
A peremvidék szégyenfoltja
Boba Fettnek megvolt az esélye, hogy értelmet adjon az őt több mint 40 éve körülvevő rajongásnak – ehelyett lábon lőtte magát minden adandó alkalommal. A The Book of Boba Fett akkor tudott a legjobb lenni, amikor a címszereplő nem szerepelt benne.
Mióta a Disney felvásárolta a Star Wars franchise-t, hideget és meleget is kaptak a rajongóktól. Az egeres cégnek leginkább az okozott gondot, hogy megtalálja a megfelelő egyensúlyt nosztalgia és univerzum bővítés között, így az elmúlt években többnyire bejáratott helyszíneken nézhettük meg újra ismerős arcokat, vagy olyan rosszul prezentált újításokat kaptunk, mint az erőérzékeny Leia Organa. Az élőszereplős Star Wars sorozatok éllovasaként a The Mandalorian inkább az eredeti trilógia westernes hangulatát próbálta meglovagolni, és habár nem mindig volt meggyőző a történetmesélése, összességében tudott egy olyan minőséget produkálni, amit a franchise régi és új rajongói is tudtak értékelni. A The Book of Boba Fettre semmiképpen sem mondhatnánk, hogy nem próbál olykor újítani… de abban olyan katasztrofálisan bukik bele, hogy legszívesebben örökre törölnénk emlékezetünkből a látottakat (téged nézünk, Robert Rodriguez).


Belemehetnék a részletekbe, de minden pozitívumra jutna vagy öt szívfájdító negatívum. Boba Fett története annyira csalódáskeltő, hogy azt személy szerint elképzelhetetlennek tartottam ez idáig, még a Disneytől is. Létezése teljesen értelmetlen, még azzal a két említésre méltó fejezettel is, amiket természetesen nem vettem figyelembe pontozáskor. Robert Rodriguezt pedig sürgősen távolítsa el valaki a Star Wars közeléből.


