20 éve jelent meg PlayStation 2-re a Grand Theft Auto: Vice City. Senki se vitatja két fő inspirálóját, de látványosabb jellemzői miatt főleg A sebhelyarcút emelik ki. Ám az megvan, hogy a filmnél sokkal több párhuzama, utalása és hasonlósága akad a címét is adó sorozattal? A kulisszákkal már elkezdtem megmutatni, most be is fejezem…
Az I. részben röviden összefoglaltam a Vice City és a Miami Vice kulturális jelentőségét, ezzel összekötve a Rockstar Games játékának tervezési alapelvét. Majd jött a mélyvíz, amiben még Tommy Vercetti is képes lenne úszkálni, ugyanis sorra kerültek a háttérzenék, a főcímek és artworkök képkockás kielemzése, a járműpark (legyen az földön vagy vízen), a járókelők és karakterek öltözködései (köztük a Vice Squaddal), a sztoris hasonlóságok és egymásra hajazó szereplők, a közös stábtagok és sztárgárdák, valamint néhány helyszín és a fegyverarzenál.
A 43 pontból 24-ig jutottunk. A II. rész 3 nagy egységre lesz bontható: további hasonlóságok a helyekben (a hoteles fejezetnél tapasztalt kis turisztikai blokkokkal), a zenei és rádiós felhozatalhoz köthető mindenféle (köztük egy Ridley Scott rendezés) és néhány egyéb tematika, mint egy kis előretekintés, megemlékezés, pici autósport és egy másik jubilálás.
Bűnbeesés after: 75%
Az öt egységből Vice Cityben 4 olyan rendőrőrs található, ahol a játékos (immár testi sértésekre alkalmas felszerelése nélkül) újra fel tudja venni a fonalat 1-1 sikertelen, de nem halálos ámokfutás után. Háromnak van kötődése a sorozathoz. A Little Havannában találhatónak a legkevesebb, oldalsó behajtójánál tudunk beszállni a Vice Cheetah-ba, ha azt békésen, nem körözéssel akarjuk megszerezni, bár erre PS2-n nem volt lehetőség. A belvárosi kapitányság már érdekesebb: a legnagyobb és saroképület. A dizájn e tekintetben megegyezik a széria állandó vágóképeivel, amikor hőseink munkahelyét mutatják. Ám mivel a stáb nem egy valódi zsarutanyát használt, hanem egy hajózási cég főhadiszállását öltöztette át (nyomait fotózhatónak hagyták 2004-es lebontásáig), így eltérő a megjelenítése a játékban, ahol rendesen a szervnek szánva tervezték, ráadásul központiként nem lehetett félvállról venni.
Néha a Stories-ban parkol mellette egy Stinger, ami felveti azt a kérdést, hogy ezzel nem sérül-e a beépülés álcája? Meg amúgy mi ez a sok Stinger az utakon? A Daytona Spyder igen limitált (melyik Ferrari nem), 122 példányú autó volt, mégis mintha az egész állomány ott futkározna. Talán épp azért, mert replikák? Korából fakadóan a játéknak akadnak technikai korlátai, de érdekes adalék lett volna, ha a kocsi egyik oldalán kisebb a tengelytáv, mint a másikon, hisz a valóságban is nem egész 4 centivel így volt az egyik használt autóval. Visszakanyarodva a rendőrségekhez, a Washington Beach-i létesítmény kidolgozott belsővel rendelkezik, ahol a rendőrruha hiányában ugyan nem lófrálhatunk csak úgy mindenhol ellenállás nélkül, ha feljutunk az emeletre, akkor a sorozat díszletéhez hasonló színvilág fogad minket. A Vice berendezése eltérő a Rockstarétól, de az csak nem lehet véletlen, hogy a fejlesztők is pont azon jellegzetes árnyalatokra gondoltak textúrázáskor, mint amik 5 évadon át elénk tárultak. Na meg elvileg le is kellett darálniuk a Vice-t munka előtt…
Meztelen csajok Charles Leclerc és Max Verstappen törzshelyén
A saroképületekkel lehetett valami fetisizmusa az alkotóknak, bőven találni belőlük a 111 részben. Ilyen a sok közül az Ocean Drive közelében található Collins Avenue 1450-es szám alatt sokat megélt helyszín is. A 2×15 munkálatai közben bálteremként üzemelt, de a filmezés kedvéért a Sex World nevű sztriptízklubbá változott. Nem messze a Drive-tól, bár a valódinál délebbre Vice Cityben is található egy hasonló, de ezúttal sem 1:1-ben lemodellezett épület, amely a Pole Position Clubra keresztelt nudibárnak ad otthont. Itt is megerősödik, hogy megnézették a programozókkal a szériát, pláne ha a belterét is meglessük. Azt ne várjuk, hogy a Sex Worldöt idézze, eleve máshol vették föl az ott játszódó performanszt, viszont a villogó és vakító élénk fények egy igazi egyvelege a TV-ben látott kluboknak. Így 5 évvel a darám után azt nem tudom, melyik részbélit idézi meg a legjobban, de a Rockstarnak az ’50-es évek autós tematikájához, „kockászászlóihoz” alapvetően nem kellett volna az a színáradat bent. Jó példa erre a Malibu Club kevésbé rikító, visszafogottabb kinézete, hisz azt a Sebhelyesarcúból emelték át. Tudjátok, amikor még Miami se volt olyan színkavalkád.
Homok a szélben, romok a vízben
Gazdag téma Miami helyszíneit végigjárni, mik azok a közös dolgok, amik bár általánosak, mégis az ihletés miatt kerültek be pont úgy Vice Citybe. Hol lehet szétválasztani, hogy igazából csak Miamit akarták megjeleníteni, vagy minél lehet már az az érzésünk, hogy igen, „emlékszem arra a jelenetre”? A 2×3-ban a Scarab csónak első komoly akciója egy olyan golyózápor, ahol a komplett főszereplői gárda lesben áll, hogy elfoghasson bizonyos üzletembereket. A díl egy messze a szárazföldtől lévő óceáni placcon történik vízen álló faházaknál és stégjeiknél. Ezeket nem a sorozat építette, Stlitsville néven futnak délre a metropolisztól, melyet a cövekekre/pillérekre/oszlopokra felépített házikók gyűjtőnevéről kapták. A 27-ből egy tavalyi tűzeset után mára már csak 6 maradt fent. A Malibu Beach-en vagy a hollywoodi hegyoldalra felhúzott vityillók is ebbe az osztályba sorolódnak, bár az elnevezés alapvetően vízi környezetből jön évszázadokkal korábbról.
Florida ezen látványosságát láthattuk a Bad Boys 2-ben, az Új múltban, és naná: a Vice Citykben. Az alapjátékban nincs sok látnivaló, pár rom az egész, van egy rejtett csomag, egy rakétavetős őrjöngésküldi és a kikötő megvétele utáni drogfelszedős pálya kanyarodik erre. A VC Stories-ban viszont már van történés: itt még álltak rendesen a házak, össze voltak kötve stégekkel és mólókkal, aktívan zajlott az a drogélet, amit a sorozatban is látunk. Ez Diaz azon missziója ahol szintén hajót lopunk és a tűzpárbaj eléggé megidézi a Vice idevágó jelenetét.
Ahová mi megyünk, ott szükség van utakra
Nem hiába ugorhat be az embernek szinte azonnal, ahogy Sonnyék éjjel kocsikáznak, hisz már a pilot lefektette ezt a később meghatározó jellemzőt. Az 1×2-3-4-re lettek rögzítve olyan képek, amiket aztán több epizód is újrahasznált, ha hőseink siettek valahova, míg az 1×1-ből a kevésbé rohanós tempót, vagy Johnsont profilból mutató kivágást hozták vissza párszor. Ezekben egy középen fák által elválasztott úton is ment a gázadás, a Brickell Avenue-n. Teljes nevek csak a HD GTÁ-kba jöttek be, így nem lehet megnevezni azt a két Ocean Beach-en található hasonló szakaszt, ami kiált a száguldozásokért. Az egyik a kerület óceán és híd melletti kórházát is érinti, amely elhelyezését a Mount Sinai Medical Center ihlette, ami háromszor tűnt föl a Vice-ban (4×2+6, 5×6). Mielőtt bármit is tudtam volna a sorozatról, már akkor élveztem ott a gyorshajtást, nem hiába tervezték ilyenre. Ám a Brickell Ave valójában a város nyugati oldalán van az üzleti negyedben, az ottani felhőkarcolókat a Rockstar az óriás hotelek egy részével és a kórház melletti orvosi alapítvány fiktív ikertornyaival pótolta.
Akad még érdekesség: a 2×3-ban van egy hosszan kitartott Daytona követős snitt, ami szinte olyan, mintha a játék nézetéből látnánk a kocsit. A 2×5 ironikus, hisz a C3-as Corvette alapú replika… egy pont olyat üldöz. Az 2×16 eleje egy másik fákkal övezett úton, az épp pályára átépülő, szintén többször látható Biscayne Boulevardon zajlik, melynek GTA megfelelője a nyugati Mainland szigeten a belvárosi fegyverbolttól a dokkokig futó Bayshore Avenue. Ez sokkal súlyosabb szerepet kap a játékban, mint a Vice-ban (a 2×16-ban is az üldözött autó a fő) és csak a teljes várost É-D irányba átszelő mivoltában ugyanaz. Ha már fás utak, a 3×9-ben van egy villa, ami a GTÁ-ban ily formán nem megtalálható Pine Tree Drive-ra néz.
A Testarrossával se szűntek meg az éjjeli jelenetek, sőt az intróban kapunk egy épp beforduló pillanatot. Azt a 3×2-be forgatták, abban nem szerepelt, végül a fináléban lett először mutatva a teljes felvétel. A 3×13-ban ismét van egy Corvette és már másodjára Sonny az üldözött új autójával. A Testarossa replikája formailag kevésbé sikerült jól és sokszor észrevehető, ha a De Tomaso alapú kaszkadőrautót használták (példák az előző részből), ráadásul a 3×15-ben egyszer konkrétan hiányzik a hátsó lökös. A kocsihoz kötődik még eme bizarr kamerábanézés (4×3). Nappali üldözésből is jutott pár, elég csak a Lambo félére gondolni, vagy a 4×19-re (szintén fás és part menti utakkal) vagy más (erről később) miatt ismételten a sorozatrázóra.
A kilátás ott születik, ahol a csillagok élnek
1922-ben lettek kész azokkal a földmunkákkal, amik a Biscayne-öbölben létrehozták a Star Island nevű mesterséges elit sztárparadicsomot, ahol egy időben Johnson is lakott a forgatások miatt. A durván 100 fős közösség elég zárt, a túrákon az idegenvezetők pedig szeretik még inkább kiszínezni a hely névsorát és értékét. Az igaz, hogy a Specialistából forgattak itt, de az már nem, hogy a Sebhelyesarcú villája is a sziget része. A házra, amire mondani szokták ellenben szerepelt az 1×11-ben, és a kertjében játszódó jelenetek látványa meglehetősen ismerős lehet játékos szemmel. Szinte teljesen ugyanaz fogad Dél-Keletre nézve, mint a Diaz villából. Ami min is alapul? A sebhelyesarcún. És hol van a játékban? A Diaz megismeréséig zárt Starfish Islanden. Vajon ezért él a turistaszövegekben a tévedés is?
Olasz plázalovak és plázabikák a plázacicák között
Mi az a ’80-as években népszerűvé vált dolog, ami valahogy eddig kimaradt? A plázák! Fura, hogy se a játékokban (noha több bejárható), se a sorozatban nem volt olyan igazán maradandó esemény bevásárlóközpontokban. Mármint akadt több is, de egyik se olyanban, ami a dekádra gondolva él bennünk kép, mivel a Kommandóból, a Stranger Things-ből vagy akár az X-Men: Apokalipszisből felvillanó tipikus plázát nem tettek Vice Citybe, ahogy az NBC se járt ilyenben (egy épülőt leszámítva) forgatási célokkal pár apróságon kívül. És mégis van közös pont még itt is: a 3×13-ban az ügyeletes pénztemető létesítmény közepén ki volt pakolva két autó, egy Ferrari Dino 246 GTS és egy Maserati A6G 2000 Spyder Frua. A Vice Cityben a North Point Mallban nyereményként áll középen egy másik, elköthető, de nem kivihető olasz csoda, egy Infernus. Nyilván egy kiállítási/fődíj autó megszokott, akár hazánkban is, szóval ez tényleg nagyon laza kapocs. A játéktermek viszont teljesen kimaradtak a Vice-okból.
Kabalává vált híresség a dobok mögül
Rátérünk arra, amiben mindkét franchise extrán erős: a zenei felhozatalra. A jártasabbaknak feltűnhetett valaki, akit eddig csak egyszer említettem, holott megkerülhetetlen lett volna már többször. A jelenetre, ami a pilotban szintén TV történeti volt eggyel lejjebb térek ki, most Phil Collins-ról, a színészről lesz szó. A sorozat már háromszor használt tőle számokat hangsúlyos pillanatokban, mire a 2×11-ben szerepelt, beállva azon zenészek sorába, akikkel szintén tele volt az 5 évad. Sheena Easton 5 részen át Sonny szerelemként a legjelentősebb.
Collins egy Phil Mayhew nevű fickót játszott, aki egy vetélkedő házigazdájaként kereste korrupt módon kenyerét, amiből egy Lambo Jalpára is futotta (később nem ezt átfestve feketére épült be Castillo). A sztori drog/fegyvermentesnek néz ki, ám a szélhámos showman természetesen csak belekeveredik előbbibe. Collins a műsor rövid, később máshol elérhetetlen főcímét is elkészítette, amely Jan Hammert cseréli le a stáblistán. A Vice City Stories-ban önmagaként jelent meg, fiktív 1984-es turnéjának állomása szólította a városba (valójában ’85-ben tartotta, Miamit nem érintve). Zenéiből többet használtak a trailerek, amik elsütötték szerepelését is. Lényegében a feladatunk, hogy biztosítsuk tartózkodása és koncertje (a franchise egyik legszórakoztatóbb küldetése) alatt azt, hogy ügyes-bajos dolgai mellett ne haljon bele a Bűn Városába. Előadását némi pénzért bármikor újranézhetjük, menedzserét Timothy Spall szinkronizálta. Szerepe kiegészült rádiós köszöntőkkel a számait játszó adókon. Ő az első önmagaként felbukkanó híresség a GTÁ-kban, azóta többen követték: pl. a IV-ben beülhettünk Ricky Gervais exkluzívan a játékba írt stand upjaira, tavaly az Online-ban pedig Dr. Dre-nek segítettünk visszaszerezni kiadatlan, ellopott munkáit.
Ma este érzem a levegőben
Ha Miami Vice és zenék, akkor Jan Hammer két ikonikus dallamán kívül mi villan be egyből? Az éjszakai kocsikázás a pilot második feléből, ami a főtéma utcai zeneként folytatása és Tubbs tükörelőtti visszaemlékezését követően a harmadik nagy TV történeti, stílusteremtő dalhasználat volt. Külön kultusza lett az „In the Air Tonight” jelenetnek, a Daytonáról és Sonnyról több snittet még sokat használtak később, a szám a sorozatban is előkerült a továbbiakban (a clipshow epizód 4×20-ban), a 2006-os mozifilmben pedig egy rockos cover köszönt be. Azévben az eredeti mű is kapott egy jelentőségteljes szereplést, ugyanis ezt adja elő Collins a Vice City Stories-ban. A hangot az 1985-ös turné Dallas-i anyagából használták, viszont a koreográfiája a 2004-es párizsi fellépést utánozta. Állítólag annak DVD-jével Collins megajándékozta a Rockstart. A Daytona jelenetet a fináléban leutánozták a Testarossával, akkor először volt látható teljesben az a kanyarvétel, amit 3 évadon át használtak az intróban. A remake alatt a „Bad Attitude” szólt a Honeymoon Suite-tól.
Collins a pilot után a Vice-nak, szereplése után pedig a GTÁ-knak lett egy amolyan kabalája és rengeteg munkáját halhattuk, jöjjön ezek teljes listája felhasználási sorrendben:
- „In the Air Tonight” (Miami Vice pilot part2, 4×20, film (cover); Vice City Stories azonos című küldetés, látogatható koncert, Emotion 98.3 rádió)
- „I Don’t Care Anymore” (MV 1×7; GTA V: Los Santos Rock Radio)
- „Take Me Home” (MV 2×1 part2: a pilot és a finálé mellett a 3. egészestés epizód, amit később – nálunk is – két részként adtak le)
- „Life is a Rat Race” (MV 2×11: Phil TV műsorának főcímzenéje, ezen alapszik)
- „Long, Long Way To Go” (MV 2×22)
- „Land of Confusion” – a Genesisszel (MV finálé part2)
- „Against All Odds (Take a Look at Me Now)“ (a The Best of Miami Vice album 1996-os kiadásán, a zene licenszét megvették, de a sorozatban végül nem használták)
- „Easy Lover” – Philip Baileyvel (VC Stories: Flash FM rádió)
- „Turn It On Again” – a Genesisszel (VC Stories: Flash FM rádió)
- „Mama” – a Genesisszel (GTA IV: Liberty Rock Radio)
- „Big Log” – Robert Plant száma, ahol csak dobol (GTA V: Los Santos Rock Radio)
Amikor filmzeneszerzők a popkultutalások
Kevés filmzenész üti meg annyira az átlagembert, hogy egy jól működő popkult kikacsintás válhassék belőle, de mind a Vice City, mind a Miami Vice megtette ezt. Előbbinél persze nem arra gondolok, hogy az MTV indulása utáni első videoklipként lefutó „Video Killed the Radio Star” című The Buggles sláger egyik billentyűse egy bizonyos Hans Zimmer (akit így hallhatunk a Flash FM-en), hanem a hasonló névhangzású régi ismerősünk, Jan Hammer megjelenésére. A 2×14-ben és a 4×8-ban esküvői zenészként cameózó, a főtémával üldözős klipet forgató komponistától a Rockstar elkérte a „Crockett’s Theme” használati jogát, mely így fel is csendül az Emotion 98.3 felhozatalában. Első verziója az 1×4-ben debütált (itt látjuk intrón kívül először a lyukas házat), de az máig kiadatlan. A játék az 1986-os albumra került változatot integrálta, melyet a sorozatban először akkor hallunk, amikor Sonny megkapja a Testarossát. Apró baki, hogy a rész ősszel hamarabb ment le a karácsonyi lemezkiadásnál, és mivel a Vice City tuti nem ünnepek körüli, elvileg nem szólhatott volna még a rádióban.
És hogy miként csinált ilyesmit a sorozat? A 4×12-ben slágerek helyett kizárólag westernek ikonikus témáit lehet hallani, így Ennio Morricone (A Jó, a Rossz és a Csúf), Elmer Bernstein (A hét mesterlövész) és Dimitri Tiomkin (Vörös folyó) mind-mind popkultutalásokként vannak használva. A filmvilághoz még erősen köthető Randy Newmantől a „Miami” a 2×21-ben csendül föl, míg a Tangerine Dream „Alpha Centauri” részlete az utolsó licenszelt zene a 4. évadban. Hammer előtt őket kérték fel a sorozathoz és itt meg is jöttünk egy újabb GTA kapocshoz: a IV-ben a „Remote Viewing” szerepel az ambient műfajt sugárzó adón és ők az V interaktív score-jának egyik alkotói. A projekt úgy zajlott, hogy 4 előadó „bétakottáit” mixelte össze egy DJ a játékba, ám a TD külön is kiadta a nyerseket. Jellegzetes hangzást adtak, nem kicsit merítve Hammertől (ez kérés volt), ráadásul a játék egyik főhőse, Michael a ’80-as évek popkultjának nagy kedvelője, így csúcspontjainál nem hiába halljuk a Dreamet, mint pl. a prológ helyére való visszakocsikázás alatt kb. a sztori 2/3-adánál. Több számukat 1981-es filmzenéjük (Az erőszak utcái) inspirált, amit ki dirigált? Na ki? Michael Mann! Összeértünk.
További közös zenék/előadók és a GTA’80-as évekbeli rajongásának ereje
Ez most egy nagyon stat/listaorientált fejezet lesz elég nyersen. A sorozat 368 különböző dalt használt (volt, amit többször), továbbá 8 olyan van, ami csak zenei albumbokra került, de jelenetben nem hangzott el. A Vice City rádióit 103 talpalávaló színesíti (1 csak PS2-n, 2 metál és 3 latin nóta a játékhoz készült, 1 pedig 1994-es) és további 11 kötődik úgy hozzá, hogy másik részhez nem (6 átvezetőkből (1 csak PS2-n), melyből 2 2001-es latin; 2 az európai albumról, 2 a játékbeli metálzenekar kislemezéről, és 1 rádiópromóból (’93-as)). A VC Stories egyszerűbb: 105 darabra száguldozhatunk, eredeti betétdal és külső egyéb nincs.
A két játékban hallható Flash FM univerzumi jogutódja a Liberty Cityben fogható Flashback FM, mely a GTA III-ban DJ-jében is megegyezik (tőle egy Duran Duran utalást kivágtak). Abban 5 számot hoz a Sebhelyesarcúból, a Liberty City Stories-ban pedig 6 további Giorgo Moroderhez köthetőt játszik az adó. A San Andreas-ban hallható „Hold the Line” a Totótól rajta volt a VC egyik albumkiadásán, ill. a San Fierro Underground Radio (15/16), a Playback FM (10/12) és a Bounce FM (11/17) túlnyomóan a ’80-as évekből válogat és össz. 59+1 muzsika származik az epizódban onnan (bár a ’70-es évek vége is erősen képviseli magát Vice City frekvenciáin, egyszerűsítek). A GTA III K-JAH-je Scientist 1981-es albumáról válogat 5 dalt, a LC Stories-ban pedig 8 vegyes reggie-t sugároz (a K-JAH West (SA) +3-at). A komplett Bounce FM-et számítva a GTA 3D érájából 310 szerzeményt emeltem ki.
De van egy megkerülhetetlen HD éránk. A GTA IV és kiegészítőiben az ambient The Journey (5/9) és a The Classics 104.1 (6/11) kb. felét teszik ki az idevágó megjelenések, de akad itt nagyobb aranybánya is. A legendás divattervező Karl Lagerfeld DJ-skedése alatt a K109 The Studio 26-os listát mutat a diszkókorszak végéről (3 kivétellel ’77-82 közül). A Liberty City Hardcore a IV-ben csak a ’80-as évekből hoz 10 motorospunkot (a DLC-s verzió 4/11 arányban), míg a Liberty Rock Radio Iggy Pop műsorvezetésével komoly all-star neveket dob be: 1968-96 közül válogat 40-et, melyből 14 a ’80-asokból érkezett. Az alapjátékban a negyedrészt (5/19) idevágókkal előálló The Vibe 98.9-et a kiegészítők kombinált verziója a Vice City FM-re cseréli, nevéből sejthető miket játszik (28-at). Továbbá a Vladivostok FM alapjátékos orosz/szláv kínálatában is van egy 1988-as darab, aztán akad 2 beszámolható rádiópromónk és a sztriptízklub egyik betétje 1979-ből. A GTA IV trilógia (a The Lost and Damned és a The Ballad of Gay Tony DLC-kkel) így 108 tételt ad hozzá a széria kultstátuszának egy darabkájához. Ebben a Liberty Rock Radio és az egyszerűség kedvéért a többi nem említett csatorna csak szűrve vannak, a K109 viszont teljesen.
A GTA V és Online eredetileg rendelkezett volna ’80-as pop csatornával, de törölték és szétszórták a Kenny Loggins vezette Los Santos Rock Radióra (ahol több filmzene is akad, mint Top Gun vagy Rocky IV), a Space 103.2-re és az egész franchise egyik legerősebb tracklistjére, a Non-Stop Pop FM-ére Cara Delevingne DJ szövegeivel. A Space kompletten behozható, 17/22 száma a ’80-asok szülötte (többi ’76-79), a Rock 22/38 aránnyal rendelkezik (többi ’68-79), míg a Pop csak 12/43-mal talál be, de a ’90-es/2000-res évek slágereivel válik igazán erőssé és még 9 év után is aktuálissá. Az itteni motoros punkrádió, a Channel X hoz még egy 15/18-at, a többi többnyire elszórtan választ ’80-89-ből, de van pár Online lista is.
Az After Hours DLC lemezlovasai csupán 8-szor nyúltak az érintett dekádhoz (ráadásul 1 számhoz kétszer, 2 meg korábbról visszatérő), viszont a The Cayo Perico Heisttal bejött többszáz újdonság már tartogatott jelentős bővülést. A Kult FM vegyesen sok slágerrel került a játékba (10/34 kell nekünk, további 11 ’79-ig), és Palms Trax olyan setlistet állított össze pultjába, ahol még a 2010-esekbeli zenék is mintha akkorról lennének (lenyisszantva úgy 14/23, hogy 4 csak épp kicsúszik ’90-91-gyel). Moodymannek se véletlen van egy „1988”-ra keresztelt tétele, de az se számít, ellenben a 2 DLC-be is beköszönő mixei hoznak 3-at és ugyanennyit adnak még a további Online exkluzív tartalmak és az egyéb kategóriákból jövők is (köztük 1 Danny Elfman Pee-Wee zene küldetés alattról + 1 épp elférő ’79-es). Az V-Online 2022 novemberéig 119-ig jutott ezen számításban. De ennyit a nyersességről!
Hogy ezt miért számoltam ki ennyire részletesen? Mert a Rockstar szinte mind a Flashback FM és a Vice City fogadtatása miatt bővítette a repertoárt, sokszor a közönség kérésére. 537 zene, amivel megismertetethettek mostanra nem is egy, hanem két generációt és mondom, ez nagyon szigorúan, a ’70-eseket csak kicsit, a ’60-asokat és a ’90-esek elejét pedig egyáltalán nem vevő számítás, holott a Vice 376-os csomagjából a legrégebbi kapocs 1962-es. (Mindent véve 1300+ dal a GTA felhozatal.) Hogy ez milyen hatással bírt a mára, jó példa a „Blinding Lights” The Weekndtől, ami saját bevallása szerint azért készült, mert sokat Vice Cityzett. A videója is olyan, ő maga pedig tavaly került be a sorozatba Rosalíával való duettje, a „La Fama” kapcsán, amit Danny Trejo, GTA szinkronhang konferál föl klipjében. Kicsi a világ.
Szóval mennyi az annyi? Hány számot használt összesen a Miami Vice-ból akármelyik GTA? A válasz meglepően kevés: mindössze 18 közös pontot találni. Jöjjön most ezek listája, előrevéve a Vice Cityket, majd GTA megjelenések sorrendjében a többi:
- Jan Hammer: „Crockett’s Theme” (1984/6)(Vice City & Miami Vice infókat lásd fent)
- John Waite: „Missing You” (1984)(VC: Emotion 98.3, MV 1×2)
- Laura Branigan: „Self Control” (1984)(VC: Flash FM, MV 1×8 – élőbanda coverként)
- Autograph: „Turn Up the Radio” (1984)(VC: V-Rock, MV 1×11)
- Phil Collins: „In the Air Tonight” (1981)(VC Stories & Miami Vice infókat lásd fent)
- Frankie Goes to Hollywood: „Relax” (1983)(VCS: The Wave 103, MV 1×11 – egy sajátos instrumental keverékkel a sorozathoz vágva a S. Mix-et használva)
- Foreigner: „I Want to Know What Love Is“ (1984)(VCS: Emotion 98.3, MV 1×16)
- Afrika Bambaataa & the Soulsonic Force: „Renegades of Funk“ (1983)(VCS: Fresh 105 FM, MV 1×17)
- Augustus Pablo: „King Tubby Meets Rockers Uptown“ (1975)(San Andreas: K-JAH West, MV 1×3)(funfact: a rádió DJ párosától – Sly & Robbie – van dal a sorozatban)
- Booker T. & The MG’s: „Green Onions“ (1962)(SA: Master Sounds 98.3, MV 1×20)
- The Who: „Eminence Front“ (1982)(SA: K-DST – The Dust (DJ: Axl Rose), MV 3×3)
- Godley & Creme: „Cry“ (1985)(GTA IV: Liberty Rock Radio, MV 2×12)
- Bob Marley: „Wake Up and Live“ (1979)(GTA IV: Tuff Gong Radio, MV 4×4) (ez nincs beágyazva a cikkbe)
- The Doors: „Five to One“ (1968)(The Lost and Damned: Liberty Rock Radio, MV 2×10 – mely 8 The Doors számot foglalt magába és csak azt Hammeren kívül)
- Bon Jovi: „Wanted Dead or Alive” (1986)(TLaD: Liberty Rock Radio, MV 3×7 – mely eredetileg az évadnyitó lett volna a Daytonával)
- Phil Collins: „I Don’t Care Anymore” (1982)(GTA V & Miami Vice infókat lásd fent)
…és van két speciális eset, következő két fejezetünk témája.
Csupán az 5. évadból nem nyúlt még zenei betéthez a Rockstar, de ez lehet nem sokáig marad így. A Vice City melletti olyan rádiók, amik fent teljesen hozzájárultak a számításokhoz (Flashback, Bounce, K109, Vice City FM, Space) nem tartalmaznak egyetlen sorozatban hallható darabot se. Viszont annál több közös előadónk van!
A Vice City és a VC Stories rádióiból a sorozatban szerepel Ted Nugent, a Genesis-t indirekt érintettük és a Stranger Things révén újravirágzó Kate Bush-tól is hallani a két franchise-ban éneklést. További közös előadók: The Pointer Sisters, Teddy Pendergrass, INXS, Lionel Richie, Pat Benatar, Go West, Roxy Music, Grandmaster Flash, Wang Chung, The Fixx, Mr. Mister, Howard Jones, The Pretenders, Run-D.M.C., Depeche Mode, Ratt, Corey Hart, Alan Parsons, Bryan Adams, The Cure, Iron Maiden (a teljesség igénye nélkül).
A többi GTÁ-ban a Miami Vice névsorából ott van a már említett Iggy Pop és Robert Plant, aztán az Online-ban csak remix-elten Bryan Ferry (solóként, bandáját, a Roxy Music-ot lásd fent: majdnem a „More Than This” lett a Vice City főtémája, mikor még nem jött a képbe Lex Horton) és még sokan mások. Úgymint: ZZ Top, Rod Stewart, Todd Rundgren, Bob Seger, Billy Ocean, Aaron Neville, Joe Cocker, Chaka Khan, Tom Petty, Suicidal Tendencies, Simply Red, Steve Winwood, Lynyrd Skynyrd, One Way, Billy Idol, Steve Miller, Jefferson Airplane, Black Uhuru, James Brown, Grover Washington Jr., Aerosmith, Jermaine Stewart, Hank Williams, Guns’n’Roses, Public Enemy, John Coltrane.
Egész brutális a lista a teljesség igénye nélkül is. Billy Oceantől a „Caribbean Queen (No More Love on the Run)” a 2×1-ben szól, de amúgy csak a Vice City FM törölt számai közt találjuk. És akkor most azokat ne vegyük, hogy a Vice nyitánya a GTÁ-kból eddig kivágott Rolling Stones, cserébe a Rockstar termékeivel játszva több alkalommal is fülünkbe mászhat Freddie Mercury. Nem hiába írtam korábban, hogy a Vice Cityvel robbanó soundtrack milyen komoly kulturbomba lett nem csak a játékiparban, de ízléseket formálva a fiatalok körében is.
Van, aki a Vice-ban szerepelt, de nem zenélt, viszont GTÁ-ban hallható. Ilyen Willie Nelson, akivel nehéz volt újraegyeztetni az időpontokat, mikor a forgatás állt Johnson sztrájkjával és ezért késte ki a rész idejét, holott a Daytona miatt 3×1-nek érdemes nézni a 3×7-et. Nelson a San Andreas és az V country adóin énekel. Sly és Robbie fordított esetét meg lásd a listában.
Végül egy Duran Duran szerű érdekesség: a GTÁ-kban több dolog (legyen az egy Vice City Stories küldi, vagy egy Online verseny neve) 1:1-ben Dire Straits nótáról van elnevezve, holott a bandától – akár a Durantól – eddig semmi nem került be. A közös muzsikákból több szerepel a játékok trailereiben, ezeket bedobáltam, mert amúgy a Rockstar nagyon érzi a hangulatteremtő filmes előzetesek kiadását. És ugye van 2 speciális esetünk…
Klip mely hatása: Vice epizód, eredeti betétdal, Ridley Scott rendezés és némi GTA
Maga Glenn Frey se gondolhatta, mekkora utat jár majd be a „Smuggler’s Blues” című szüleménye, amikor annak videóját forgatta. A Miami Vice alkotóit annyira megnyerte, hogy lényegében résszé adaptálták, amiben természetesen Frey lophatta a showt (1×15). A stábbal jóban maradt, az 1×20-ba („New Love”) és a 2×1-be is került száma. Mi több, a „You Belong to The City” egy eredeti betétdal, klipjében az epizódból vannak részletek és kvázi a szezonnyitón úgy lett az „In the Air Tonight” örököse, hogy az egészestés epizód amúgy Phil Collinsszal zárul. Frey karakterét eredetileg vissza akarták hozni a 2. évadba, de nem ért rá és csak utalást kapott, viszont mégis forgatott velük, illetve Ridley Scottal egy Pepsi reklámot.
A kb. 5 perces spot soha nem került ki, a leadott vágatai, pláne az első (1, 2, 3) pedig tartalmaznak olyan részeket, amiket a 135mp-es „teljes” nem. Philip Michael Thomas-t is hívták, ám egy másik szponzori szerződés meggátolta jelenlétét. Több promó jött ki úgy, hogy adott színész a karakterben vagy arra hajazva szerepelt (Johnsonnal ’89-ben pl. Visa), de a Pepsié a legnagyobb. A cég nem bízta a véletlenre akkoriban, gondoljunk csak Michael J. Fox-szal a „szia Kata vagyok” eredetijére. Sonny és az önmagát játszó Frey épp a sorozathoz készült dalát hallgatják egy fekete Ferrari Berlinetta Boxer 512i-ben (ami lehet replika, hisz a Ferrari pereskedés előtt vagyunk), mikor pocsolyára hajtva lefulladnak egy bulinál, ahonnan szintén a dal szűrődik ki. Érdekes, hogy Sonny a családi kombin és a Testarossán kívül csak fekete verdákat birtokolt (ez, Daytona, kölcsön Ferrari LA-ben, régi Porsche, Ferrarik közti pickup), bár egyszer kiszáll egy sárga C4-es Corvette-ből (5×16) és fehér Camarót vezet, amikor megismerkedik a csónakját elkötő új társával.
A „Smuggler’s Blues” felkerült a Vice City Flash FM CD-jének európai kiadására két másik olyan dallal, amik nem mentek a rádión (Boys Don’t Cry: „I Wanna Be a Cowboy” és a San Andreas-ba bekerült Toto: „Hold the Line”). Vagy későn sikerült megszerezni a számot, vagy szimplán a 2 CD-s tárhely korlátjai miatt maradt ki a játékból – aminek audio mappája így is bőven nagy volt korához képest – a biztos okot nem tudjuk. Ezért speckó eset ez a közös listához képest, hisz egyértelmű, miért tervezték használatát. Ráadásul a később Rockstar San Diegóvá váló Angel Studios 2000-ben kijött a Smmugler’s Run c. játékával. Természetesen csempészkedni kellett, 2002-ben folytatódott, Trevorral ezt megidézve került pár melléküldi a GTA V-be és 2017-ben az Online bővült az azonos című DLC-vel, mely témáját sejthetitek: a hangárvétel után nem sétarepülésekre használjuk az ingatlant…
Don Johnson (és kollégáinak) szívverése
Másik spéci esetünk pont inverz: itt a TV-ben nem hallható, a sorozathoz kiadott albumokon található dal került be a GTA V Los Santos Rock Radiójára. Mondhatnánk úgy is, hogy Thomas szinkronjai után a „Heartbeat”-tel Johnson orgánuma is megérkezett, de túlzás. A színész a Vice-szal párhuzamosan énekesi karriert kezdett és akadt pár olyan rész, amikor épp azért szerepelt kevesebbet (sőt, egyet teljesen kihagyott), mert a hangstúdiókban volt dolga. Az említett szám pont ezen munkálatok közül való és bár epizódban nem volt, két másik igen: a 3×10 konkrétan a „Streetwise” c. daláról kapta nevét (a vokál a Trudyt játszó Olivia Browné és Whoopi Goldbergé), míg a fináléba a Hammert váltó Tim Trumannal közös „No Way Out”-ja került. Johnson „Tell It Like It Is”-je is csak albumdarab, bár eredetije a 2×1 része.
Thomas korábban kezdte ezt, 3. kislemezének („Fish and Chips”) borítóján a Daytonával pózol, bár alig vezette a járgányt. Énekhangját az 1×17-ben és a 2×21-ben halljuk (előbb a „Livin’ the Book of My Love”, utóbb a „La Miranda” által), és neki is lett egy csak albumra száműzöttje, a „Just the Way I Planned It”. Ott van még a Ginát játszó Saundra Santiago, aki a 3×24-ben dalol négyszer, de történetbe ágyazottan (beépüléséhez szükséges álca): ez az egyetlen olyan rész, ahol minden élőben van előadva és a jelenetekre Hammer score-ján kívül nincs keverve semmi. Érdemes megemlíteni az 1×7-ben szereplő Bruce Willis-t, akinek a „Respect Yourself” c. slágere a 3×18 betétje. A filmzenészek után az inkább színészként ismert előadók szerepeltetése is párhuzam a sorozat és a GTA közt, az V-ben a Space 103.2-n hallható ugyanis a „Party All the Time” Eddie Murphytől, mely az Online-ba érkezett Diamond Casino & Resort előzetesével egy komoly reneszánszt kapott 2019 nyarán.
De mit néznek a GTA világában a Miami Vice helyett?
A játékokban nem csak a zenék, hanem a köztes szövegelések is zseniálisan frappánsak. A talkshowk szórakoztatóak, de valljuk be, kevésbé kapcsolunk rájuk. A reklámokban gyorsan kell valamit kihozni és jellegük lényegében tizenévekkel körözte le félig-meddig azt a humort, amire az Honest Trailerek épülnek. Mind a Vice Cityben, mind a Vice City Stories-ban hallunk Miami Vice alternatívaként értelmezhető műsorajánlót, amit nézhet az utcán általunk kevésbé biztonságban lévő nép. A HD GTÁ-kban már beleshetünk mi is a TV-kbe. A Vice City Stories flasholdalán néhány promó vezette fel ezt a feature-t.
A Vice Cityben az NBC/BBC paródia VBC (Vice Broadcasting Channel) szivárvány kézlogós (az NBC épp ’86-ban lett pávatollas és náluk futott a Vice) műsorán megy a Yuppie and the Alien, mely logóját a játék egyik karakterének blogján láthattuk vírusmarketingként. A reklám (ITT) alapján a Vice-hoz hasonlóan pénteken futó sorozatban „a dizájnér ruhákban bűnt üldöző páros negyedmillió dolláros sportkocsikkal és repülő csészealjakkal jár”, mely egyben Alf és a high-tech jármű miatt talán Knight Rider poén, amik szintén NBC-sek. A spot a K-Chaten (ott téma is) és a Wave 103-mon fut, a Wildstyle DJ-je pedig beszél róla. Egy olyan kiszólás is van a promóban, ahol Yuppie (Sonny) csak azért akar autókázni, hogy menőnek tűnjön.
A VC Stories-ban a VBS (Vice Broadcasting Service, alter CBS) reklámoz a Wave-en és az Emotion 98.3-mon, két változatban (ITT). Az Angel and the Knight címadói Chris Van Angel és Bonnie Knight, akik „egy motorcsónakon élnek és van egy helikopterük, ami víz alatt is közlekedik”, utalva Crockett hajóira. Angel és Sonny mindketten vietnámi veteránok, de a „countryzenés autósüldözések” a Hazárd megye lordjaira rímel (a „The General Lee” Johnny Cashtől pedig szerepel a GTA V-ben). Van óriásplakát a városban, melyen Angel Baywatch szerű ruciban pózol és látható a stúdió Canyon Enertainment cégére Paramount utóérzettel. Angelt a kézikönyvben is látni, a vírusmarketing pedig két képregényoldal és egy rendes TV spot, hibásan VBC emblémával (és rajzolva, de hát flasholdalon volt). Ennek tematikájában született meg az Online kaszinójába egy félkarú rabló innen kivágott hanganyagokkal, ami…
Mi a közös a Miami Vice-ban és a Magnumban a Ferrarin kívül?
…ami mégis valami új. Nem lehet nem arra gondolni, hogy majd a jövőben esetleg többet megtudjunk a jelenleg igen szegényesen ismert Vice City P. I. című Angel of the Night rebootról(?), ami akár sorozat, akár film, a bajszos magánnyomozó és a színvilág összegyúrt poént sejtet. Amúgy az 5. évadban 2+1 részen keresztül vezettek föl egy fiatal egységről szóló Vice kinövést (a tagok 1, a főhős 3 epizódban szerepel), bár a backdoor pilot már a finálé után premierező 4 „lost episode” egyike volt, melyből az utolsó 1990-ig adásba se került. A DVD-re is rossz sorrendben kerültek föl, de nyilván nem az a kronologikus nézési rend. A játékgép a legfrissebb kikacsintás a Vice-ra, ám van még pár témánk.
Vidéki tervek
A sorozat néha kiment a városból, de NY/LA/Atlanta és a környező szigetek helyett többször csak a szomszédos mocsárvidékre kalauzolt (1×9, 2×1, 3×2+22), előbbi címe simán „Glades” és a Daytonával kiszáguldás ikonikus képsor, bár a hely romantizálva van. A Vice Cityt sok kritika éri bejárható méretét illetően, sokan úgy vélik, kisebb a GTA III-nál, ami bár nincs így, bőven kietlenebb: a szárazföld kb. egyharmada (lehet több) az óceánpart homokja, a golfpálya és a reptér környéke. De ne feledjük: 53 héttel a III után jelent meg, eredetileg kiegészítőként indulva nőtt teljes játékká és jobban kellett sietni, mint a dupla ennyi fejlesztést kapó előddel. Ez leginkább a baloldali sziget, a Mainland sok helyen elnagyolt tervezésén és épületein érződik igazán (meg a pont akkoriban átadott, a Vice vágóképein rendre látszó magasvasút hiányán, túl egyszerű a város, ez visszalépés a III-hoz képest), és a stadion is csak a szárazföld mellé egy random félszigetre került, az autószalon mélygarázsainál található bétatérképen nyoma sincs. Mégpedig azért, mert a Rockstarnak 20 éve elég vakmerő ötletei voltak.
Burt Reynolds karaktere hirdet egy Shady Acres nevű lakóparkot a rádión – nincs a játékban (egy kertvárosi nyugdíjas paradicsomra kell gondolni, kb. Vejedre ütök). Az egyik hivatalos fotó a játék elején lévő partin készült, a háttérben pedig egy furán kanyarodó híd látszik, bár az lehet a golfpályás bétája (lásd fent) – de Gator Keys se került be a játékba, nevére a szkript utal (nyilván Florida Keys mása). A Shady Acres simán lehet, hogy (ali)Gator Keys része lett volna. A radar a déli határon nem létező valamit mutat. Aztán bennmaradt egy everglades2 file, mocsaras felülettel – de ilyet se kaptunk, a textúra pedig a golfpályán és bugolva a reptér egyik szélén lett hasznosítva, ami nagyon nem mocsaras. A Glades-ben akár aligátorok is tiszteletüket tehették volna utalva Sonny saját, Elvis nevű házikedvenc hajóőrére az első 3 évadból (sőt, elvileg krokiveszély miatt nem úszhatunk a kocsma egyik táblája alapján). A mocsárjáró légpárnás végül bekerült a San Andreas-ba – de ott szintén nincs mocsár. Az SA két előd tapasztalataival, ismét kétéves születési idővel, immár DVD méretekkel számolva be tudta hozni 18 éve azt, ami 2002-ben még túlontúl ambiciózus volt ennyi idő alatt 2 CD-re.
A következő GTÁ-ban biztosak lehetünk benne, hogy ami nem fért be 12 hónapba 20 éve, az ezúttal nem marad ki a játszótérből, és a Red Dead Redemption 2 aligátorainak hála akár Elvis is szerepelhet. A Vice City repterén egy Disney World paródia plakát is van (a Florida Projecté), talán eljuthatunk pár év múlva arrafelé, ahogy amúgy a kiszivárgott anyagok alapján több valódi versenypálya megfelelőjét is kikövetkeztettem. Szívesen leírnám, de a Hetedik Sor nem a jó platform erre, viszont ha már motorsport, akkor vissza a sorozathoz…
Az idén debütált utcai Miami Nagydíj közel 40 éve
GTA mentes Vice búcsú következik. Többször emlegettem a 2×16-ot, az autóversenyes részt, amin páratok, akik az F1-et követik, lehet felkaptátok a fejetek. Igen, a Száguldó cirkusz idén koptatta először Miami aszfaltját a Hard Rock stadion körül, azért ott, mert a Gardens távol esik a forgalmas központ zajterhelésétől. Ez anno nem volt szempont: 1983-95 között mindig ment komoly verseny a Bayfront és az amelletti Bicentennial Park körül (’95-ben IndyCar, előtte GT-k/prototípusok, az F1-et is ide tervezték), sőt ’85-88 között az Indy tartott egy külön rendezvényt egy mára sportpályákat tartalmazó egyetemi parkban. 2002-03-ban a két mezőny együtt látogatott vissza az eredeti, ’83-tól aktív környékre (átszabott útvonalon), majd 2015-ben a Formula-E szintén új vonalvezetéssel és persze elektromos mivoltukkal zajmentesen.
A Vice-ban látott pálya közel volt a Miami Heat 1999-ben nyílt stadionjához, egyben két sűrű forgatási helyszínhez, a fás utaknál említett Biscayne Boulevardhoz és a Sonny lakcímeként üzemelő kikötőhöz. A versenyen kívül a fináléban is feltűnik, a rész eleji Testarossa üldözés néhány rázóköves kanyarnál ér véget, melyeket ’86-ban építettek be állandó jelleggel egy volt baseballplacc köré. 1996-ra elkészült a közeli ovál a déli agglomerációban, az Indy odament és a parkban található fix célegyenest lebontva kezdték meg a stadionépítést, ezért kellett 2002-re máshogy, ’83-ra hajazóan kijelölni az utat. 2012-ben a maradék meglévő kanyarokat is beszántották egy múzeum miatt, viszont a FE a stadiont kerülgetve szinte az eredeti, ’86-95 közti boxok helyét használhatta. 1925-ben egy ovál is volt Miamiban, de ’26-ban hurrikán mosta el, helyén házak és golfklub épültek (2009-ben bezárt a válsággal, de máig áll).
A vendégszereplő az F1-et megjárt (manapság néha bíróként segítő) Danny Sullivan, aki azévben megnyerte az Indy 500-at és az egyetemi park futamát. 1976-ban érdemi karrierje előtt már statisztált, a Vice-ban karaktert játszott, nem úgy az önmagaként cameózó, szintén ex-F1-es, 5x-ös Le Mans-i 24 órás győztes Derek Bell, aki váltótársával megnyerte a filmezett versenyt (Danny azon nem indult, csak egy évre rá). A stáb korukhoz képest nagyon jó minőségű fedélzeti + sisakkamerákat(!) használt, durván komolyan vették az együttműködést, eredményeik büszkeségére mi se jobb példa, minthogy az S3-tól folyton használtak az intróba képeket a kocsikról. A kocsikról, melyek a legendás C csoportosok amcsi szabályokhoz igazított változatai: ez a kategória Le Mans-ban átlépte a 400-as tempót, gyorsabbak voltak a kor F1-eseinél, sokkal népszerűbbek a gyártók körében (ez lett a vesztük is) és még Michael Schumacher is egy Sauber-Mercedes-ből ült át az F1-be egy Le Mans-nal a háta mögött. Bernie Ecclestone révén hanyatlottak meg, hisz túl nagy konkurensé váltak. A GTA Online-ban 3 járgány is képviseli a mezőnyt. A forgatott verseny ITT, a C csoportról pedig EZT ajánlom.
(A pályarajzok nagyobban itt.)
A részben látni kisebb GT autókat a mezőnyben, plusz az elején a Biscayne-en egy valódi Porsche 906 Carrerát kergetnek, egyiket a 65-ből. Már az 1. évadra tervezték a sztorit, fel is vettek valamicskét az azévi GP-ről, de mindenképp egy brit rockert akartak (leginkább Mick Jaggert), ám az nem jött össze. A korszak dominátoraként tisztelgő sztárkocsi, a Porsche 962 nem utánzat, Sullivan körbe is vitte Johnsont. Persze a végén nem törték össze a meglógó March 84G-t, ablakán az R. Sanchez Racing csapatnév az utcai futamok promóterére utal és a valóságban a legendás Emerson Fittipaldi vezette. A fura törési effekt később megihlethette az EA Canada-ként a korai Need for Speedeket fejlesztő Distinctive Software-t a Stunts c. klasszikusukhoz, melyben az IndyCar ablaka „pont így törik” és szerepel benne a Por962 is.
A Vice hatásáról zárásként: Sonny 1980-ban fekete Porsche 911-gyel járkált, ’88-ra pedig már rég Ferrarival. És hogy még ki volt hasonló Miamiban? Will Smith a Bad Boys-ban egy fekete 911-et hajtott, a folytatásban 8 évre rá pedig… (No meg Michael Bay cameózik a 2×20-ban.)
Ray Liotta emlékére
Megrázó volt idén, mikor értesültünk Ray Liotta haláláról, a GTA közösség az első beszélő főhős hangját siratta. Bár nem békében vált el a fejlesztőktől, munkáján ez mit sem hallatszik. Csak néha beszélt interjúkban róla, nem igazán volt tisztában, mekkora jelentőségű dolgot csinált és noha se a kiadott videóban nem látjuk, se a San Andreas-ba nem tért vissza, Tommy Vercetti nem létezhetne mással ilyen jól. Munkásságára természetesen elszórt utalásokat a Rockstar. Tommy átvezetők után, mielőtt még irányíthatnánk sokszor narrálja gondolatait érezhetően picit más hangsúllyal, egyértelműen a Nagymenőkre rájátszva, ahogy Forelliék szobájában a háttérben felakasztott hulla is a filmet idézi. Két küldetés neve azonos filmjeivel, a Cop Land (a játékban különírva), és a No Escape (Menekülés Absolomból). A filmstúdióban van egy díszlet a GTA III Liberty Cityjének mintájára, azon belül a Times Square neonfényes megfelelőjét imitálva a III-ból újrahasznosított filmplakáttal, a Badfellas-éval. Nyilván ez is Nagymenők (Goodfellas) poén, poszterén pedig béta karaktermodellek láthatók, élükön a Marlon Brando kinézetét mintázó Don Salvatore Leone-val, akinek az a Frank Vincent volt a hangja, aki a filmben is játszott. Sőt, ott van a Don feleségének, Mariának arcképe, akit háromból kétszer (az összeveszésig) Debi Mazar szólaltatott meg, ő szintén része Scorsese stábjának. (De a GTÁ-kból Sam L. Jackson is, ám 4-nél több, 5 hangot tud felmutatni a Tiszta románc, ha ilyen „statot nézünk”). Liotta emléke velünk marad, köszönjük az élményeket!
20 éves jubileumban 20 éves jubileum
Elérkeztünk a záráshoz, ami a Vice City szülinapja kapcsán érinthető. A Dundee-ból a skót fővárosba költöző és azóta is ott székelő Rockstar North elődje, a DMA Design 1987-ben alapult, bár a ’99-2002 közt lezajlott név/tulajváltás során sok alapember kiszállt. Kezdeti játékaik egy idén 40 éves érából származnak: a Commodore 64-éből. A Vice City stúdiólogója épp a C64 stílusában üdvözli a játékost, miközben a háttérben a „Video Killed the Radio Star” szól. Az utána jövő 8 bites zene az első GTA főcíme, a „Joyride”, mely a GTA III-ban hallható a Lips 106-on és a csipogó effektjeként, utóbbi a IV-ben választható csengőhang.
Bár gépezni nem tudunk (csak netezni a HD érában), zenélő játéktermi konzolok feltűnnek. A Pogo the Monkey egy oldalnézetes platformer (a stílus, ahol kezdte működését a cég), amely remake-jét a GTA III rádiói hirdetik. Aztán ott a Degenatron új terméke. Az Atari (a C64 mellett korai címeik bölcsője) paródia neve az akkori gamer sztereotípia lekezelő szava és a Disney film kombinálásaként született. A rádiókban 3, immár otthon futtatható játékukat halljuk promózva. Helyhiány, vagy kései állapot miatt maradt ki a Vice Cityből, hogy ezeket játszhassuk is (a San Andreas-ban az ötlet már működőképesen visszatért), ám egy külön weboldalon elérhetővé tették őket, de a flash halála betett nekik. Viszont a GTA Online-ban a kaszinórabláshoz elengedhetetlen játékterem megvételével opcionálisan beszerezhetjük oda átültetett változatukat. Meg játszhatunk egyéb, nagyon jópofa homage-okkal (köztük részben GTA1 és Manhunt), amiken érezni, hogy szívvel és nosztalgiával alkottak meg. A SA-ban lévők és a GTA IV-es Tetris paródia után az első tényleg Degenatron játék, ami átélhető volt a sorozatban 2016 nyarán jött az Online-ba a Tron és a Snake stílusával, motorok nélkül, Don’t Cross the Line-ként. A Defender of the Faith c. szoftverük a Judas Priest egyik albumára utal. A GTA III netkávézójában pedig az első két, még felülnézetes részt tolják.
Epilógus, és ami kimaradt
20 éves tehát ez a meghatározó, stílusformáló, korát retroimádatával megelőző ikon, a Grand Theft Auto: Vice City. A két cikk remélem jobban kontextusba tette, miért nem feltétlen a Sebhelysarcú a legfőbb inspirációja, de ha van rá igény, akkor a jövőre 40 éves mozira való kikacsintásokat is összeszedem jóval kisebb terjedelemben. 160 percből kevesebb dolog tud érkezni, mint 114x kb. 45-ből… Így is félek, hogy valami Vice-os kimaradt, az Al Bundy fejezet (és pár apróság) már az utómunkák alatt jöttek be, pedig már azt hittem megvagyok. Sőt, az I. részbe a hajóknál behivatkozott teaser trailerben most tűnt föl először nekem, hogy a játékból a legelső mozgókép, amit kapunk, az bizony a pálmafás kezdősnitt a Vice intrójából.
Direkt hiányzó viszont a mentőautók hátsó ajtaja az AMBU | LANCE felosztással. Látni ilyet a sorozatban, de ez csak Lance neve miatt ironikus, a Rockstar csupán követte a valóságot. Novemberben 25 évessé válik a franchise, melynek címét egy 45 éves Ron Howard film is ihlette. Abba belegondoltatok, hogy 2002-ben, amikor kijött a Vice City, akkor 16 évvel korábbra meredt a múltba és ennek már 20 éve? Ha most jelenne meg, 2006-ban játszódna, a Michael Mann által rendezett Miami Vice mozifilm megjelenésének évében…
Aztán persze még rengeteg egyéb dologra van kikacsintás (ezek is megérnének egy gyűjtést), amiből most csak egyet dobok be, mert nagyon a játék mítoszának része. A hírhedt kishelivel robbantós küldi, a Demoliton Man a Sly féle Pusztítótól kölcsönözte címét. Szarni lehet?
A borítóképet ezúttal is nagyon szépen köszi, Genzo!
A felújítás inkább hírhedt lett, mint híres:
Grand Theft Auto: A The Trilogy – The Definitive Edition – játékteszt
