zeneszerzője 2017-ben elhunyt, pótlását a jellemzően kisképernyős projekteken szorgoskodó Pat Irwin vállalta magára. A friss témák mellett a régiek is felcsendülnek, panaszra pedig ebből a perspektívából nincs okunk, a dallamok keveredése hű a Dexter szellemiségéhez.
A New Blooddal lehet, hogy nem ártott volna még hangyányit várni, ugyanis hasonló a hibákba esik bele, mint anno a záróévad – még akkor is, ha a csattanó korrektnek mondható. Persze, az operatőri munka sokkal összetettebb lett, a borongós helyszín vagányabb, viszont hiányzik az a szükséges plusz, amiért a Dextert nem kizárólag nosztalgikus hangulata miatt szerette a közönség.
