20 éve a legszerencsésebb PlayStation 2 tulajok már birtokba vehették a korszakalkotó Grand Theft Auto III kiegészítőjének induló, végül teljes értékű utódjára duzzadó Vice Cityt, mely egy olyan popkulturális lufiba fújta az első levegőt, amely azóta sem durrant ki. Természetesen senki se vitatja, hogy két fő inspirálója van a játéknak, de látványosabb jellemzői miatt főleg A sebhelyesarcú modern inkarnációjaként tartják számon. Ám mi lenne, ha azt mondanám, hogy a filmnél sokkal több párhuzama, utalása és hasonlósága van a címét is adó sorozattal? Várj, megmutatom!
Ne csökkentsük persze Brian De Palma 1983-as rendezésének érdemeit a GTA franchise talán legnagyobb nosztalgiavasútjának elemzésénél, mert tény és való: megkerülhetetlen, mindent egybevéve több, mint egy tucat easter egg kapcsolódik Tony Montanához a játékokban (kezdve a GTA III-ban a soundtracket használó rádiótól a tavalyi Definitive Edition kiadásokkal jött egyik új trófeakihívás elnevezéséig), de ez összesen kb. 15 dolog. Így-úgy még fel lehet pumpálni, de önmagukban a korszak jellemzői nem feltétlen a mozi érdemei, hisz csak abban született. A Miami Vice kapcsán viszont nem kevesebb, mint 38 témán kell végigmennünk ahhoz, hogy a teljes képet megkapjuk, ráadásul olyan aspektusokban is, amiket Al Pacinóéknál letudtam az évtized jellemzőinek. S hogy miért?
Nemes egyszerűséggel azért, mert míg a gengszterfilm csak a ’80-as években született (mint egy odahelyezett remake), addig a Michael Mann által dédelgetett 1984-től futó sorozat közegén kívül is formálta a közéletet. Hogy milyen kép ugrik be azonnal a dekádról, részint Sonny Crockettnek és Rico Tubbs-nak köszönhető. Az egy dolog, hogy kisképernyőn elsőként használtak hangsúlyosan licenszelt nagy slágereket (felismerve az MTV sikerét, nem kímélve a költségvetést coverekkel), de Mann másik produceri munkájával együtt már próbálkoztak epizódokon átívelő történetvezetéssel is, legyen az egy családi/szerelmi szál, vagy az amnéziás főhősből rosszfiút varázslás cliffhangerrel. Mindezt kb. 15 évvel azelőtt, hogy jobban elkezdték volna az ilyet nyomni (a más GTÁ-kat ihlető Maffiózók, 24), és 20-22 évvel azelőtt, hogy ez lett az alapvetés (Lost, Breaking Bad, stb.).
Ez a „nagy trend előtt már megcsinálok valamit” jelleg a GTA: Vice Cityre is elmondható. A 2010-es évek az volt a ’80-asoknak, mint a ’80-asok az ’50-eseknek, hisz felnőttek és lehetőségekhez jutottak azon alkotók, akik akkor voltak kicsik. Ahogy a Vissza a jövőbe nem hiába 1955-öt idézi meg, úgy nem véletlen, hogy az 1986-ban íródott Az új filmes feldolgozásai léptek egy 30-ast történetük éveiben. A Drive népszerűvé tette a ’80-as éveken alapuló synthwave-et, az ifjúsági történetek sokszor idézték John Hughes-t (még akár a Pókemberek is), régi franchise-ok támadtak föl (Mad Max, Szellemirtók, Top Gun) és az egész csúcsán ott csücsül a Stranger Things, ami végleges berobbantója lett mindennek. Mindannak, amit a GTA: Vice City már 2002-ben megcsinált. Az érzést és a hangulatot a korához képest maximálisan átadta és a korhatárkarika megjelölésének fittyet hányva játszó kiskorúak sokaságát szerettette meg az időszak slágereivel (helló, én!) minden idők talán legnagyobb hatású és legjobb videojáték soundtrackje, ahol a büdzsé nem számított.
Na tessék, máris egy párhuzam, pedig a 38 pontba még bele se fogtunk. Megjegyzés: a gyűjtés nem érinti a tavalyi Definitive Edition esetleges olyan módosításait, amik szintén a sorozatra kacsintanak ki. A részek „évad x epizód” formában lesznek említve. Nem lesz rövid, szóval vágjunk bele!
Oh, Miami, te csodás! De miért pont Vice City?
Ejj, azok a bizonyos ’80-as évek! A glam+hair metál, a new wave, a szintipop, a neonfények, az ékstílusú autók, a színes pasztellruhák. Igazi életérzés, nemde? Manapság már ez a kép önt el minket, ez árad mindenhonnan, de nem volt ez mindig így. A divatot nagyban formálta a Miami Vice jelmeztára, de maga Miami sem volt az a csillogó valami a sorozat előtt. Nem hiába nem látjuk a Sebhelyesarcúban még a város ezen arcát: nem csak a történetbe nem illet, a valóságban se volt ott (és eleve keveset lehettek tényleg náluk az önkormányzat azon parája miatt, hogy mennyire fellendítheti majd a bűnözést a mozi hatása). A ruházat után a Vice stábja a forgatási helyszíneket is jobban ki akarta dekorálni, hogy egységes látványvilágban gyönyörködhessenek a nézők. Hát hogy festene már Don Johnson selyemtől csillogó zakója egy lepusztult háttérrel? Mivel a produkciót sok külső helyen vették föl, így konkrétan összefogva a városvezetéssel beszálltak amolyan szponzorként a felújításokba, ezzel vonzóbbá téve az adott környéket és kialakítva Miamiról azt a képet, ami nem hiába él az emberekben azóta is. Ráadásul itt még nem álltak meg: amolyan tradíció volt évadonként egy New Yorkban (majd Los Angelesben) játszódó epizód és bizony ha kellett, akkor még a Nagy Alma szürke betontornyainak 1-1 fala se úszta meg pasztell átfestés nélkül.
A Rockstar nem hiába választotta a címbe tehát a vice szócskát, ami persze a Bűn Városaként is értelmezhető, de ennél picit rögösebb a sztori. 1997-ben az első GTA helyszínei között szerepelt már a Bad Boys és Will Smith „Miami” klipjének ihletésével ellátott Vice City felülnézetből, ám a GTA III-ban konkrétan nem csak Florida (amely államnév megmaradt San Andreas, Liberty és Alderney ellenében), hanem Miami is szerepelt utazási plakáton. A korruptzsaru ismerősünk (akit a Sebhelyesarcúban játszó Robert Loggia szinkronizált) oda tart, mikor kidobjuk a reptéren. Tehát elvileg Miami és Vice City egyszerre létezik a GTA világában, amire talán az a magyarázat, hogy valójában utóbbit akarták mindig érzékeltetni a fejlesztők. Utóbbit, ami erősen a sorozat hatása alatt született „új Miami”-t képviseli. Lásd a régi városra utaló „move over” posztert a hivatkozásban. Ennek ellenére az 1986-ban játszódó GTA: Vice City annyira még nem neonfényes, mint az 1984-be íródott, 2006-ban PSP exkluzívként megjelent, PS2-re 2007-ben bővítetten kipofozott, de azóta hanyagolt Vice City Stories. A konzolgeneráció utolsó tagjaként fényeffekjei és tükröződései a legszebbek az éra címei közül és már a GTA IV bizonyos grafikai jellemzőit is tesztelték benne, nyilván butítva. Ettől még történetileg kicsit indokolatlan és zavaró, hogy a ’84-es fényár mennyire visszafogta magát ’86-ra, talán túl magas volt a rezsi. Pont fordítva jönne jól ki, hisz ’84-ben még egy kevésbé színes városban forgattak, ami a 3. évad rajtjánál már másként festett.
Az intró lényegében ugyanaz
A Vice City előtt nemhogy nem volt kialakult intró stílusa a GTA addigi részeinek, mindig másmilyenek voltak. Az első epizód és a két London kiegészítő csak stúdiólogókkal rendelkeztek, a GTA 2 a hozzá kiadott 9 perces élőszereplős rövidfilm sűrített klipváltozatát dobta be (itt jelent meg a felosztott kép motívum, ami a borítókon azóta állandó, de a későbbi intrókban is sűrű), míg a III kimerevített screenshotok összeállása után svenkelt az állóképen. Rendes játékmenetet tehát nem véletlenül a Vice City használt először (majd a San Andreas a III-VC mixeként állókból induló mozgóképeket, a Stories-ok meg simán artworköket mutatattak). Ezek főképp általános városi látképek, pont, ahogy a sorozat főcíme is.
A Jan Hammer fanklub hangzása
A cseh Jan Hammer (mielőtt az utolsó évadra Tim Truman váltotta) aláfestő zenéi is nagyban hozzájárultak a sorozat sikeréhez és hangulatához, szintén annyira megtestesült ’80-as évek, hogy nem hiába követték le stílusát oly sokan. A főtéma nem feltétlen a legnagyobb sikert befutott szerzeménye a szériából, de arról később. Bár a GTA történetében a score hangsúlyos először csak az V-ben lett, addig is rendelkeztek némi komponált muzsikával a részek, tág skálán. A GTA 1–2–III főképp álelőadók álslágereivel turbósította a rádiók hangulatát (a Londonokban voltak először licenszek), de az első ikonikus szerzett játékzenék a Vice Cityben csendültek föl. Az intróé felépítésben hasonlít is a Miami Vice-éra, de a sztori 3. jelenetében és a stáblista közben (meg a bejárható pláza belsejében) Lex Horton dallamai beégtek minden játékos fülébe. A San Andreas aztán különböző karaktertémákkal is előállt főleg beatek formájában, a Liberty City Stories viszont csak egy nyugis japán dallal rukkolt elő témáján és sztoriintróján kívül. A PSP biztos korlátozott, mondhatnánk, de nem: a Vice City Stories 5 bolti zenével (sok üzletet mehettünk szétverni, ha nem fizetik a védelmi pénzt) és egy hősiesebb főcímmel operált. A GTA IV (és Epizódjai) csak saját main theme-jeikből indultak ki, ha score-ról volt szó, de alig volt. A balul elsült drogüzlet még előkerül a sztori elejéről később, szóval álljon itt a Vice City stáblistája Hortontól és a Stories „Vice Squad” címre hallgató himnusza, Stuart Hart és Steven M. Stern kottáiból.
A pornóiparban a lyuk közepére kell bemotorozni
A sorozat intrójának ikonikus bevágása a közepén lyukas Atlantis Condominium, ami a Sebhelyesarcúban is felvillan. A fura építés nem példátlan – az MCU-ban egy hasonló CGI házon hálóhintázik át Peter –, de szokatlan. A GTA III még csak elnagyoltan bánt New York nevezetességeivel (van pár felismerhető, de egyik se igazi koppintás), a Vice City az Ocean Drive art deco hoteljeiből párat már konkrétabban lemodellezett, de még nem volt az az érzése az embernek, mint a San Andreas-ban, ahol szinte minden sarkon ismerős helybe botlott. A GTA V-ben már az összes épület alapszik valamin, max teljesen máshonnan származón. A lyukas ház Vice Cityből nem hiányozhatott, kínálta magát ugratási pontnak. A forma bár teljesen más (toronyiroda, míg a valódi elnyújtott lakóház), ám az akciójelenet az ütős. A küldetést a filmstúdió megvétele után az ott forgatott pornó promóciójaként teljesítjük (a széria az 1×2-ben érinti az ipart), a belváros tetőin sportmocival ugrálva, nagyjából G alakban haladva, mígnem elérünk egy reflektorhoz, ahol a reklámot kicseréljük futtatott színésznőnk, Candy Suxxx sziluettjére. A sztárt Jenna Jameson szinkronizálta, a feladat pedig az elmés G-Spotlight nevet kapta, amit most inkább nem fordítanék le…
Még több sziluett ft. Bud Spencer
A Vice City tehát nem a fent taglalt felosztott képes motívumot használta intrójában, hanem teljes formák kivágásait. A sziluettek között van fegyver, a borítón is szereplő artwork ikercsajok, táncoló tömeg, cápa, koktél, magángép, a később látható pornóoperatőr, a sorozatot folyton megnyitó pálmalevelek, és némi drogkötődés. Ez még nem nagy cucc, a Vice City ugye a balul elsült üzlet körül forog, a Miami Vice meg kábszerügyekbe beépülő kopókról, de van itt még! Pl. a versenyző agár (bár abba Tony Montana cicusát is belelátni) és a 7-es mezű jai alait (avagy pelotát) játszó sportoló – ezt űzte Bud is az …és megint dühbe jövünk!-ben. A labdajáték azért elég konkrét dolog, de nem csak ezért inkább kutya az a tigris.
Kétszer felbukkan egy Lamborghini Countach, ezt a játékban Infernus-ként ismerhetjük (a GTA Online-ban pedig Toreróként) és bétakinézete, sokkal jobban hasonlított a valódira, mint bekerült formája. Az autót egy üldözési jelenet kivágásban látjuk hátulról, ahol egy dupla hátsó kereklámpás kocsi van a nyomában. Viszont a játékban ilyen nincs, a C4-es Corvette-en alapuló Banshee szimpla lámpás, a mindjárt komolyabban kifejtendő Stinger pedig dupla, de szögletes. Akkor vajon az ott mégis mi? Nos, ehhez egy konkrét pillanatot kell kimerevíteni a 2×9-ből és megkapjuk a választ, ahogy arra is, hogy nem a bétaverziót látjuk a másik rajzon.
A Vice City Stories is hasonló stílusú kivágásokból épül föl: Banshee, heli, magnó és később kazettája, téglatelefon, sztriptíztáncos, újabb pálma egy puskás alakkal, hotel, quad, egy másik fegyver, boxer, ismét a magángép, és Miami Vice utalásként néhány flamingó.
Lambók, Porschék, Ferrarik…tényleg Ferrarik? – autómániás percek
A Countach mellett a Lamborghinitől a Jalpa is szerepel néha, pl. Phil Collins és Edward James Olmos (4×15) terelgette (meg Rocky a IV-ben), de GTA megfelelője nincs, ahogy a régi terep Lambónak se. Sonny első beépülős verdája (3×11, 1980 flashback) egy targatetős Porsche 911, ami viszont már feltűnik a játékban a golfpálya kapuja előtt mindig megtalálható Comet formájában, bár a valódinál sokkal szögletesebb kiadásban, ez koncepció, akár az Infernus nagyobb álcázása. Tubbs egy ’64-es Cadillac-et hajt civilben (de épült be Mercivel (1×6) és Timothy Dalton Bond Aston Martinjának kabriójával (3×4)), Switek a ’61-es Ford Thunderbirdre esküszik, Gina pedig csajos kocsi helyett ’71-es Mercury Cougart kapott az őrstől. A lányok ’68-as Pontiac GTO-val csábítottak az 1×4-ben, s míg Trudynak megvolt a nőies kiskocsija (’85 Toyota MR2), azt egy ’72-es Mustangra cserélte az 5. évadban (’64/’67-es is akad a sorozatban, nyugi!). Pont, amikor Gina váltott egy ’87-es Chrysler LeBaronra. Larryék furgonjaival, Castillo (Olmos) 4 szedánjával (köztük a Vice City rendőrautóit és taxiijait ihlető Ford LTD-vel) és Sonny ex-családi kombijával tele vannak a korszak alkotásai, utóbbi a Családi vakáció féle járgány újabb generációja. Izomautókból sincs hiány: Firebird (& KITT), Corvette, Camaro, Challenger, Plymouth Barracuda, Buick Regal, Shelby Cobra. A 2×16-ot egy utcai IMSA versenyen forgatták, ahol valódi versenygépek tűnnek föl, plusz folyton látni Rolls-Royce-okat a főcímben. BMW-k, Maseratik, Lotus Esprit, Jaguar E-Type, továbbiak a fentiektől (köztük Aston Lagonda), Ford monster truck és még a DeLorean is tiszteletét teszi, utóbbi nyilván másra utalva szerepel a GTÁ-kban. És persze ott a két sztár!
A Ferrari North America nem volt különösebb híve annak, hogy szponzorálja a TV-seket: a Magnum stábjának meg kellett vennie a 308GTS-eket. Michael Mann nem akarta alábbadni, bepróbálkozott a Ferrarinál, de neki se adtak csak úgy. A költségvetést már így is zabálta ez-az, de kevésbé menőbbnek se akart tűnni Tom Selleck bajszánál, szóval alternatívákat keresett és darabja kb. 50 ezer dolcsiért talált két 365 GTS/4 Daytona Spyder replikát. Ezek C3-as Corvette-ekre épültek, ami látszódott (váltó, üléshely, kilincs, index, szögletes első lámpák, oldalablak hiánya, emblémahely) és hallatszott, ezért fedték el zajjal/zenékkel a motorhangot, illetve a pilot egy snittjébe kölcsönzött valódi és a John Heard („Kevin apja”) által használt (2×14) sárga hangját keverték alá. Egész addig, míg a Ferrari át nem ment Take-Two-ba a szerzői jogi követelésekkel: több utángyártóműhelyt és a sorozatot is beperelték, mondván szellemi tulajdonukat, formatervüket és brandjüket használják jogtalan bevételszerzésre. Az NBC magától Enzótól kapott ajánlatot: a népszerűség miatt ad ingyen két új Testarossát, amennyiben látványos véget ér a hamis Daytona a képernyőn. Bár egy epizód már készült eddigre, az alku megköttetett, a Commendatore pedig elfogadta, hogy azt nem veszik újra és kell némi sztorit alakítani a váltásnak, így két rész még a „Daytonával” lesz.
Eredetileg egy epizódszereplő (a tanár a Nulladik órából) kezdett furikázni egy fekete Testarossával. Ekkor történt, hogy Sonny és Tubbs egy fegyverüzletet bonyolítottak, az áru pedig Stinger rakétákból állt (figyeltek, ugye?). Prezentáció gyanánt egyet bele is eresztettek a Daytonába, melytől Crockett álla úgy leesett, hogy azóta gyakran találjuk kommentszekciók gifjei közt. Egy régi pick-up lett a szolgálati autója hősünknek, ami sokban hátráltatta laza beépülős álcáját. A TV fejesei olyan látványosnak és erősnek ítélték meg a robbantást, hogy dacára a már félkész résznek, ezt tették meg évadpremiernek, hadd örüljön az öreg Ferrari. Végül 7.-ként adták le az eredeti szezonnyitót (ha valaki nézi, eszerint tegye), amely amúgy csúszott volna, mert Johnson otthagyta a forgatást fizetésemelési akaratának hozományaként és mire visszatért, a nagynevű zenész vendégszereplő, Willie Nelson épp nem ért rá. A gyár a Daytona utódjaként küldte feketében a kocsikat, de itt volt a lehetőség ezen változtatni. Letesztelték, milyen vele forgatni éjjel, de nem igazán jött be a zárt tető és az autó más karakterisztikája miatt (elvégre ez már ékalakú volt a Countach-ra is reagálva, a 365 Daytona meg a ’60-as évek végének tervezése), így átfestették. Akad olyan pletyka, hogy Johnsonnak se tetszett feketében, sőt, picit meg is húzta a fényezést egy próbautón. De ezt beépítették a történetbe, hisz Sonny úgy vezeti föl, hogy a lefoglalt autó „frissen fényezve, új gumikkal” várta. Első sztárjelenetében (3×2) szólt először a „Crockett’s Theme” albumverziója és egyből felbőgött az eredeti V12-es, a Ferrari pedig megnyugodott. Nem tettek rossz lóra két évad ingyen reklám után, de Magnumot utána se dobták meg ajánlattal.
Persze kellettek kaszkadőrjelenetek, ehhez azonban a Ferrari nem adott külön alapot, de engedélyezte az esetleges töréseket elszenvedő replikák gyártását. Eredetileg maradt volna a Corvette alap, de se a C3, se a C4 nem hozott kielégítő eredményeket teljesítményben és lehetőségekben, így végül egy De Tomaso Pantera lett Testarossa bőrbe bújtatva, nyilván sok módosítással (3×10-ben eléggé látszik aránytalansága és műanyag jellege). A tákolmány nem mindig bírta Miami hőségét. S ha már Ferrarik: Sonny LA-ben egy 308 GTBivel járkál (4×11), ami talán eredeti. A szebb Daytona replikát felhasználták az Ágyúgolyófutam 3-ban, hisz azok megmaradtak: a felrobbantott csak egy 1:8-as makett volt. Egyszer egy szerelő kölcsönkérte az egyiket, de mint kiderült: illegálisan ment vele kereskedni hangtompítókkal, rajtaütöttek és lecsukták. A sorozatnak a rendőrség szolgáltatta vissza a gépjárművet. A ’80-as évek másik popkult ikonjává váló Ferrarija (a 250 GT SWB California Spyder) is hamis volt, az, amivel Ferris Bueller meglógott. De mostanra ennyit az autóbuzulásból!
Természetesen mindkét ugró lovacska tiszteletét teszi a játékokban. A Daytona a Stinger álnevet kapta (ugye figyeltetek?), a Testarossa pedig Cheetah lett. Mindkét autónév már létezett a GTA III-ban, de míg a Cheetah ott is valamiféle Ferrari volt (kevesebb egyértelmű hasonlósággal, bár az F512 M hátsó vonásait belelátni, ami a Testarossa 3. generációs utódja volt 1994-96-ban), addig a Stinger merőben más. Valószínűleg a Rockstar előre gondolkodott a rakéta nevével (ami így extra easter egg), de a III-ba egy 2001-be illő alternatívát tettek: az az akkori Toyota MR2-n alapult (meg picit az első Porsche Boxsteren), a sima puhatetősen, a jakuza féle verzió pedig keménytetővel járkált. A japán alapú választás se lehet véletlen, a szigetország négykerekűi a ’80-as években kezdtek jelentősen betörni az amcsikhoz (ezt a sorozatban is látjuk Acurákkal, Mazdákkal és Trudy első autójával, plusz mindkét Vice Cityben vannak erre rádióreklám paródiák), az ezredforduló környékén meg már rászoktak, így ez jópofa kikacsintás az autótörténelemre. Van viszont némi szépséghiba.
Vice City színes világában ugyanis alapból nem spawnolnak fekete autók az FBI flottáján, pár küldetésbéli járművön és egy érdekesen előcsalható terepjáró/krosszmoci kombón kívül. Ám szkriptes autólehívóval, vagy garázshely szerkesztésre alkalmas trainerrel elérhető a kívánt Vice életérzés, igaz bézs üléshuzat nincs a Stingerre. A szögletes első lámpák és az oldalablak hiánya miatt konkrétan a replikát mintázza. Ami a donorautókat illeti: a De Tomaso Pantera az Online-ba került be Viseris-ként (ötvözve kinézetét picit a BMW M1-gyel), míg a C3-as Corvette a Liberty City Stories-ban gyúródott össze durván az egyik Firebirddel a Phobos VT testében, amit aztán nem vittek tovább a Vice City Stories-ra. C3-as Corvette jegyeket a GTA V-ös Coquette Classic is tartalmaz párat, bár az erősen C2 alapú.
Jön a Vice Squad, avagy amikor személyesen a Miami Vice próbál elkapni pont téged
Nem hiába hagytam magára az előző fejezet végén a GTA Online-ba már Cheetah Classic-ként visszatérő Testarossát. A sorozatban látható modell egy olyan jellegzetességet hord magán, ami egy hibát hivatott kijavítani. A karosszéria hátul kifele szélesedő és folyamatosan emelkedő íve miatt a visszapillantók nem feltétlen voltak a legalkalmasabbak a használatra (bár ez semmi a Countach nyitott ajtónál kiseggelős tolatáshoz képest, ráadásul ablaktörlőt elfelejtettek rá tervezni eredetileg), így a Ferrari forgalmazni kezdett egy megoldást. A két alaptükör helyett a vezetőoldalon magasabbra emelve és szélesebbre nyújtva törték meg a szép formát a használhatóság érdekében egy odabiggyesztett póttükörrel.
A Vice Cityben mindkét verzió meg tud jelenni (ez az egyik első, változatosságot elősegítő járműextra a videojátékok történetében – a „Definitive” Edition sok látványos bugjának egyike, hogy az összessel egyszerre spawnolhat, miután mindkét extravariáns aktív marad). Egy különleges felsőtükrös, szürkés-fehér (hófehér nincs a programban) kiadása is a játékos elé kerülhet… amikor őt üldözik. Ugyanis 3 csillagos körözésnél a helik, az útlezárások és a defekttel együtt először megjelenő tüskés akadályok mellett még ezek a VCPD Cheetah-k is a nyomunkba erednek, hogy megállítsák ámokfutásunkat. A variáns egy külön modell, a Vice Cheetah, amivel ugyanúgy teljesíthető a bűnüldözői mellékküldetés (sőt, ezt még az undercover jegyében a szervizben is javítják!) és egy villogó feszít az ablakában.
Ha állóháborúvá válik a hajsza, akkor a kocsiból kipattan két, főképp színes-elegáns ruhába öltözött nyomozó mindig komoly gyorstüzelőkkel. A Vice Cityben 8 féle kinézetük van és meglévő járókelők/bandatagok átszínezett másai nyakukban egy jelvénnyel. Sonny négy verziót kapott (két jelvény nélküli), így megeshet, hogy több változata száll ki egyszerre. Tubbs-nak két megfelelője akad (egy borotvált és egy körszakállas, de ruházata nem csicsás), néha beszáll a festett hajú Castillo meg egy ismeretlen, nem odaillő Torrente beütésű arc is (a skót fejlesztők ismerhetik). Az easter egg a Vice City Stories-ban megmaradt, sőt a PSP többjátékos módjának karakterválasztója meg is nevezte őket: Officer Cracker és Officer Butts lett Crockettből és Tubbs-ból, naná hogy felnőtt humorral. Az alakulatot Vice Squadnak hívják, róluk kapta címét a VC Stories intrózenéje. Ebben már két fix modellt kapott az osztag. Majd graffiti utalást a GTA IV-ben és hordható logós ruhát az Online-ban.
Szolgálaton kívül beépülve az utcákon a lófaszozás után
Egyébként a Vice Cityben tele vagyunk a városban Don Johnsonokkal, Philip Michael Thomas-okkal és Edward James Olmos-okkal. A tömegben sokszor találkozhatunk a Squad alapjául szolgáló figurákkal, akik közül a napszemüveges, zöld pasztelles Johnson a legjobban kirívó, de a magyar felmenőkkel rendelkező és másutt lófaszozó Olmos-t se kell sokat keresni. Csak a jelvényhiány és a hajszíne más az öltözetében, amit gyakorlatilag az egész széria alatt visel. Thomas megjelenítése már érdekesebb, és a rá leginkább hasonlító modell az utcán nem azok közül való, amik bevetés során szimbolizálják, hanem egy onnan érthetetlenül kimaradó emberke… talán a bétában még nem így volt és ezért van két jelvény nélküli Sonny. A csajok közt kerestem ugyan megfelelőt Ginára és Trudyra, de hirtelenjében nem találtam. Kizártnak tartom, hogy ne lenne rájuk utalás, de mivel nem olyan jellegzetes, vagy inkább nagyobb skálán mozgó a ruhatáruk, ezért nehezebb egyértelműen megtalálni őket, hisz lehet csak 1-1 epizódban viselték azt a szerkót, amit a fejlesztők rájuk adtak. Ez évekkel a sorozat megtekintése után kifogott rajtam, ahogy Switek és Larry is. De érdekesség, hogy a Torrente hasonmásforma (lásd fent) Ricardo Diaz egyik bandatagja alapból, aki érkezésünkkor a legnagyobb drogbáró a városban, szóval nyilván kiemelten szimatol utána a Vice Squad. És persze a Vice City Stories lakosságára is nagy hatással volt a sorozat divatdiktátor mivolta.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer két haver, akik bandaháborúzni kezdtek egymással
Amikor Tubbs New Yorkból megérkezik a reptérre, nem tudjuk, pontosan miért kelt útra, szóval nyilván meg kellett mutatni a nézőknek ittlétének tényét. Ezt egy pár másodperces snittben tudta le a pilot, ahol a tömeggel halad a kamera felé sokak takarásában. Köztük két fiatallal, akikből az egyik láthatóan a japán kultúra szerelmese (vagy csak ez volt olcsó a turkálóban). A zászlót és két írásjelet magán viselő forma társa egy kék Hawaii feliratú pólóban virít. A párosra talán elmondható, hogy bevándorlók, lehetnek kubaiak, vagy haitiak, nem tudjuk (miért tudnánk ennyiből?), de kinézetük épp elég volt a Rockstarnak ahhoz, hogy őket is az utcára varázsolják. Mi több, öltözésük inspirálta a kubai és haiti bandák színvilágát: előbbiek a fehérek (igen, japán piros pöttyel, ezt mi is hordhatjuk), utóbbiak a kékek lettek és a konkrét göncöket is meglelni, igaz a Hawaii felirat Relax-re lett cserélve talán a Frankie Goes To Hollywood slágere után, mely a Miami Vice egy emlékezetes cold openjében (1×11) és a VC Stories-ban is felcsendül. A két banda közbenjárásunkra kezd egymással háborúzni.
Minden jó, hajó a vége
Az autók és a mászkáló, játéknyelven fogalmazva pedek után szálljunk vízre. Don Johnson nagy szerelmese a gyors csónakoknak, a felvételeken maga kelti a habokat. Az 1. évadban egy Chris Craft Stinger 390x-szel, de a korábban külön forgatott pilotban még egy régebbi, más színű sima 390-nel, hátsó spoiler nélkül, hisz nem fért volna el a híd alatt, amiről Crockett leugrik rá. Egy versenyjelenethez picit átalakították (pl. plusz ülés) és bár a 2. szezonra Sonny új ladikot kap, a későbbi intrókban a Stinger (már megint ez a név!) látható, ahogy a 4×14-ben is pár korábban nem használt távolit bakizott oda a stáb. A producerek viszont sportosabb, „versenyérzetűbb vízi Ferrarit” akartak, így a csere a Wellcraft Scarab 38′ KV lett, miután az előző gyártóval nem tudott megegyezni a Universal az anyagiakon ($127k/darab). A Chris Craft utódja nem kötelezte a stúdiót vételre (55k), hanem reklámlehetőséget látott, ezért adott Johnsonnak egy replikát és piacra hozta 33 darabos példányszámmal limitált kiadását. Sonny szitufüggően más hajókat is hajt (pl. a 3×18-as ugratás, amit rekonstruálhatunk a játékokban mi is), de sajátjának váltását a sztori nem indokolta. Scarabból a 4×1-től egy szürkésebb, a spoileren keresőlámpás is fel-felvillan, plusz az 5×11-ben kb. 5mp-ig egy spoiler nélküli is.
A Vice City borítóján látható rajz az intróba bekerült Stinger vágóképre utal (az 1×5-ből), a játékban pedig a Squalo II a 390x (spoileres), a Squalo III pedig a sima 390 (spoiler nélkül, külső kapaszkodós, szélvédővel) mása, de a Scarab pár vonása is rajtuk van. A HD GTÁ-kban változott a forma, ám az V-ben díszletként a sorozatot lazán idéző színezéssel látható, ami gyárilag nincs a lophatókon, ezzel emlékezve 3D érás megjelenésének ihletésére. Johnson sokszor saját ajándékával érkezett a forgatásokra és együttműködése a Wellcrafttal azután is folytatódott. A 38-as Scarab Miami Vice Editionje után jött az utód, a nem épp rövid 43 Scarab Excel Don Johnson Signature Series névvel, amiben egy V12-es Lambo motor kapott helyett. A GTA HD korszakában a Pegassi felel meg az olasz gyárnak, és bizony csónakokkal is foglalkoznak: a Speeder bár más hajótestű, ott az összefüggés. Johnson pár évet versenyzett az Offshore Powerboat Touron, néha többek közt Kurt Russell és Chuck Norris társaságában.
Nem a csónakok az egyetlen fontos vízi szereplők, hisz ott van Sonny úszó lakása, a St. Vitus Dance névre keresztelt halászyacht. Ezt is három modell testesítette meg, a pilotban egy Cabo Rico 38, majd az évad során egy Endeavour 40-es. A stáb szűkösnek ítélte így a 2. szezonra lecserélték a nagyobb Endeavour 42-esre, habár még használtak a 40-nel korábban felvett anyagokat. A Vice City ezt Marquis néven idézi (technikai kora miatt jóval egyszerűsítettebb formában), amit persze vízre is bocsáthatunk. Az első trailer a Squalón mutat egy reggeli nyújtózást, mintha épp ott éjszakázott volna Tommy, a főhős, akárcsak Crockett a Vitus-on.
Al Bundy, a címlapsztár
Ha már a Squalo kapcsán feljött a Vice City borítója, a Vice City Stories-é se maradjon ki. Ugyan nem látszik teljesen a kollázsban a játék egyik fő ellenlábasának, Diego Mendeznek az artworkje, de a címlapok mindenből csak részleteket használnak 1-1 nagyobb rajzolásból és van néhány, ami komplett pompájában meg se jelenik. Mendezé szerencsére nem ilyen, és ha a teljesalakos testtartását, valamint fegyverét megnézzük (a Beretta nem szerepel a játékban), akkor egész addig nem történik semmi, míg meg nem állítjuk egy bizonyos ponton az 1×2-t, melyben mindenki kedvenc Al Bundyja, azaz Ed O’Neill az aktuális epizodista. Így mindjárt más! Aztán ott van még a borítóról lemaradó piros Cheetah esete, ami mintha a Vice egyik promófotójáról jött volna át üldözésbe rakva, áthelyezve jellegzetes tükrét (de megtartva egyoldalúságát). Más artworkök is jöhettek a sorozatból, Diego testvére, Armando pl. gyanús Crockett pisztolyával (ami szintén nincs benne a programban), de ez tű a szénakazalban eset, bár alkotójuk, Stephen Bliss aktív a Twitteren, szóval megoszthat ilyen jellegű infókat is.
A főhős, akinek társát ugyanaz játssza ugyanazzal a motivációs háttérrel
Az egyik, ha nem a legismertebb kötődés a két játékban az Philip Michael Thomas szereplése, aki 2003-as visszavonulása után már abból kiugorva ment újra szinkronfülkébe 2006-ban a Vice City Stories-hoz. A közismert tények kb. itt ki is pukkadnak, de ennél sokkal többet jelent ittléte. Míg a Vice City főhőse (Tommy) új arc a környéken 15 év börtön után, addig a Miami Vice központibb figurája (Crockett) évek óta űzi szakmáját az utcákon. Tommy ebben valóban Tony Montanára hasonlít. Ebből adódik, hogy Thomas karakterei, mint az „új társ” pont fordítottak: Tubbs épp csak megérkezik Miamiba, míg Lance Vance két év alatt kiépített testvérével egy jól menő bizniszt. A Vice City az odaküldött Tommy és a fivérek balul elsült üzleténél veszi föl a fonalat, amit már említettem fent, többek közt a háttérzenéknél. Lex Horton szerzeményét igazán kiadhatnák már! (Lance a pilóta.)
Szörnyű így elveszteni egy testvért, ezért Lance két küldetéssel később felkeresi Tommyt, hogy együtt találják meg a felelőst. Na meg se pénz, se áru náluk. Mikor Tubbs megérkezik a reptérre, nem tudjuk miért. A nyitány New Yorkban játszódik, a Rockstar ezt is átvette, hisz Liberty Cityben beszél a maffia Tommy sorsáról, amivel meg is pecsételik azt, pont, mint a NYC-i történések Tubbs-ét, kinek következő jelenete a reptér, akár a játéké. Motivációját egy TV történeti flashback tárja fel: fegyverét készíti elő motelszobájában, mikor a tükörbe nézve zenei kíséretében, hang nélküli képek jönnek föl. Beépített tesóját szeme láttára gyilkolta meg a Sonny által is keresett báró egy csúnyán elsült üzlet eredményeként. Szokatlan és hatásos volt akkoriban egy ilyen megfilmesítés, ahol csak dallamok és arcok mesélnek. Közben Crockett társa felrobban, akit a ma már Star Wars-ból ismerős Jimmy Smits játszott.
A szinkron szimplán „Az új társ”-nak hívja a pilotot, eredeti címe, a „Brother’s Keeper” sokkal találóbb és (az amúgy idén visszatérő) Thomas mindkét szerepére illik. A Vice City Stories-ban Victor Vance-et irányítjuk, Lance bátyját, a jószívű, de megvezetett katonát, aki csak segíteni próbál beteg családtagjain. Emlékezetes, amikor Lance landol az Escobar reptéren, komoly karakterfejlődést ír le a két program során. Amikor ott találkoznak a tesók, egy Stingerből kell kilőni az üldözőket, míg ’86-tól Lance egy fehér sportkocsival rohangál, bár nem Cheetah-val (túl egyértelmű lett volna), hanem egy Infernusszal.
Ahol a Sebhelyesarcú és a Miami Vice easter egg-gek összeérnek – először
A nagy számok törvénye alapján nem lehetett elkerülni a crossovert a két fő csapásirány közt. A híres villát most ne részletezzük, ez nem az a gyűjtés. De itt van tulaja, Ricardo Diaz, akire mindenki kapásból rávágja, hogy dramaturgiailag lényegében Frank Lopez, azaz (a GTA III-ban Miamiba tartó korruptzsarut szinkronizáló) Robert Loggia figurája a Sebhelyarcúból. Ez lényegében így van, de Diaz nem csak belőle áll. A Ricardo bár elég gyakori, pont annyira, hogy Tubbs keresztneve is épp ez, csak főleg Ricónak becézve hangzik el. Viszont külseje, háza, versenyszelleme (autókkal és csónakokkal) nyomán Diaz simán Juan Carlos Silván is alapulhat a 2×6-ból Jose Perez alakításában. Hab a tortán, hogy hangját az a Luis Guzmán kölcsönözte, aki a tipikus „láttam már valahol” latino mellékszereplő a Boogie Nights-tól a Családi üzelmeken és a Narcos-on át egészen a… Miami Vice-ig. A 2×1-ben és fél percre, szótlanul a 2×20-ban tette tiszteletét, különböző fickók bőrében. Végigfutva IMDb-jét, ámulhatunk, mi mindenben volt ő, amikor épp szükség volt valakire rasszából.
Cs-Faktor, a csempész tehetségkutató
Diaz Vice City küldetésinek fele vízen való száguldozás, ez az a szállítási mód, amivel jól tudja magát érintetlennek tartani, tökéletes álca versenyezni, miközben az valójában egy kőkemény drogfutam. Elsőre el kell lopnunk a világ leggyorsabb motorcsónakját szinte pont onnan, ahol a tragikus ügylet végbement az elején. A játékba itt jön be a Squalo és miután megszereztük, nem sokkal később jön is a kérés: indulni kéne egy illegális megmérettetésen, tele konkurens csempészekkel, ahol a győztes viszi a szervező minden felkínált termékét. Nem tudjuk, ki a rejtélyes „promótere” a „rendezvénynek”, de a Miami Vice 1×8 pont egy olyan pacákról szól, aki ilyen, hivatalos eseményeket használ a kábszerek gyors és észrevétlen „teleportálására”. A beépülés során Sonny is rajtengedélyt kap és hasonlóan Tommyhoz, valaki más nevezettje. A jelenet egy felhasználatlan pillanata később megjelent az intrókban és a 2006-os mozifilm is szellemi örökösével nyit Colin Farrell és Jamie Fox társaságában. A Vice Cityben aztán megvehetjük a kikötőt, amely egy checkpointokon átívelő pályát ad, pontonként 1-1 adag kokóval a GTA III-as rejtett csomagok modelljét újrahasználva. Diaznak van vízi küldetése a VC Stories-ban is, szintén hajólopós, arról majd később.
Vannak még onnan, ahonnan Philip Michael Thomas és Luiz Guzmán jöttek
Nem fogytunk ki a „kölcsönvett” színészekből, bár ők nem igazán ismertek. A fontosabb kettejük közül Jorge Pupo, egy örök statiszta, akinek talán karriercsúcsa a GTA. A 4×9-ben riporterként feltűnő színész kettős szerepet kapott a játékokban: egyrészt ő Gonzalez, a fószer, akit a Vice Cityben felnyársalunk láncfűrésszel (laza Sebhelyesarcú kapocs), a Stories-ban pedig teljesítjük pár megbízását, bennük egy szórakoztató golfossal. Az Online-hoz 2020-ban kijött The Cayo Perico Heistban Gustavo néven bukkan fel egy Gonzalez homage – némi Vice/Sebhelyes vibe-ja amúgy is van a karibi sziget és kolumbiai bárótulaj kirámolásának, bár golyózáporral inkább a Kommandó vége. Pupo másik szerepe a Danny Trejóról modellezett és általa szinkronizált kubai bandafőnök kávézót vezető apja, Alberto Robina. Sőt a Vice Cityben az egyik Diaz bandatagnak is ő ad pár mondatot (a Stories-ban nem, ott Gonzalez fontosabb).
Christopher Murney statisztaság helyett rendes szereplője az 1×21-nek Wilson ügynökként, aki a rész címadójának, Evannek a társa, ezzel hőseink bürokráciai fala. A nyitányt abban a hangárban forgatták, ahol a Bad Boys végét, a rendező pedig az első Halálos irambant és Tripla X-et dirigáló Rob Cohen. Murney ismerősebb lehet Pupónál, másutt is inkább epizód-mellékszereplő, mintsem random valaki, de a Vice City Stories-ban pont igen. A közszolgálati beszélgetős Vice City Public Radio műsoraiban tűnik föl, egyszer megkérdezett redneckként, egyszer pedig a New World Order műsorvezetőjeként. Murney szinkronosként is ismert, hallható pl. Red Dead játékokban (Revolver, Redemption 2). A talkshow adók amúgy a VC Stories és a GTA IV esetén komoly nevekkel vannak tömve, a New World Orderben hívóként ott van Patton Oswalt, vagy a IV-ben az akkor aktív SNL-es Bill Hader.
Szemtől szemben – Miami Vice Edition
Eme kombinált utalás amolyan Michael Mann best of. Hilary King az egyik legutáltabb hapsi Vice Cityben, hisz ha nem az RC helivel való házrobbantós küldit hozzák fel az emberek, akkor a bankrablás egyik előkészületét, a „The Driver”-t. Hilary a leggyorsabb izomautóval hajt hibátlanul, míg nekünk egy jóval rosszabb szedánnal kéne lehagynunk úgy, hogy az értünk nagyon rajongó kopók is kérnének tőlünk autogramot. Klasszik kérdés: minek nekünk olyan sofőr, akit legyőzzük? A karakter két figurából lett összegyúrva: bizonyos jegyei Robert De Nirót idézik a Szemtől szembenből (amiben 3 Vice City szinkronhang játszik), hajszínén kívül kinézetét és nyugtalan habitusát pedig a Miami Vice-ból kapta. A 2×1-ben tűnt föl Penn Jilette, aki a New York-Miami vonalon dolgozó drogterjesztő Jimmy Borges-t keltette életre. Elég csak rájuk nézni, csoda, hogy nem Jilette-et kérték fel Hilary hangjának…
Sonny a maffiában, a rendőrségnél és a köbön
A Telltale-es Vissza a jövőbe 1931-ében kérdezik Martyt, hogy ugyan ki a fene? Calvin Klein és Clint Eastwood után a játékosnak lehetősége van választani, így eldönthetjük, hogy épp „Piszkos” Harry Callahanként, Michael Corleone-ként vagy Sonny Crockettként akarunk beleszólni Hill Valley történelmébe. A Keresztapa és a Miami Vice viszont nem itt találkoztak először. Ugye Ricardo Diaz és Tubbs is megosztják keresztneveiket, szóval miért pont James „Sonny” Crockett ne kapjon druszát? A Vice City főgonosza Sonny Forelli, ő küld le minket üzletelni a napfényes Délre naptej nélkül. A drogügyletekbe vágyó maffiahátterével Sonny Corleone inspirálhatta, de sok bűnöző ellenlábasát hívták a környéken akkoriban „Sonny”-nak. Ezek a Sonnyk végig ellenük voltak és akkor szúrták őket hátba, mikor nem gondolták. Forelli hangszálainak Tom Sizemore a tulajdonosa.
Bryan (kettős)élete
Hiába a Vice Squad megléte a kocsival és nevükkel (Cracker & Butts), mivel ők csak NPC-k, nem igazi karakterek. Bryan Forbes ellenben már az a Vice City Stories-ban. Talán a Rockstarnak is feltűnt, hogy Lance révén tök jó, hogy megvan Tubbs testvérelvesztős motivációja és maga Philip Michael Thomas, Don Johnsonra nincs igazi tisztelgés rendes szereplővel: ezen változtattak a Stories-ra. Lance bemutatja Bryan Forbes-ot, akit egy lazáskodó, fehérzakós, rózsaszín pólós ürgeként ismerünk meg. A ruházat Crockett egyik jellemzője a korai évadokban, sokszor türkizzel vagy nagyon világoskékkel vegyítve. Forbes ígéretes partnerjelöltnek adja el magát a Vance tesók épp felemelkedő bizniszébe, de Vic nincs annyira oda érte. Gyorsan kiderül, hogy ő bizony a törvény embere, ugyanakkor Sonnyval ellentétben korrupt pénzhajhász. Mivel erősítés nélkül borul az álcája, sebtiben menekülőre fogja, tippelhettek mivel… naná, hogy egy Stingerrel, ami ugyan nem fekete, de értjük. Ha ez nem lenne elég, a meglógásból visszakapva az irányítást a hozzánk legközelebb parkoló négykerekű hogyhogy nem egy Cheetah (bár nem fehér). Mivel ez nem a sorozat és Forbes nem Crockett, így nem jut ki a slamasztikából és foglyul ejtjük. Talán a padlóla is ledobjuk, csak a PSP korlátai miatt erre képtelen átvezetőket kapunk vallatásai során.
Amszterdam? Bosszúállók: Végjáték? Legnagyobb sztárgárdák?? Fogd meg a söröm…
A mostani fejezet picit a véletlen műve. A Miami Vice ráment arra, hogy minél több karakterszínészt (közülük csak a Jurassic Parkból és az Oscarból ismert Martin Ferrero volt állandó minden szezonban) vagy zenei nagyságot bevonzzon, akikre nem jellemző a színjátszás. Ám azzal, hogy részben a költségek miatt sok fiatal pályakezdőnek jelenése volt az 5 évadban, legendássá vált a sorozat. Utólag annyian lettek sztárok, hogy felsorolni is lehetetlen, külön cikket érdemelne. Jöjjön pár gyűjtés, már csak értük érdemes lehet meglesni a szériát. És még így SINCS a videókban mindenki…
Ezzel szemben a Rockstar direkt akart a GTA III-hoz, a Vice Cityhez és a San Andreas-hoz álleesős gárdát összerántani. Nem a legnagyobb csillagokat üldözték, inkább olyanokat, akik a készítők kedvenceiben, vagy a játékokat ihlető alkotásokban tűntek föl a ’70-es/80-as/90-es években, bár a két szelíd motoros korábbra nyúlik vissza. Marketingnek bejött, de a munkák nem mentek zökkenőmentesen. Berágott Michael Madsen (ezért se tért vissza főhősként a Liberty City Stories-ba, de elvállalta a Miamiban játszódó konkurensjáték címszerepét), Ray Liotta (a Tommy cameo így hiúsult meg a San Andreas-ban), Burt Reynolds (figurája megnémult a LC Stories-ra), Debi Mazar (Maria hangja így a történetben más ’98-ban, mint ’92-ben és ’01-ben), Robert Loggia, Kyle MacLachlan, és Young Maylay. Utóbbi CJ hangja, aki egyben Shawn Fonteno, a GTA V Franklinjének fiatalabb unokatestvére. A Rockstar a HD érára váltott és nem tömte tele nagynevekkel játékait (csak a rádiókban), mondván a gázsit így a fejlesztésre tudják fordítani és inkább a minőségi hangjátékot keresik, mint a költséges szenvedést. Azért a GTA III idején Claude hangjával még jól kijöttek…
Ez mind szép és jó, de Michael Hollick, a GTA IV Nikója azért csak beperelte őket („túl kicsi fizu a termék sikeréhez képest”), így nem tért vissza az Epizódokba, ahol archívokból pótolták. Bár sokan élvezik az így kapott népszerűséget (Sweet (SA)(akit innen ismerünk) Roman (IV), Michael, Franklin, Lamar, és Lester (mind V) hangjai sütkéreznek benne), mára már Steven Ogg is besokallt a Trevorral való azonosításból. Talán a Vice City a legerősebb nevekben, legalábbis ha csak filmes szempontokat veszünk, nem keverve a zeneipart és a visszatérőket. A 3D érában is tűntek föl ismeretlen tehetségek, a Catalinát kétszer (III, SA) zseniálisan hozó Cynthia Farrell pl. énekesnő/narrátor/bemondó/reklámhang. Rendes szerepe csak a ’92-es Batman rajzfilmsorozathoz köthető egyik játékban, az ott már Orákulummá bénult ex-Batgirl Barbara Gordon volt a GTÁ-kon kívül. Érthetetlen!
A Vice City az egyetlen, melynek munkálatairól kiadtak így készült videót, itt látjuk Philip Michael Thomast és Luis Guzmánt is (beszédes, hogy Liottát és Reynolds-ot nem). Az egész „Miami Vice City” gondolat 2018 januárjában született meg, az idei események viszont sajnos egy plusz fejezetet is hozzátoldanak: Ray Liottára a végén emlékezek meg. Rajta kívül is fogyatkozott már a trilógiás csapat: Burt Reynolds, Dennis Hopper, Peter Fonda, Chris Penn, Robert Loggia, Frank Vincent, Charlie Murphy, George DiCenzo (Lorraine apja), Guru…
És még egy kis Miami Vice: a már említett Michael Madsen is beköszönt (1×10) a játékok hangjai közül. Ferrero mellett visszatérőként az ismertebb nevek ugyanazon karakterben max 2-3 részig húzták. Guzmánhoz hasonlóan rengetegen mindig mások bőrében voltak, akár olyanok is, akiknek volt „állandó”, min. kétszer szereplő figurájuk: még Ferrero is így kezdte a pilotban. Az átívelő szálak mindig kifújtak 4-7 epizódnál: az egészestés 1×1 később 2+2 folytatást, Sonny ex-neje és fia 5 szereplést (2-3. évadból kimaradva), új szerelme (Sheena Easton) szintén, a rendőrség elektronikai kütyüse pedig 6-ot kapott az 1. szezonban (színésze még kétszer volt más szerepekben). A 6 a csúcs a vicceskedő feka informátornak is (4 az S1-ben), és akadt 3 epizódnyi spin-off előkészítés (S5), plusz sokat feltűnt statisztaként Thomas dublőre. A fentieken kívül még egy valaki lépte túl mindennel együtt az 5+ részt.
55 ismerős arc a Miami Vice sorozatból egy videóban, Bruce Willis, Julia Roberts és a többiek
További szinkronstábok más nagy nevekkel: GTA III, San Andreas, Liberty City Stories
Tommy ott száll meg, ahol Crockett debütál, nem messze a láncfűrészes balhétól
Miután megkapjuk az irányítást a Vice Cityben, az Ocean View Hotelben kivett szobánkba vezet az út, hogy közöljük az üzlet rossz kimenetelét Sonny Forellivel és először mentsük el a játékállást. A helyszínt két valódi szállóból gyúrták össze. Az elején írtam a várostervezésnél, hogy Vice Cityben csak pár épület lett 1:1-ben lemodellezve, de a bétaképek alapján pár saját nevén futott, amit végül elvetettek. Mondjuk a Colony Hotelen alapuló Colonra átnevezett egységnél nem nagyon törték magukat.
Az Ocean View eredetileg a The Clevelander feliratot kapta meg, s noha egyértelműek a hasonlóságok, feltűnő, hogy előbbi szinte dupla olyan széles, még ha a közepe szinte 1:1-ben valós és a két oldalsó nyújtás is azt a stílust viszi tovább. A földszint viszont nagyon aránytalan és ha keresni kell megfelelő méretű másik hotelt az Ocean Drive-on ilyen bejárattal, akkor a The Carlyle-hoz lyukadunk ki, ami ugyan picit alacsonyabb, de azért egyértelmű a rokonság, ráadásul (fordított) sarokelhelyezése és hátrafelé nézendő hossza is jobban stimmel (a The Clevelander mélyen benyúlik nagy udvarral).
A The Carlyle arról is nevezetes, hogy a Miami Vice-ban itt találkozunk először Crockett-tel a Tubbs New Yorkban nyitány és a névkiírások után. Dramaturgiailag tehát a helyszín kb. pont akkor mutatkozik be, amikor az Ocean View (prológokat+főcímeket követően) első úti célunkként. A sorozat többször is forgatott ott és a pilotban látszik a bejárat melletti kis éttermi rész (az intró bikinis lányai is onnan sétálnak ki), de ezt nem vette át a játék, ott a The Clevelandert követte.
Az Ocean View előtt parkol egy sárga-fehér Oceanic, ami a valóéletre utalás. Miamiban az Avalon előtt a ’80-as évek vége óta bérelt helye van egy ugyanilyen festésű oldtimernek, mely egy 1955-ös Oldsmobile Super 88 és az USA egyik, ha nem a legtöbbet fotózott benzinfalója. A hotelt láttuk a Bad Boys 3-ban nemrég (előtte: Vén csontok, Zuhanás), de természetesen a Miami Vice is járt erre. Na meg a Sebhelyarcú, ugyanis csak egy ház választja egymástól a láncfűrészes jelenet bezárt, majd idén patikaként újranyílt ex-motelét (másikoldali szomszédja a Colon, lásd a képén a CVS neont vagy a cikk eleji 1982-es fotót). Amikor Al Pacino már az utcán lő, a feje mögött a háttérben látható az Avalon, melynek kabalaautója akkor még nem parkolt ott. Az Oldsmobile a Google műholdképén is látszik, az utcamódot nézegetve az évek során viszont néha más is feltűnik helyén. Nyilván karban kell tartani, mosatni, megjáratni és persze viszik találkozókra, kiállításokra. Addig pótolják valami türkizkék beugróval, amiből több is akad, köztük egy Thunderbird. A kidolgozott részlet ellenére az Oceanic maga több Dodge-ból és a Chevy Bel Airből lett összegyúrva és egyedül fényezési sémáját vették az Oldsról, amely az elmúlt 20 évben még inkább turistalátványosság lett a gamerek révén. A vírus közepette az Ocean Drive egyirányú és autóknak egysávos lett déli irányba, míg az út másik felét biciklisávvá alakították át. A látvány nagyon furcsa és ha a GTA VI átveszi, az ott való száguldozás se lesz már a régi…
Tubbs cosplayek bátyja emlékére
A mentés a játékban 6 óra alvást szimbolizál, így ragaszkodva a hivatalos sztorihoz, Tommy másnap elkezdi felkutatni, miért mentek úgy a dolgok, ahogy. Összekötőnk a paranoiás ügyvéd, Ken Rosenberg épp hivatalos egy fogadásra, de minket küld el (hősünk később úgy jellemezi a partit, hogy „Vice Cityben több a bűnöző szabadlábon, mint a rácsok mögött”). Mielőtt nekilódulnánk, beugrunk szabójához, hogy azért nézzünk is ki valahogy, ne a pálmafás póló-farmer kombóval essünk be tök ismeretlenül. Az öltönyöst Rafaelnek hívják, bár mivel boltjának nincs kidolgozva beltere, végig láthatatlan marad. Az estélyre egy elegáns lila ruhakölteményt kapunk, Ken ugyanezt hordja rózsaszínben, a Vice City Stories-ban pedig Vic választható pasztellruhái hasonlók, illetve az Ed O’Neill rajzon látott Diego Mendez és emberének öltözete is. A Vice Cityben Lance fehérben, a Stories-ban többnyire kékben van, míg a San Andreas-ban CJ-re vehetünk erre hajazókat. Az a konkrét darab viszont, amit Tommy visel, az teljes egészében a Philip Michael Thomas által egy fotózáson hordott verzió és kis részben F. Murray Abraham, azaz Omar Suarez szerkója a Sebhelyesarcúból. De ez nem minden! Ugye Lance(/Thomas) is ilyenben feszít, a Vic-re adható nevében nem véletlen a sorozat kapcsán sokat feljövő pasztell szavacska… és Tubbs megölt bátyját Rafaelnek hívták. Mi több, nevét használva utazik először Miamiba, úgy mutatkozik be és ezért nem megy vissza New Yorkba, ahol szembesítenék személyazonosság lopásával. Aztán ott a Mr. Vercetti nevű gúnya a sztriptízklub megvétele után, ami bár nagyon hasonló Tony Montana fináléban hordottjához, mintha valójában Tubbs-ról vették volna le ezt is.
100 lebegő izé a sorozatból
A gyűjtögethető mindenféléknek nagy múltjuk van a játékiparban, ám a GTÁ-kban sokáig nem mentek rá arra, hogy ezeket a történetbe is beágyazzák, egészen az V-ig kellett várni, hogy minden megkapja rendes magyarázatát. Persze előtte is akadt párnak: a IV-ben a 200 galamb, vagy ahogy New Yorkban nevezik őket, „repülő patkány” kilövésének értelmére az egyik beépített weblap ad választ: fertőző világjárványt hordoznak, irtsuk őket (a megjelenés körül volt a madárinfluenza). A San Andreas-ban a graffitik kapták az első igazi bevezetést, elvégre fújjuk már le a rivális bandák területét, jelezve, hogy igényt tartunk azokra, bár végül nem ennyivel tudtuk le megszerzésüket. A Vice City Stories-ban 99, valahova beszorult piros lufit kellett kipukkasztanunk fegyverarzenálunk tetszőleges választottjával (néha mindenképp sniperrel). Nena ötletadó slágere pedig a Vice Cityben felcsendül. Lehet pont aközben is, hogy keresgéljük az itteni rejtett csomagokat, amik naná, hogy a Miami Vice-ra utalnak.
Ezen utalás indokolja jelenlétüket is, beelőzve Los Santos falfirkáit. A felvehető bigyók elsőre elég megfoghatatlan formában pompáznak, de valójában tiki szobrocskákat mintáznak. Ez az 1×12-re reflektál, melyben hasonlókba rejtettek, darabonként 25 ezernyi értékben kokót. A kinézet teljesen más, mivel nem ugyanazt az istenséget formázza alakjuk. A Vice Cityben az egyik „legnehezebb pénzt keresni”* (*: khm…) a franchise során: 1-1 csomag csak 100 dodót ér. Miután felvettük mind, a hotelszobánkban megjelenik egy valós méretű, kettétört darab, amiből ömlik ki a porcukor. Sonnyék egy robbanás után bukkannak rá kettétörtekre a rész során. Kimondva ugyan nincs, de a 100 tiki tartalmazza elszórva azt az árút, amiért eredetileg a városba jött Tommy, és aminek felélésével ügyvédünk függővé válik. Ennek magyarázata, hogy az epizódban épp olyan a drog specifikációja és származása, ami a balul elsült üzletnél elhangzik. A modellt egy cégérként használták újra a San Andreas-ban, közel CJ otthonához.
A szovjet löttytől a Kill Billig
Ziccer a Rockstartól, hogy Tony Montana „kis barátját” nem tették be a fegyverek közé, ami helyette van, azt 1983-ban még nem is gyártották, hiába próbáltak a tavalyi, új kioldható elismerések egyikével szépíteni a dolgon. A láncfűrészért nem kell szégyenkezniük, jó móka a monitort elárasztani más színű esőcsepp textúrákkal, viszont a Miami Vice-ból több jelentős, túlvilági utazást okozható eszközt is áthoztak. A legalapvetőbb a levágott csövű stubby shotgun, mely teljesen összeforrt Tubbs-zal az S2-től (a Stubbsy Shotgun becenév adta volna magát, ha akkoriban lett volna net és gazdagon kommentelő fanok). Visszatérő a SPAS-12 is.
A „Bushido” című, Edward James Olmos által dirigált 2×8 a harmadik alkalom, hogy jobban megismerjük Castillo múltját és azt, miért is olyan nyugodt, szigorú s hidegvérű, miközben néha a nézésével is ölni tud. A japán kultúrában keresendő a válasz, ám ez a rész felfedte azt, hogy rutinos szamurájkardforgató. Bár a katana általános lehetne, a jakuzát felvonultató elődjátékban mégse szerepelt (pedig a 3D éra legdurvább hullafizikája ott van) és csak a Vice Cityben debütált. Megmaradt ugyan a San Andreas-ra és a két Stories-ra (a Liberty Cityben pont az előbb hiányolt kötődéssel), de a HD éra nem hozta eddig vissza – talán mert még pont Vice Cityben nem jártunk modern köntösben.
Fent utaltam a Bad Boys-ban látott hangárnál is forgott 1×21-re, ami kifejezetten nagy hangsúlyt helyez a fegyverkereskedelemre (a drog melletti másik kedvenc téma), jelesül a Mac 10-es géppityura. Ilyen rengeteg alkotásban feltűnt (pl. Sly anyja ezt veszi csemetéjének a furgonból az Állj, vagy lő a mamám!-ban), de megint bejátszik, hogy a GTA a Vice Cityvel hozta be, kivágta a San Andreas-ból és a Stories-ok óta a folyamatosan bővülő Online se kapta, talán mert ez is Miami tartozék. Az 5 évad alatt sokat látjuk, ritkán Sonny is használja. A (K)Ruger csak a Vice Cityben van a franchise-ban, gyanús miért: az 1. szezonban párszor szerepel. Más közös fegyók is akadnak, de csak általános tűzpárbajoknál és nem kötődnek ennyire sztorihoz. Megemlíthető, hogy Sonny az 5×6-ban molotovot készít, majd dobál, de ez túl laza kapocs és már a GTA III-ban is benne volt a feltüzelő kotyvasz, azonos kinézettel.
Az I. résznek itt a vége. A folytatásban elmélyülünk a közös helyszínekben és zenékben, előretekintünk, gyászolunk, jubilálunk és a város történelmének egy szeletét is meglessük.
A borítóképet meg ezúttal is köszi, Genzo!
A folytatás itt:
