Nyugaton a helyzet változatlan (Im Western nichts Neues), rendezte: Edward Berger, szereplők: Felix Kammerer, Albrecht Schuch, Daniel Brühl, amerikai-német történelmi dráma, 148 perc, 2022., 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
Ezerarcú halál
A Nyugaton a helyzet változatlan legújabb, egyben első német feldolgozása a Netflixen kötött ki, pedig jól mutatna moziban is, igaz, ez csak a látványra igaz, mert a regény szellemisége valahogy kiveszett belőle. Fiatal férfiak vonulnak csatába, hogy dicsőséget szerezzenek a világnak, a hazájuknak, a családnak és saját maguknak, de a harcmezőn nem vár rájuk más, csak a rettegés és a halál, amiben nincs semmi magasztos. Látványos, nyers, de elfért volna még benne egy kis művészet és filozófia.
Remarque saját élményein alapuló háborúellenes regényének legújabb filmes feldolgozása számos részt elhagy az alapműből, ugyanakkor komplett részeket, szereplőket ír hozzá. Ez az első német nyelvű feldolgozás, egyben Németország Oscar-nevezettje. A XX. századi német történelem feldolgozása, tanulmányozása, értelmezése, a tanulságok levonása és beépítése az oktatásba és a közgondolkodásba eddig leginkább az első világháborút lezáró békeszerződésekkel kezdődött. Az I. világháború a II. világháborút kiváltó okként volt jelen, holott annak ugyanúgy voltak előzményei, éveken keresztül zajlott, miközben jelentős társadalmi, gazdasági, technikai és technológiai változások mentek végbe. 17 millió ember halt meg, ami mellett nem lehet csak úgy elmenni.
1917-ben járunk, a fiatal Paul Bäumer lelkesen vonul be, hogy aztán rövid úton megtapasztalja, ebben a háborúban aztán nincs semmi hősies és magasztos, csak kilyuggatott sisakok és egyenruhák, valamint szanaszéjjel röpködő testrészek. Egyes politikusok szabadulnának már ettől a háborútól és puhatolóznak a maguk kimért, elegáns és diplomatikus módján, míg a tábornokok azt csinálják, amihez igazán értenek: halálba küldenek egy csomó tehetséges fiatalt az álmaikkal, terveikkel és vágyaikkal együtt.
A film elképesztően profi módon mutatja meg, hogyan is kell elképzelni az I. világháborút, ha történetesen katona az ember. Egymástól néhány száz méterre ásott lövészárkokban néz farkasszemet egymással az ellenség, majd, amikor a felsőbb vezetés úgy ítéli meg, ideálisak a körülmények, az egyik fél kimászik a saját lövészárkából és elindul a másik felé, amit vagy sikerül elfoglalnia, vagy nem. Így ment ez négy éven keresztül, miközben alig mozdult el a frontvonal, ez az adok-kapok azonban olyan intenzitással folyt, hogy csak a nyugati fronton 3 millióan vesztek oda. Mai szemmel nézve gyerekjátéknak tűnő fegyverekkel a kezükben indultak rohamra és sokszor a szurony, a kés, a gyalogsági ásó vagy éppen a puszta ököl döntötte el, ki marad életben és ki nem. Szögesdrót akadályokon, aknákon, sárban, mocsokban fetrengve keltek át a robbanásoktól felszaggatott, véráztatta harcmezőn bajtársaik és az ellenség maradványai között.
Sebeiket, sérüléseiket nem kezelte senki, valamivel hátrébb az egyetlen orvosi eszköz a kézifűrész volt. Dolgukat helyben végezték, tisztálkodásra nem volt lehetőség, azt ették és itták, amit találtak, ruhájuk elnyűtt, testük és lelkük meggyötört, szálláshelyük patkányokkal, bolhákkal, tetvekkel osztották meg. Egy-egy sikeres támadás után volt lehetőség szusszanni egyet, megborotválkozni, levelet olvasni, beszélgetni, tréfálkozni, lányokat felszedni vagy ennivalót lopni a közeli gazdaságokból.
Ez a háború nemcsak azért volt különleges, mert gyakorlatilag álló helyzetben vívták, hanem azért is, mert itt használtak először ekkora számban olyan szerkezeteket, melyeket vagy közvetlenül az emberi élet kioltására terveztek, vagy addig próbálgatták, amíg rá nem jöttek, miként lehet erre is felhasználni. Megjelent a géppuska, a lángszóró, a harcigáz, a tank és még egy csomó minden, a repülőgépet pedig már nem csak fényképezésre és futárkodásra használták, hanem lőttek és bombákat dobáltak róluk. A jelszó a még messzebbre, még gyorsabban, még halálosabban volt.
A film minden lehetséges halált bemutat, ami általában a legváratlanabb helyről, a legváratlanabb időben érkezik. Igazából az a csoda, ha valaki túlélt és ez a legkevésbé sem rajta múlt. Ami eltűnt belőle, az a művészet és a filozófia. Küldetése nem a háború értelmetlenségének, hanem a kegyetlenségének bemutatása, így igazából nem mond el semmit, nincs tanulság, csak a látvány. Nincs meg benne az, hogy egy csomó fiatalt kiragadnak a civilizációból, a társadalomból, a hétköznapi életből és állatot, gyilkológépet csinálnak belőlük, majd a túlélőket visszahelyezik ugyanoda, mintha mi sem történt volna. Egy egész generáció tragédiája ez, amiből csak a halált látjuk, semmi mást.
A Nyugaton a helyzet változatlan legújabb feldolgozása ennél fogva háborús filmnek nagyon jó, háborúellenes filmnek már kevésbé. Elbírná a nagy vászon, de csak a látvány miatt, ami valóban profi és gyomorszorító.
