A Majomember (Monkey Man), rendezte: Dev Patel, szereplők: Dev Patel, Sharlto Copley, Sobhita Dhulipala, Pitobash, amerikai akció-thriller, 113 perc, 2024., 18 éven aluliaknak nem ajánlott!
John Vikram
Dev Patel a filmes ranglétrán egyre feljebb kúszva formált jogot arra, hogy elkészítse saját ötletéből a saját filmjét (ebben Jordan Peele is segédkezett producerként), melynek főszerepében is őt láthatjuk. Az eredmény nyers, erőszakos és kegyetlen, miközben a világ legnépesebb országának súlyos problémáira is rámutat.
A csak Kölyökként emlegetett fiatal férfi (Dev Patel) minden este egy majom maszkban vereti össze magát Tigris (Sharlto Copley) arénájában, hogy abból tartsa fenn magát. Gyerekkorában édesanyja sokat mesélt neki a hős és bátor Hanumanról, aki egy istenként dicsőített, majomfejű és majomfarkú szent alak a hindu kultúrában, a bátorság, odaadás, fegyelmezettség és az önzetlen cselekedetetek megtestesítője. A helyet, ahol békében és a természettel egyetértésben éltek, egy nap szent hellyé jelölték ki és népének sok tagját lemészárolták, amikor nem voltak hajlandóak önként elhagyni azt. Ennek a véres öldöklésnek esett áldozatul az anyja is és a fiút azóta is a bosszúvágy hajtja, miközben a folyton nyüzsgő nagyváros bűzös sikátorainak legmélyén éli mindennapjait.
Féktelen haragja a területfoglalást sikerrel levezénylő, az anyja haláláért is felelős, korrupt és nagyhatalmú rendőrfőnökre irányul, akinek szinte lehetetlen a közvetlen közelébe jutni, de tudja, hol kell keresnie. A Bobby néven bemutatkozó Kölyök munkát kap Queenie elit klubjában (értsd: bordélyház), ahova a politikusok és prominens személyek, vagyis a város mocska jár szórakozni. Bobby az első adandó alkalommal megpróbálja hidegre tenni a rendőrfőnököt, amiből egy vérben tocsogó adok-kapok kerekedik, miközben a legváratlanabb helyekről érkeznek a barátok és ellenségek, de vallási és politikai színezetet is kap a dolog. 
Bár Angliában született és nevelkedett Dev Patel az anyatejjel szívta magába az indiai kultúrát. Tizenévesen kezdett színészkedni és szerepeinek általában köze volt a származásához, külön szerencséje, hogy az alkotók általában nem egy tipikus bollywoodi arcot kerestek. Tehetsége korán megmutatkozott, jöttek is szépen sorban a jelölések és díjak, na meg az egyre komolyabb megbízások. Patel időközben a filmes világ egyik meghatározó figurájává nőtte ki magát, így várható volt, hogy előbb-utóbb egy saját ötlettel áll elő, amit – ha nem is olyan könnyen – meg is tud valósítani. 
A Majomember gyakorlatilag egy személyes vízió, ami magába sűríti mindazt, amit a forgatókönyvíró-rendező-főszereplő átélt és megtapasztalt. Ez már nem az útkeresés, hanem annak megtalálása filmesként és emberként, gondolatok a világról, elhelyezve benne saját magát is. Ugyan van köztünk néhány év korkülönbség a javamra, de simán beleláttam a VHS-korszak akciófilmjeit, a francia újhullám kísérletezését, a klasszikusokat, de napjaink képregényfilmjeit és más blockbustereit is. Egy tizenéves srác szobájának falára feltűzött poszterek kelnek életre, a zene pedig amolyan válogatáskazetta a kedvencekkel, melyeket legtöbbször feldolgozás formájában hallunk. A dinamikusan vágott jelenetek sokszor olyan hatást keltenek, mintha videóklipeket néznénk pörgetve a mobilunkon, ezt követik az elmélkedő, merengő pillanatok.
Patel a saját, külön bejáratú játszóterének tekinti a filmvásznat, ami elsőre talán öncélúnak hat, pedig nem az, figyeljük meg jobban, ez bizony nem nagyképűség, hanem szakmai alázat (még ha olykor bizonytalan is), a filmek és az indiai kultúra iránti elkötelezettség zavarba ejtően szórakoztató megjelenítése. Aki tömény akcióra vágyik, az talán csalódni fog, mert ez sokkal inkább egy spirituális utazás, természetesen jó sok verekedéssel megspékelve, hiszen egy feketeöves karatésról van szó, aki bizony jó néhány sérülést is begyűjtött a forgatás során. Nem hibátlan, nem tökéletes, de kellő nyitottsággal maradandó filmélmény. 
