Fejlesztő: Capcom; Kiadó: Capcom; Platform: PC, PlayStation 4 PlayStation 5, Xbox One, Xbox Series S/X
Újra zúg a láncfűrész és durrognak a fegyverek az elátkozott spanyol faluban. Lassan már minden héten érkezik egy remake vagy egy remaster, azonban ebből az egyre népesebb táborból is magasan kitűnik a Resident Evil 4.
Valószínűleg hozzám hasonlóan nagyon sokan imádják még a szériát, így a 7. rész sikerét követően a Capcom jónak látta újragondolni, modernizálni a korábbi epizódokat, ha már ezért sír a népes rajongótábor (természetesen én is), kb. az eredeti részek megjelenése óta. Elsőként a második, majd a harmadik fősodorbeli szál kapott remake kúrát és mára eljutottunk a negyedik rész feldolgozásához is.
Megmondom őszintén nálam az első három bármikor kenterbe veri a 4-5-6-ot, de megértem, ha valaki inkább a sorozat akcióorientált felét kedveli. Amellett azonban nem tudok, és soha nem is tudtam elmenni, hogy az 5 és 6 mostohábban van kezelve, pedig azért a 4 sem volt éppen egy matyóhímzés. Persze elismerem az érdemeit, tényleg jó játék és valóban sokat tett a műfaj megformálásáért, valamint lett vonalvezető még számtalan évig, de messze nem volt az tökéletes mű, mint ahogy azt manapság sokan állítják. Na de nem is rontom tovább a hangulatot, mert a Resident Evil 4 remake-je viszont kiváló iparos munka és számtalan helyen javít az amúgy is elég jó játékon.
Kezdjük az elején, a történet semmit sem változott, ugyanaz a felütés (persze ez azért nem teljesen igaz, van módosítás itt-ott a teljes cselekményben, de ezt szerencsésebb, ha ti magatok élitek). Leon S. Kennedy a második részben Raccoon City-ben történt események után amerikai titkosügynöknek állt és komoly katonai kiképzésen esik át. Egy napon különleges feladatot kap, történik ugyanis, hogy az USA elnökének lányát elrabolják és a szálak egy kis spanyol faluhoz vezetnek. Itt nagyon gyorsan elszabadul a földi pokol és ki más, ha nem a mi Leonunk lenne az, aki erre megoldást jelenthet. Akcióban tehát nem lesz hiány és az eredeti játékban megismert TPS módozatban fogunk hentelni, bár talán az eredeti Resident Evil 4 ebben az aspektusban öregedett a legjobban, itt volt szükség a legkevesebb ráncfelvarrásra. Azt is kijelenthetjük, hogy játékmenetben nem történt akkora változás, mint az első két remake-nél, de azért akad némi újítás itt is.
Az első és legszembetűnőbb, hogy most már menet közben is tudunk lövöldözni, amitől az amúgy is pörgős cím még akciódúsabbá vált. Szinte folyamatos lesz a darálás, mert ellenfélből ugye nem lesz hiány. A második áldott újítás, hogy a megmentendő hölgynek, Ashley-nek már nincs klasszikus életereje és tudjuk utasítani is, hogy vonuljon biztos helyre, de ez az esetek többségében nem fog gond nélkül összejönni. Emellett szegényt sokkal ügyesebbre sem sikerült írni, mert számtalanszor fog beakadni tereptárgyakba és rohanni üldözői kezébe, ami miatt továbbra sem lesz egy kedvelt karakter a sorozatban. Tudunk viszont végre Leonnal lopakodni, ami igazából sajnos szinte haszontalan, mert amint egy ellenfelet leölünk, szinte biztos, hogy egy másik ezt meglátja és máris rajtunk a teljes galeri. Kár érte pedig ötletes újítás lehetett volna a Resident Evil 4 egy taktikusabb végigjátszásához. Viszont ez az alapanyag komoly megváltoztatása nélkül nem hiszem, hogy ennél jobban kivitelezhető lett volna.
Személy szerint nagyon hálás vagyok érte, hogy az eredeti játékot roppant módon megkeserítő, polipokat megszégyenítő QTE szekvenciák is kikerültek, van persze néhány egygombos maradvány, de ezekkel még együtt tudunk élni, nem fájnak senkinek. Amit viszont nem értek az Leon késének tartóssági mutatója, ugye minden egyes használat rontja ezt az értéket. Egy idő után a kés pedig eltörik, amit a Kereskedő csak súlyos összegért javít meg, persze lesznek az út során más pengék is, de az a funkció, mellyel korábban lőszert tudtunk megtakarítani, szinte teljesen elvész. A Resident Evil 4 Standard fokozatán folyamatosan azon fogunk aggódni, hogy a következő új helyszínre tartogassuk, ahol legalább az első ellenfelet le tudjuk vele nyomni az árnyak közül. Viszont kaptak a kések egy hárítási funkciót, ami nagyon jól jön majd szorult helyzetben, már, ha időben meg tudjuk nyomni a hozzá tartozó gombot, persze ez is ront majd az élettartamán.
Vizualitás szempontjából hatalmasat lépett előre a Resident Evil 4, természetesen ezt is az RE Engine hajtja, ami csodálatos látványt tesz lehetővé. Elérhető a manapság már szokásosnak mondható kétféle grafikai opció, mely a teljesítményt és képfrissítést helyezi előtérbe. A tesztre használt Series X verzióban megmondom őszintén a 60 fps-es opciót nem éreztem olyan folyamatosnak, mint kellett volna ezért inkább a ray tracinget választottam. A látvány tényleg lenyűgöző és nagyon ötletesen játszottak a fény-árnyék hatásokkal, jóval ijesztőbb lett az egész az újragondolt vizualitással és a néhány új helyszínnel. Az egész jobban húz a sorozat gyökereihez, mint az eredeti játék szürkésbarna világához. Külön plusz pont, hogy a készítők javítottak a trailerekben látott esőn, meghallgatva a játékosokat, bár sem ez, sem a víz nem lett igazán szép még így sem, azért bőven elfér a többi nagypályás között. A Resident Evil 4 audió részével is tökéletesen elégedett voltam, minden kristály tisztán és a megfelelő időben szólal meg, ellenben az továbbra is remek lenne, ha Ashley-t külön le lehetne halkítani.
Összességében a Resident Evil 4 méltó darabja a szériának és tényleg minőségi munka végeredménye lett. Érződik, hogy beletették, amit kellett, valóban minden szebb és jobb lett az eredetihez képest, ott van a helye minden horror-, vagy akciójáték rajongó polcán, tényleg megéri az árát. Azt viszont muszáj megemlítenem, hogy aki régen sem szerette, az valószínűleg most sem fogja jobban kedvelni, aki viszont igen, az leteszi a haját, mert az élmény ugyanaz, mint akkor volt, ugyanaz az adrenalinbomba érkezett modern köntösben, értő kezek által, remekül feljavítva.
Legutóbb ezt teszteltük:
Synth Riders Remastered / The Dark Pictures: Switchback VR – játékteszt
