Arany (Gold), rendezte: Anthony Hayes, szereplők: Anthony Hayes, Zac Efron, Susie Porter, ausztrál thriller, 97 perc, 2022., 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
A hőség zavara
Zac Efronra alig lehet ráismerni, annyira elcsúfíttatta magát ehhez a filmjéhez, amiben ráadásul szinte csak egyedül játszik. Jó színész, ez nem kérdés, de az Arany ugyanúgy próbára teszi a nézőt, mint őt magát, hiszen másfél órán keresztül süt ránk a nap, miközben egy bazi nagy aranyrögöt őrizgetünk a semmi közepén.
A nem túl távoli jövőben az emberiség a végnapjait éli. Nem tudjuk, pontosan hol és mikor járunk, de az elég egyértelműnek látszik, hogy az általunk ismert világ nincs többé. Egy sebhelyes arcú, lepukkant külsejű férfi (Zac Efron) téved a sivatagos vidékre, hogy fuvart szerezzen, amivel eljuthat AZ építkezésre. A sofőr hasonlóan bizalomgerjesztő külsővel bír (Anthony Hayes), olybá tűnik, jól ismeri a környéket és a túlélés szabályait. Mivel egyikük sem túl bőbeszédű és egyébként is bizalmatlanok mindenki mással szemben, elég nehezen csiszolódnak össze, de az ember alapvetően társas lény és a kényszerű együttlét meghozza az eredményét.
Az építkezésre tartva valahol a semmi közepén meg kell állniuk, amikor is az egyikük egy hatalmas aranyrögbe botlik. Próbálják megmozdítani, de semmi. A sofőr elindul az autójával, hogy szerezzen valami munkagépet, amivel kiáshatják, a másik némi élelemmel és vízzel ellátva vigyázza a helyet. A nappalok elviselhetetlenül forróak, éjszaka a farkasok üvöltenek a sötétben, de nincs mese, az arany mellől nem lehet mozdulni. A sofőr időnként bejelentkezik, de valami mindig közbejön, ami késlelteti az akciót és sem a másik, sem a néző nem tudja, hogy tényleg időre van szüksége, vagy csak azt várja, hogy társa beadja a kulcsot.
Az elsősorban színészként ismert ausztrál Anthony Hayes filmje gyakorlatilag egy monodráma, melyben a szépfiú szereptől szabadulni kívánó Zac Efron küzd meg az elemekkel és saját makacsságával. A játékidő túlnyomó részében utóbbi egyedül van és az arany hatása alá kerülve egyre jobban elhatalmasodik rajta a kétségbeesés, a másik soha nem fog már érte jönni. A hőségtől kiszáradva és kimerülve egyik látomás követi a másikat, tiszta pillanataiban pedig ötletel, hogyan is tovább. Időnként felbukkan egy-egy autó vagy alak és azt is tudja, hogy a közelben van egy víznyerő hely, de nem akar kockáztatni, addig jó, amíg senki más nem tud az aranyról.
A néző legszívesebben odakiáltaná neki, hagyja az egészet a francba és törődjön a saját életével, de ő csak egyre szenved és tulajdonképpen egy helyben toporogva rohan a vesztébe. Neki minden kell, még akkor is, ha nem éli túl ezt a kalandot. Ilyenek vagyunk mi emberek, ez juttatott minket ide és bizony Hayes pesszimizmusának van alapja. Az Arany az emberi kapzsiságról és mohóságról szól, ami még az életösztönnél is erősebb, A felvázolt jövőkép nem túl bíztató, remélhetőleg egy ennél valamivel kedvezőbb forgatókönyv szerint fogjuk élni, de ehhez rengeteg mindennek meg kéne változnia. Különleges atmoszférájú, szikár mozi ez egy piszok jó Zac Efronnal.
