
Két szék között az iskolapad alá
A fiatal tanárnő csak a sorozatos iskolai lopásokat akarja leleplezni, de ezzel mindenkit magára haragít. A tanári szoba azt boncolgatja, hogyan és miként tudott fordítva elsülni a dolog, miközben a német közoktatás egyáltalán nem irigylésre méltó helyzetébe is bepillantást nyerünk. Németország Oscar-nevezettje erős filmélményt ígér az év végére. 
Meglepő módon Carla lesz az, akinek a feje felett összecsapnak a hullámok, mert bár a tolvajt valóban nem így kellett volna lelepleznie, azt azért nem érdemli meg, hogy mindenki ellene forduljon. Már pedig ez történik: a tanárok többsége számára kellemetlenné válik a személye, hiszen hírbe hozta az iskolát, a szülők magyarázatot követelnek, egyik legtehetségesebb diákja pedig úgy dönt, tönkreteszi őt és ehhez megnyeri magának diáktársait is. A fiatal tanárnőben erős az igazságérzet, de egyre kilátástalanabb helyzetbe kerül, amiért tartja magát az elveihez. 

A pedagógusok leterheltségében, jövedelmében, társadalmi megbecsülésében és felelősségében lényeges különbségek nincsenek, akárhol is járjunk a nagyvilágban, a helyi sajátosságok inkább csak árnyalják ezeket. Ez a film is tulajdonképpen bárhol játszódhatna, de az utóbbiak miatt mégis jellegzetesen német. Ez egyformán vonatkozik a környezetre, a felvázolt problémára és a megjelenítésre, ábrázolásra is. Úgy képes hatni és erősnek lenni, hogy nem vádol, nem ítélkezik és a befejezés sem jelent végső megoldást, sőt. Még sincs hiányérzetünk, mert a lényegi mondanivaló ott van benne. Németország jövő évi Oscar-nevezettje Berlinből két díjjal tért haza, a Német Filmdíj átadóján pedig a nagy rivális, az idei Oscar-díjas Nyugaton a helyzet változatlan felett győzedelmeskedett több kategóriában is.


