Lunistice – játékteszt


lunistice keyart

Fejlesztő: A Grumpy Fox; Kiadó: Deck13; Platform: PC, Switch

Retro konzolok ügyességi játékai előtt rója le tiszteletét az őrült tempójú Lunistice, melyben felfedezhetjük egy tanuki álomvilágát.

Biztos vagyok benne, hogy hozzám hasonlóan kevesen hallottak még eme páratlan jószágokról, de talán a nyestkutya elnevezés sokaknak ismerősen csenghet. Ez a róka szerű állat a természetben éjszakánként portyázik, ezért is lehet kissé tán furcsa, hogy a Lunistice-ben megismerhetjük színes álomvilágát, ahol emlékei révén utazása a Holdra kalauzol bennünket. A platformert egyszemélyben az A Grumpy Fox fejlesztette, s játékmenet, illetve grafikai szempontból annak a 32-bites korszaknak állít emléket, amikor hasonló műfajú alkotásokkal például Sega Saturnnon vagy PSX-en nyüstöltük kontrollerünket.

lunistice1

Ebben a lineárisan kivitelezett 3D-s ugrálós címben főszereplőnkkel, Hanával lényegében el kell jutnunk a pályák elejétől a végéig, miközben papírdarukat és hősünk nevének betűit gyűjtögethetjük. Kevés funkcionalitást találunk tesztalanyunkban, ugyanis mindössze ugrani és pörögni (támadni) tudunk, utóbbival fantázia szülte ellenségeinket tehetjük el láb alól, de vigyáznunk kell, mert életerőnk véges és mindössze három találati pont után visszakerülünk a korábbi mentési pontra. Összesen 7×2 plusz a szorgalmunktól függően egy bónusz etap áll rendelkezésünkre, s szintenként egészen sok checkpointot találhuk, rajtuk áthaladva pedig visszanyerünk egy HP-t. Ezen felül szétzúzhatunk krisályokat, ám egy bizonyos teljesítmény megszerzését leszámítva nincs semmi értelme.

lunistice2

Az irányítás személyi számítógépen inkább gamepaddal javallott, egér+billentyűzet kombinációval hősünk mozgása túl érzékenynek bizonyult. Ugyan a játék megjelenése után políroztak rajta keveset, de még mindig érdemes volna rajta csiszolni. Külcsín, zene és hanghatások szempontjából hozza a ’90-as évek egyedi hangulatát, továbbá felépítettsége önismétlőnek mondható, de időről-időre tálal annyi megújulást, hogy ne váljon unalmassá. Első végigjátszás után két másik, eltérő talentummal rendelkező karakter bőrébe is belebújhatunk, akikkel más jellegű sztorik bontakozik ki.

Két hónap csúszással jelent meg a tisztességesen összetákolt Lunistice, nosztalgikus utazásával és kellő mennyiségű kihívásával főként a speedrunner mentalitású érdeklődők járnak jól, a mezei játékosokat pedig garantáltan székhez szegezi.

6. szék

 

 

Legutóbb ezt teszteltük:

Jurassic World Aftermath Collection – játékteszt

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Guillermo del Toro: Rémségek tára - kritika
Következő cikk Raymond és Ray - kritika