Magasmentés, rendezte: Fésős András, szereplők: Bogdan Dumitrache, Börcsök Olivér, Kovács Lajos, Cserhalmi György, Hegedűs D. Géza, magyar filmdráma, 109 perc, 2023., 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
Nem könnyű a magányos hősök sorsa, az életeket magasból mentő tűzoltó története tele van keserűséggel és szomorúsággal, a háttérben meghúzódó személyes tragédia okozta sem mintha soha nem akarna begyógyulni. Az öngyilkosság meredek téma, a Magasmenés nem is próbálja megmondani a tutit, az elvarratlan eseményszálak azonban rontanak a minőségén. 
A fővárosban egyfolytában esik az eső, az emberek egyre fásultabbak, sokan akarnak véget vetni az életüknek. Félix Sándor tűzoltó specialitása a magasmentés, ha baj van, mindig őt hívják. Bár nincs ilyen jellegű végzettsége, valahogy mindig megtalálja a közös hangot a reményvesztett emberekkel, akik közül eddig mindenkit sikerült megmentenie. Kétségkívül hősünkön nyomot hagy, hogy embereket ment meg, de túlzás lenne azt állítani, hogy istent játszik vagy akárcsak egy kicsit is ünnepeltetné magát, sőt.
Ahogy a hozzá hasonlók, ő is magányos farkas, aki szereti egyedül intézni a dolgokat és akinek sikeréből mindenki kapacitál, ezért főnökei és kollégái elnézik különcségét. Abban sem különbözik a többiektől, hogy ő is felelősséget érez a megmentett emberek iránt és olykor megpróbál rájuk vagy a környezetükre hatni, hogy többet ne kelljen találkozniuk a magasban. Viszont egyértelműen ő választ, vagyis, ha valaki akarata ellenére üldözi őt a hálájával, akkor azt szívbaj nélkül elzavarja. Ugyancsak megvan a hasonlóság abban is, hogy a munkába való menekülés, a megszállottság mögött egy személyes veszteség húzódik, aminek feldolgozása még várat magára. 
Az alapfelállás tehát ebből a szempontból már-már klasszikusnak számít, a filmet a főhős által bejárt út, a szokatlan budapesti helyszínek, a karakterek és az atmoszféra teszik egyedivé, különlegessé. Hogy pontosan hol és mikor járunk, azt nehéz megmondani, mert minden olyan ismerős és mégsem az, a valóságtól ugyanis hol kevésbé, hol pedig jobban rugaszkodik el a történet. Stilizált, alternatív, párhuzamos, álomszerű? Nem is olyan egyszerű eldönteni, melyik a legjobb jelző.
Félix Sándort kísérti a múlt, munkáját pedig megnehezíti, hogy ismeretlenek videóra veszik, ahogy életeket ment és eladják a bulvársajtónak. Minden nap megvívja a maga harcát, miközben szép lassan felemészti ez az egész. Egyetlen dolog van, amibe kapaszkodhatna, de fia már sok évvel ezelőtt eltávolodott tőle. Ahhoz, hogy ez a kapcsolat elmozduljon a holtpontról, jobban oda kéne tennie magát és némi igyekezet látszik is a részéről. 
A Magasmentés ezen a ponton veszít a legtöbbet erejéből, a félresiklott apa-fiú kapcsolat rendezésének lehetősége ugyanis minden mást felülír. Így történhet meg, hogy egyes eseményszálak (és velük együtt a karakterek) egyszerűen eltűnnek a semmibe. Ez már csak azért is kár, mert vannak köztük olyanok, melyek látszólag nagyobb jelentőséggel bírnak a főhős további sorsát illetően, de lezárulatlanul maradnak, ami frusztrálóan hat(hat) a nézőre.
Fésős András régen jelentkezett egész estés filmmel, a Magasmentés sokáig csak fejben és papíron létezett, de most végre itt van. Szívvel-lélekkel készült és talán maguk az alkotók is úgy voltak vele, melyik lábukat lőjék el. Az eredmény egy akcióba oltott lélektani dráma, ami a mese (fantasy?) elemeket sem nélkülözi. Keszekuszasága és elvarratlan szálai ellenére is szerethető, mindenképpen érdekes és érdemes színfoltja a hazai filmgyártásnak. 
