Beetlejuice Beetlejuice, rendezte: Tim Burton, szereplők: Michael Keaton, Catherine O’Hara, Winona Ryder, Jenna Ortega, amerikai horror fantasy vígjáték, 104 perc, 2024., 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
Van-e élet a halál előtt?
Ez volt az a film, melynek bemutatását követően kevesen hitték azt, hogy Michael Keaton képes lesz egy értékelhető Batman alakításra és ez volt az a film, melynél a bemutatást követően szinte azonnal felmerült a folytatás ötlete, mely végül csak évtizedekkel később valósult meg. A Beetlejuice Beetlejuice ugyan nem ér fel az elsőhöz, de kellemesen és borzongatóan szórakoztató. 
36 évvel a Beetlejuice – Kísértethistória cselekménye után Charles Deetz váratlan halála miatt a család visszatér Winter Riverbe. Lydia (Winona Ryder) még mindig nem tette túl magát a Beetlejuice-szal való találkozáson és egy televíziós showműsorban kamatoztatja szellemlátó képességét. Producere és barátja Rory (Justin Theroux) segít neki átlendülni a nehéz pillanatokon és nem titkolt szándéka, hogy egyszer elveszi őt. A frissen megözvegyült Delia (Catherine O’Hara) egy művészeti galériában lép az önkifejezés útjára, így dolgozva fel a korábban történteket. A legfiatalabb generációt képviselő Astrid (Jenna Ortega) egy puccos bentlakásos iskolában tanul, amit éppen a családja adományiból tartanak fent, de nem csak emiatt súgnak össze a háta mögött, hanem a Deetz családot övező kísértethistóriák miatt is.
Beetlejuice (Michael Keaton) egy föld alatti (de szó szerint) vállalkozást visz, ahol a különféle szellemes ügyeket intézik. Még mindig nem felejtette el Lydiát, ám bekerül a képbe Delores (Monica Bellucci), akivel még a nagy pestisjárvány idején szűrte össze a levet és aki nem mellesleg egy lélekvámpír. Delorest rosszul érintette, hogy Beetlejuice annak idején csúnyán faképnél hagyta őt, ezért bosszúra esküdött. Jelenléte nem kívánt a másvilágon, ezért az egykori B-listás színész, a nyomozó karakterben ragadt Wolf Jackson (Willem Dafoe) veszi kezébe az ügyet. Astrid a temetés okán kényszerül együtt tölteni az időt anyjával és mostoha nagyanyjával, ráadásul a folyton nyomuló és nyálas Roryt is utálja. Winter Riverbe érkezve azonban megismerkedik egy titokzatos fiúval és úgy néz ki, rátalál a szerelem.
A nagy kavarodásban az élőből halott, a halottból élő, a barátból ellenség, az ellenségből barát lesz, de vajon élhet-e valaha normális életet a Deetz család?
Az addig főként rövidfilmeket és televíziós sorozatokat jegyző Tim Burton 1985-ben debütált a Pee Wee nagy kalandjával a mozikban és a kedvező fogadtatás miatt a Warner bizalmát élvezve készíthette el a Beetlejuice – Kísértethistóriát és a Batman – A denevérembert. Jellegzetes stílusa már itt megmutatkozott és végig kísérte, kíséri egész filmes pályafutását. A különleges látásmóddal bíró rendező legtöbb filmjének főszereplője maga is különc, olyasvalaki, aki nem tud vagy nem akar megfelelni a társadalmi konvencióknak.
Míg egyes rendezők a folyamatos megújulási kényszer terhe alatt összeroskadnak és/vagy az kor előrehaladtával elkezdenek finoman szólva is megosztó, az élet értelmét boncolgató, sokkal inkább filozofikus, mintsem szórakoztató filmeket készíteni, Tim Burtonnek – kisebb megingásokkal ugyan – sikerült megőriznie gyermeki énje kíváncsiságát, humorát, stílusát és az élethez/halálhoz való hozzáállását. De akár gondolkodhatunk fordítva is, amikor azt mondjuk, Tim Burton az idők során felnőtt a saját maga által fiatalon teremtett világhoz. Tényleg csak nézőpont kérdése. 
A 2022-es Wednesday sikere bebizonyította, Tim Burton képes a régi dolgokhoz úgy hozzányúlni, hogy azok a jellegzetes tulajdonságaikat megőrizve a jelenben is működjenek. A Beetlejuice folytatásának ötlete egyébként az 1988-as bemutató sikerét követően szinte azonnal felmerült. Az alkotó- és szereplőgárda elfoglaltsága, valamint különböző okok miatt 2022-ig megmaradt az ötletelés szintjén, hogy aztán Brad Pitt produkciós cége, a Plan B Entertainment és a Warner közös munkájának gyümölcseként az idei Velencei Filmfesztiválon végre bemutatkozhasson. 
A cselekményt a Wednesday írói jegyzik, ami leginkább azt jelenti, hogy friss és szellemes (minden tekintetben), de nem szakad el az alapsztoritól, nem tagadja meg, de nem is ismétli, szajkózza önmagát. Külön szerencse, hogy bár manapság nem divat a politikai inkorrektség, az alkotók ragaszkodtak ahhoz, hogy Beetlejuice karaktare semmilyen jellemfejlődésen ne menjen át az idők során, így ebben a filmben is kellően kanos és tapló. Michael Keaton sütkérezik a szerepben, Ortega kisasszony a maga 22 évével nagyon jól adja a tinédzsert és annak is figyelmet szentelt, hogy ne ragadjon bele Wednesday karakterébe, csak nagyon finoman utaljon rá. Tim Burton jellegzetes stílusa tölti be a vásznat, amit Danny Elfman zenéje tesz még kísértetiesebbé.
A Deetz család sztorijában helyet kap a szülő-gyerek és az élő-halott viszony és úgy általában a túlvilághoz, a természetfelettihez való hozzáállásunk, persze mindez fekete humorral és borzongással felöntve. Vannak üresjáratok, vannak értelmetlen (elnagyolt?) és felesleges (megosztó?) részek, de a folytatás összességében szórakoztató és ha nem is úgy fogják majd emlegetni 36 év múlva, mint az első részt, Tim Burton életművének egy relatíve jól sikerült darabja, ami jól példázza, hogy a lendület és látásmód még korántsem kopott meg. És hogy kell-e hozzá az előzmények ismerete? Ártani nem árt, bár a cselekmény anélkül is érthető, sokkal inkább arról van szó, hogy megértve azt a korszakot, amiben az a film megszületett, megszülethetett, a folytatást is más szemmel nézi és értékeli az ember. 
