A diplomata (The Diplomat), kitaláló: Debora Cahn, szereplők: Keri Russell, Rufus Sewell, David Gyasi, Ali Ahn, amerikai politikai politikai-vígjátéksorozat, 1. évad, 8 rész (50 perc), 2023. 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
Szeretkezz, ne háborúzz!
A politikai- és kórházsorozatokkal hírnevet szerzet Debora Cahn ezúttal egy olyan nőre bízza atomfegyverek bevetésének megakadályozását, akinek házassága válságban van. Mindezek ellenére A diplomata nem veszi túl komolyan magát, hiszen elsődleges célja a szórakoztatás. Bár ismerős panelekből építkezik, nem csak egy szimpla kliséhalmaz, hanem élvezetes darab, mely részben a két főszereplőnek köszönhető. A 2. évadot már hivatalosan is berendelték, ami már csak azért is jó hír, mert az első elképesztően aljas módon, egy nagy felismeréssel ér véget.
Kate Wyler (Keri Russell) és Hal Wyler (Rufus Sewell) a világ válsággócaiban bizonyították rátermettségüket, ahol a férj nagykövetként, a feleség pedig afféle háttértámogatóként vetette bele magát a nagypolitikába. Most azonban fordul a kocka, már éppen indulnának Kabulba, amikor támadás ér egy brit repülőgép-hordozót, ezért az Egyesült Államok elnöke úgy dönt, hogy a nőt küldi Londonba nagykövetnek, akinek meg kell akadályoznia egy esetleges háború kitörését. A küldetés egyfajta teszt, ugyanis Kate-nek magasabb pozíciót szánnak, ám a helyzet teljesen új számára és ha ez nem lenn elég, a házassága is válságban van. A cél annak kiderítése, ki áll a robbantás mögött és lehetőleg békés úton rendezni az ügyet. Mindezt persze higgadtan, profi módon, mintha az jelen helyzetben olyan könnyű lenne.
A történet fiktív, de sok áthallás van a jelennel, mint pl. a Brexit, az orosz-ukrán háború, az iráni atomprogram vagy az arab tavasz, de történik utalás az iraki tömegpusztító fegyverekre is, melyek az ország lerohanása és Szaddam hatalmának megdöntése ellenére jó eséllyel soha nem léteztek. Ugyan senkit és semmit nem neveznek a nevén, de általában tudjuk, kiről vagy miről van szó. Akárcsak a hasonló sorozatokban, ezúttal is a diplomáciai gépezetet látjuk működés közben, ahol a személyes ambíciók, a régi sérelmek, a hatalmi játszmák, az egyes országok és szervezetek közötti rivalizálás stb. viszik előre a cselekményt, de ugyanilyen fontos szerephez jut az egyes szereplők magánélete is, a harag, az irigység, a féltékenység, a megcsalás, az árulás vagy a vonzalom. 
A külügyminiszterre tett megjegyzése miatt parkolópályára tett férj számára ugyancsak szokatlan ez a helyzet. Mellőzve érzi magát, unatkozik, de persze nem az a típus, aki képes nyugodtan ülni a fenekén, ezért kapcsolatait felhasználva próbálja hasznossá tenni magát, rengeteg fejtörést okozva ezzel a döntéshozóknak. Hal valószínűleg a legyet is meghágná röptében, egyszerre ünnepelt és titokzatos figura, aki zseniális diplomáciai érzékkel van megáldva, mindenki elismeri, hogy az egyik legravaszabb, legokosabb játékos a szakmájában. Kate-tel tökéletes párost alkotnak, ahogy támogatják egymást, amiben az egyik kevésbé jeleskedik, arra ott van a másik, ám mostanra kapcsolatuk ellaposodott, lényegében a szex és a másik hátán való felkapaszkodás lehetősége tartja életben.
A sorozat megpróbál egyensúlyt találni a munka és a magánélet között, ám ez nem mindig sikerül neki, ugyanakkor jól működik, ahogy a feszültséget humorral oldja. Egy lehetséges atomháború küszöbén néhány emberen múlik a világ sorsa, ami véresen komoly dolog és talán nincs is ennél kiábrándítóbb, mégis megtalálja azokat a pillanatokat, ahol helye van a nevetésnek, hiszen elsődleges célja a szórakoztatás. A párbeszédekre, színészi játékra, fordulatokra nem lehet panasz, noha ismert panelekkel dolgozik, összességében élvezetes darab. Ahogy az egyes országok világban elfoglalt helyéről, valamint külpolitikájáról, szokásairól, vezetőinek képességeiről vélekedik, az természetesen az alkotók magánvéleménye, nem is feltétlenül kell rokonszenvezni, illetve egyet érteni mindennel, de kikapcsolódásnak pont jó.
Ami miatt nem tudtam maradéktalanul szeretni, az a Netflix által közvetített üzenet. A cég görcsösen igyekszik megfelelni – leginkább – saját maga elvárásainak, de az, hogy a két főszereplőn és a legfelsőbb vezetésen kívül nincs fehér karakter, teljesen életszerűtlen és nem sok köze van a reprezentativitáshoz. Ugyancsak kontraproduktívan hat, hogy az egyes kisebbségek képviselői sokszor – érdemi – funkció nélkül vannak jelen, a kötelező céges kvóta ilyen módon történő „letudása” inkább csak árt a dolognak. Ha már csinálok valamit, akkor ne ilyen beszari módon. A Narniából ismert Georgie Henley (ő volt Lucy Pevensie) jelenléte teszi fel az i-re a pontot, a színésznőnek ugyanis semmi más dolga nincs, minthogy időnként előjöjjön a semmiből és zavartan bénázzon egyet. Legalább kilőne egy nyilat vagy valami. Ezek számomra nem olyan bántóak, hogy elkapcsoljak és már most várom a 2. évadot, de továbbra sem értem, mi velük a cél. 
