Rendezte: Dexter Fletcher. szereplők: Chris Evans, Ana de Armas, Adrien Brody, Mike Moh, Tate Donovan, amerikai romantikus kalandfilm, akciófilm, 116 perc (14+)
„avagy egy bérgyilkos is több a soknál”
A Netflix és az Amazon után egyre kitartóbban próbál az AppleTV+ is betörni a filmpiacra, jelen esetben egy könnyed kémfilmmel, amit a Rocketman rendezője rakott össze és amelyben Chris Evans és Ana de Armas, a már lassan megszokott páros a főszereplők. A Ghosted a minőségével korántsem szárnyalta túl (sőt!) a konkurenciát, pedig aztán náluk sincs (többnyire) magasan az a bizonyos léc.
Cole Turner (Chris Evans) a szerelemben meglehetősen szerencsétlen fickó, aki mellesleg a saját álmait sem kergetheti, mert az apja farmján kell segédkeznie. Ekkor találkozik Sadie-val (Ana de Armas), aki viszont épp egy nyugis életre kezd vágyódni és ahogy az lenni szokott, ők ketten pár óra alatt egymásra is találnak. Csak hát másnap Sadie eltűnik munkaügyben és ignorálja Cole minden üzeneteit (amiből több van, mint elég). Egy csodálatos forgatókönyvírói bravúrnak köszönhetően azonban Cole rájön, hogy új kedvese hol is van és a komfortzónájából kilépve kénytelen feldolgoznia a valóságot, miszerint Sadie a CIA ügynöke és ezzel együtt egy nagyon veszélyes akció közepébe csöppent.
Nem kertelek: ez a film bűnrossz. Nem úgy rossz, mint pl. a testvérfilmjei, a Különösen veszélyes bűnözők vagy A szürke ember. Azokban azért lehet találni némi pozitívumot, van tempóérzék, néha szellemes és vicces szövegek és jelenetek vannak. Akár még látványosnak is mondható alkotások azok (feltéve ha valaki rajong a valóság helyett a CGI-ért). Nos, a Ghosted ezek közül egyiket sem tudja nyújtani. Eleve Chris Evans castingolása egy hatalmas hiba. Képtelenség elhinni neki, hogy ő egy szerelemben lúzer farmer, aki amúgy történelmi könyveket írna, miközben úgy néz ki…hát tudjátok hogy. Mellette Ana de Armas már egy fokkal hihetőbb, de még így is hatalmas visszalépés ez az alakítás a Nincs idő meghalni kubai kém szerepéhez képest. A rosszfiút alakító Adrien Brody meg élete legpocsékabb alakítását nyújtja és látványosan meg is mutatja, hogy ő itt bizony csak a csekk miatt szerepel.
És ez csak a jéghegy csúcsa: a forgatókönyv talán az egyik legrosszabb, amit az utóbbi években megfilmesítettek. Teljesen logikátlan, viccektől mentes, erőltetett, mesterséges vacakot volt képes megírni négy (!) forgatókönyvíró, ami felvonultatja a kémfilmek legrosszabb kliséit és nyakon önti a Hallmark csatorna romantikus jeleneteivel. Nem vicc, valóban ezt a színvonalat nyújtja és sajnos ehhez nagyon passzolt a megvalósítás. Dexter Fletcher egy tehetséges rendező, de jól láthatóan semennyire sem erőltette itt meg magát: cseppet sem látványos, ellenben ritmustalan és tele van indokolatlan CGI használattal. Rosszul használja a betétdalokat és feleslegesen rak bele cameo szereplőket. Különösen az utolsó az, akinek pár másodperces jelenléte fizikai fájdalmat okozott.
Igyekeztem nem spoilerezni, bár őszintén szólva az sem válna a megtekintés kárára, ha egy-két fordulatot tudna a néző. Mert van egy tényező, ami minden alakítást és forgatókönyvet elront. Mégpedig az, hogy vajon a stáb, hogyan állt hozzá ehhez a produktumhoz. És ez az a pont, ahol nem csak legyintek a film végeztével és el is felejtem, hanem konkrétan összeszorul a gyomrom és megfeszülnek az izmaim. Ugyanis már az első öt percben lejön, hogy ezt a mozit tulajdonképpen senki sem akarta megcsinálni. Nincs benne szív, semmi érzelem, pusztán szerette volna mindenki a lehető leggyorsabban letudni a melót, majd várni az átutalást. Nyilván vannak ilyenek bőven, de ennyire látványosan megúszós alkotás ilyen szereplőkkel és rendezővel még talán sosem volt. Sosem néztek még ennyire idiótának az alkotók, ahhoz, hogy élvezni tudjuk, mindenképp szükséges az agynélküli életmód, valamint nem árt az sem, ha előtte még sosem láttunk semmilyen filmet és több éve nem mentünk ki a lakásunkból. Máskülönben azonnal szemet szúr a Ghosted hamissága és a legkisebb emberi érzelem hiánya.
