Fejlesztő: Dr. Kucho! Games; Kiadó: Dr. Kucho! Games, Astrolabe Games; Platform: PC
Giga pixelek, 3D-vel tuningolt sprite-ok és őrült chipzene 2023-ban? A Moons of Darsalon jó példa rá, hogy lehet erre igény manapság is, pláne nagy klasszikusokat megidéző játékmenettel fűszerezve.
Jó egy hete már emlegettük, íme elérkezett a Moons of Darsalon tesztje. Akkor a Lemmings klónok kapcsán merült fel, habár ha jobban belegondolunk, akkor inkább hajaz az Oddworlds játékokra, azokból is az első kettőre, meg az utolsókra – vagyis Abe kalandjaira. A közös pont ugye, hogy kő buta lényeket küldözgethetünk, de amíg a kis zöldhajúak útját spéci vezérlőikonokkal és a pályákat átformálva egyengethettük, addig a Mudokanoknál verbális parancsok segítségével történt mindez.
A tesztalanyunkban majdnem ugyanazok a vezényszavak vannak: “gyere velem”, “maradj itt”, de lehet őket szimplán jobbra vagy balra is küldeni. Hogy kiket? Asztronautákat! A Moons of Darsalon ugyanis nagyjából arról szól, hogy egy idegen bolygón rekedt kollégáinkat kell kimenteni, mintegy 30 szinten keresztül. A delikvensek nem túl okosak, a legkisebb akadálynál is megállnak, borzasztóan kicsiket ugranak és a sötétben teljesen leblokkolnak. Utóbbira megoldás a zseblámpa, amivel tudjuk kicsit terelgetni őket, a nagyobb gödrök vagy szakadékok áthidalására meg egy spéci terraformáló fegyvert kapunk, amivel szó szerint hidakat építhetünk.
Akad azonban más hasznos kellék is, például használhatunk járműveket is, sokszor lesz megoldás a jetpack, de mivel ellenfelek is akadnak, ezért a fegyverek sem jönnek rosszul (ami ráadásul nem csak harcra, hanem néha rombolásra is tökéletesen jól jön majd). A megmentendő társakat jól leszóltam, de az az igazság, hogy hősünk sem sokkal okosabb. Nagyon sokszor töketlenkedik, amit vicces animációkkal és bugyuta beszólásokkal tett szerethetővé a készítő. Mellé azonban egy kissé nehézkes, helyenként kifejezetten idegőrlő irányítás is jár, s nem vagyok meggyőződve, hogy éppen nem véletlenül (hogy akadjon kihívás).
A Moons of Darsalon szexepilje pedig amúgy is a külcsínből fakad, hiszen mintha csak egy C64-es játék elevenedne meg a 8 bites hőskorszakból (így is indul a játék, annak operációs rendszerével, menet közben pedig minden pálya előtt jön egy töltőképernyő, az elmaradhatatlan csíkozással és jól ismert csipogással felvértezve). A grafika alapvetően 2D-s sprite hatású, de több helyen bizony komolyabb 3D-vel van megtámogatva, ami így együtt egy CRT filteren keresztül elég sajátos és impresszív élményt ad.
Az egész produkció mögött ráadásul egyetlen ember, a Dr. Kucho! művésznév mögé bújt egykori DJ/producer Daniel Manzano Salazar és 8 év kemény munkája áll. Természetesen a chiptune muzsikákat is maga szerezte, aligha akad majd olyan retró bolond, akinek a beszédszintetizátor, vagy a Pulp Fiction legismertebb dallamának feldolgozása hallatán ne lábadna könnybe a szeme. A Moons of Darsalon egyelőre csak PC-n elérhető, de ordít egy jó konzol portért – cserébe legalább Steam Decken is tökéletesen fut, a tesztelés is ezen zajlott. Ha pedig valaki túl hamar ledarálná a kampányt (azért nem lesz egyszerű dolga, pláne ha maximalista), akkor pedig egy pályaszerkesztő teszi teljessé az élményt, hogy sokáig lehessen még a kelekótya űrhajósok közt időt tölteni.
Legutóbb ezt teszteltük:
