Gyilkosság a világ végén (A Murder at the End of the World), készítő: Zal Batmanglij, Brit Marling, szereplők: Emma Corrin, Harris Dickinson, Clive Owen, Brit Marling, Alice Braga, Raúl Esparza, Joan Chen, misztikus/dráma/thriller60 perc/7 epizód; 2023 (16)
Emma Corrin 50 arca
Ha szereted az Agatha Christie-féle szárazabb krimiket (értsd: nem fröcsög a vér), és nem félsz/vagy épphogy félsz a mesterséges intelligenciától, valamint a True Detective újabb évada nem elégített ki, akkor a Gyilkosság a világ végén te sorozatod. Mellette szól még, hogy lezárt, két este alatt végignézhető, kivételesen jó színészi alakításokkal eljátszott, okosan felépített sorozat, ami nagyrészt az egzotikus Izlandon játszódik, egy zárt hotelben, limitált szereplővel, akik aztán egyre kevesebben lesznek, mint a Tíz kicsi (cenzúra)-ben…
A készítők az OA-t vagy A Keletet jegyző Zal Batmanglij és Brit Marling. Részemről többet nem is kellett tudnom, így előzetes ismeretek nélkül vágtam bele, és nem bántam meg. Nem azt állítom, hogy ez a két név garancia arra, hogy valami tökéleteset kapok, ahogy ez sem lett az, viszont valami más lett, valami szokatlan, valami minőségi, és valami kék. (Szóviccért bocsánat.)
A kritikákban Z-generációs Sherlock Holmesként hivatkoznak a főszereplőre. Darby Hart (Emma Corrin) több is, kevesebb is ennél, de annyiban megállja a helyét az összehasonlítás, hogy ez nem egy akciódús krimi, hanem egy sakkjátszma, ahol a gondolkodás és a beszéd oldja fel végül a konfliktust. Szerencsére a Tőrbe ejtve-franchise, vagy a Poker Face már bebizonyította, hogy ezekre (újra?) van igény.
Úgy hiszem, hogy két alapötlet volt, amire végül a sorozatot felhúzták: az egyik a Mondanivaló a Világról, erre később még visszatérek, a másik pedig az amatőr nyomozólét, mint olyan; egy elképesztően színes és furcsa közösség, akik egyébként arról ismerszenek meg, hogy üres pincékben molyolnak az interneten (Lásd még true crime sorozatok a Netflixen).
A történet két párhuzamosan futó idősíkon játszódik, ami az első jelenet után válik ketté. Két rejtélyt kapunk: az első megoldását tudjuk, a múltba visszakerülve a hogyanja az érdekes, a második pedig még épp csak elkezdődik.
Darby mellett a másik szereplő, aki összeköti a két világot, Bill Farrah (Harris Dickinson). Ez a szál, a múltbeli felnövéstörténet valahogy jobban sikerült, lehet, hogy azért, mert kevesebb játékidőt kapott, így feszesebb maradhatott. Kettejük megismerkedéséről szól, egy elszánt nyomozásáról, és az elkövetkező végről, amivel elszakadnak egymástól. (Igen, egy kicsit szerelmi történet. De jól áll neki.)
A két főszereplő a jelenben találkozik újra, akkor, amikor Andy Ronson (Clive Owen), egy multimilliárdos befektető meghívja őket egy titokzatos, egyhetes összejövetelre. A meghívottak száma szűk körű, de elit: vannak köztük művészek, politikai és tudományos területek legjobbjai (kiváló karakterszínészekkel), de azt senki sem tudja, hogy pontosan mi az ottlétük oka.
És mielőtt ez kiderülhetne, az egyikük rejtélyes módon meghal, ezzel pedig egy újabb nyomozás veszi kezdetét, amiből már mi nézők sem tudunk többet, mint a szereplők.
Emma Corrin a Gosford Parkhoz hasonlította a sorozat ezen részét, és tényleg: kicsit olyan, mint egy angol vidéki kúria vendégekkel és személyzettel. De eközben a digitális világ is jelen van, mintha a szereplők akkor is abban lennének, amikor a való világban ülnek egy asztalnál. Mindenki egy avatár, beszél, érvel, kérdez, mintha csak egy moralitásdrámát néznénk, miközben egyre gyarapodik a halottak és a gyanúsítottak száma…
Ezt egyébként lehetne a sorozat gyengeségének is tekinteni, de szerintem csak hozzáállás kérdése. Megmagyarázom: úgy is felfoghatjuk, hogy az maga a készítői szándék, hogy a színészek néha beszélő világnézetek, nem karmoló, csípő, rúgó kétlábú állatok. Be kell valljam, volt olyan pillanat, amikor az én gyomrom is görcsbe rándult, hogy csattanjon már el egy pofon, vagy meneküljenek a fenébe onnan (Persze az erőszak nem megoldás, kivéve egy Tarantino filmben, ahol létezési mód.).
A sorozat Nagy Gondolata a mesterséges intelligencia és a ránk (=emberiség) váró nem túl fényes jövő körül forog. Több választ és még több kérdést feszeget és a végén kimond egy fontos állítást, amit spoilerveszély miatt nem ismertetnék meg a nyájas Olvasókkal. Bevallom, nekem itt már kicsit didaktikus lett az egész, de ha újra felidézzük az előző bekezdést, akkor fogjuk rá azt, hogy okkal. Ugyanis az üzenet releváns.
Ennek ellenére szerintem mégis ez az egész erőssége, az agya. A készítőknek vannak gondolataik a világról, és azokat meg is merik mutatni, ahogy a korábban is. Ezek pedig nem olyanok, mint a tucat-sorozatokban. A másik erősség egyértelműen a színészvezetés, és ez a kiváló castingon kívül valószínűleg annak is köszönhető, hogy Brit Marling a hétből három részt rendezett, és színészként értően tudta a szereplőit mozgatni. A történet koherens, világos. A gyilkosságok alaposan felépített, tisztességes iparosmunkák. Az operatőr (Charlotte Bruus Christensen) egységes, szép képi világot teremtett. Az hangulat mindig vészjósló egy kicsit, mindig idegen, és gyakran magányos, még akkor is, ha többen vannak a színen. (Érzésre egy kicsit a Ragyogás jutott eszembe, szerencsére ebben itt nem voltak ikerlányok, bár a kisfiú para (Hja, hogy róla nem írtam? Szerintetek miért?).
5 random dolog, ami eszembe jutott sorozatnézés közben:
1.) Valószínűleg elég lenne Emma Corrin arcait montázsban összevágni (hang sem kell), és úgy is tökéletesen elmesélné az egészet. Igazán elképesztő színész, több is annál.
2.) Mindig nyűglődök a parókákon, szőrzeteken, tetoválásokon, de ebben a sorozatban tökéletes volt az összes, ahogy a ruhák is, vagy a berendezés. Minden, amit egy kicsit is kényszeres néző számonkérhetne.
3.) Clive Owennek van új sorozata: Monsieur Spade, A máltai sólyomból megismert Sam Spade karakterével Franciaországban. Bele kellene nézni, most újra megnőtt az ázsiója nálam.
4.) Az izlandiak nem csak kölcsön tudják adni az országukat, hanem maguk is forgattak már jó gyilkosságos sorozatot, pl. ott a Trapped (2015-).
5.) Fel kellene állítani egy kedvencek-listát női nyomozókkal, ha már… Kommentben jöhet a tietek! Nálam: 1. Sarah Linden (Killing), 2. Saga Norén (A híd), 3. Hetty King (Váratlan utazás).
A Gyilkosság a világ végén sajnos pont a végére fogyott el, de ezért nem bántam meg, hogy végigültem. Az alkotók pedig bármivel jelentkeznek a jövőben, biztosan belenézek.
