A Fiúk (The Boys), amerikai szuperhőssorozat; készítő: Eric Kripke; szereplők: Karl Urban, Jack Quaid, Antony Starr, Erin Moriarty, Jessie T. Usher, Laz Alonso, Chace Crawford, Tomer Capone, Karen Fukuhara, Nathan Mitchell; ~60 perc/epizód; 4 évad 32 epizód; 2019-; Prime Video (18)
Visszatértek A Fiúk, de csak egy helyben toporzékolnak
Eric Kripke és a sorozat stábja – csakúgy, mint a 2. szezon után -, újra két év alatt szállította le a Prime Video egyik legnagyobb húzónevének számító A Fiúk folytatását, ám elmaradt az eddig tapasztalt felfelé ívelő pálya. A történetmesélés igencsak lelassult és nagyon nehezen jut előre a sztori, ami kissé rámegy a karakterekre is, ugyanis a toporzékolás miatt ők sem igazán fejlődnek. Ennek ellenére a széria még mindig hozza azon kötelező elemeket, amikért azt annyira szeretik: továbbra is megmaradt a fekete humor, az érdekes egyéni történetek és persze a „gore-faktor” is kellőképp jelen van. Egyszerűen csak lelassult a tempó és a A Fiúk 4. évada sokkal inkább funkcionált a befejező szezon előfutáraként, mint az univerzumot tágító és annak konfliktusait megoldó szezonként.
A sztori a Gen V (V Generáció) eseményei után veszi fel a fonalat, melynek központi eleme természetesen az a kifejlesztett vírus, mely mindenkire veszélyes, kinek a vérében ott van a Compound V. Egyfajta vesszőfutás kezdődik a két oldal között a szerért, létrejönnek és felbomlanak szövetségek, egyre fontosabb lesz a politikai hatalom, emellett új karakterek is érkeznek. Elmarad azonban a feszes történetmesélés, a sorozat pedig olyan elemekkel bővül, melyekkel az előző szezonokban kevésbé vagy egyáltalán nem foglalkoztak az alkotók. Frenchie (Tomer Capone) nemi identitása például különösen nagy hangsúlyt kap, mindezt úgy, hogy korábban kérdés sem fért ahhoz, milyen beállítottságú a francia vegyész, ráadásul az új történetszál teljesen feleslegesnek hat, ismerve az évad záróepizódjának eseményeit.
Az új szereplők beemelése azért jót tesz a sztorinak. Meglepően sokat tudnak hozzátenni, igazán színessé téve az évadot azzal a bonyodalommal, ami a belépésükkel járt. Felborul például a Seven (Hetek) hierarchiája is, de az oldalak közötti harcban, a politikai színtéren és a nyilvánosságban folyó jelenetekben szintén nagy szerepük van. Inkább a már megszokott problémák nem kerülnek megoldásra vagy nem nyílnak ki még jobban, olyan, mintha a készítők szándékosan nyújtanák a fő szálakat, hogy még nagyobb durranás legyen a lezárás, ám ezzel együtt a karakterek egyéni történetei sem igazán haladnak. MM (Laz Alonso) például még mindig képtelen zöld ágra vergődni családja és a csapat között, Butcher (Karl Urban) a halál fenyegetése mellett továbbra is identitásválságával küzd, Starlight (Erin Moriarty) pedig szinte teljesen beleszürkül a történésekbe – ebből egyedül a szezon egyik legnagyobb csavarja menti ki.
Félbeszakadó karakterfejlődés
Az évad egyik központi szereplője az a Victoria Neuman (Claudia Doumit) – bár mondandója közben félbeszakítják – kinek sztorija az egyik legjobban megírt és felépülő szál a sorozatban. Ügyesen helyezkedik az oldalak között és a politikai és magánéleti tereken is próbál egyfajta egyensúlyt fenntartani úgy, hogy lánya és saját jövője is egyaránt biztosítva legyen (több-kevesebb sikerrel). Az egyik legnagyobb meglepetés azonban a Jesse T. Usher által megformál A-Train személyiségének fejlődési pályája volt, ugyanis a világ leggyorsabb embereként számon tartott szuperhős teljes pálforduláson megy keresztül az évadban – persze eddig is fellelhető volt benne a „jó” -, mindezt úgy, hogy a záróepizódban egyáltalán nem is szerepel. Érdemes még megemlíteni Butchert is, aki egyszer a gyengéd, érző és sérült férfi karakterét hozza, máskor pedig a könyörtelen „szupigyilkost”. Sajna a karakterét övező misztikum elég érdektelen lesz, köszönhető a kiszámítható csattanónak. Viszont az évad végére vált könyörtelen „mészáros” (haha) figura egy új lendületet ad a történetnek a lezárásra.
Homelander (Anthony Starr) továbbra is küzd saját megmaradt emberségével és – a karakterhez hű módszerekkel – próbálja lezárni múltját, miközben szeretné érdemben is betölteni az apa szerepét is Ryan (Cameron Crovetti) életében, akinek fejlődési íve azt mutatja a fiúnak fontos eleme lesz a záró szezonban. A “kötelező vicces karakter” The Deep (Chace Crawford) mellé betársult a visszatérő Black Noir (Nathan Mitchell), akik különösen jól működnek külön-külön és együtt is a képernyőn, hozzájuk kapcsolódik a sorozat egyik legjobb jelenete is, (már ami a humort illeti). Továbbra is téma persze The Deep vízi élőlényekhez történő vonzalma, de karaktere más irányban is fejlődést mutat, például szembeszáll az egyéniségét átitató alárendelt viszonnyal is, megpróbál kiutat törni abból, hogy mindenki csak egy talpnyalónak tekinti. Kimiko (Karen Fukuhara) múltjáról újabb titkok derülnek fényre, bár nem mozdítja el semmilyen irányba a figuráját, mégis üde színfoltja az évadnak.
Ashley (Colby Minifie) szinte sehová nem fejlődött, jellemét átitatja a félelem és a túlélési ösztön, de idővel kénytelen oldalt és identitást (?) is választania. Sister Sage (Susan Heyward) és Firecracker (Valorie Curry) kicsit felkavarják az állóvizet. Bár a történetben lényeges szerepe van Hughie (Jack Quaid) karakterének, párjához hasonlóan szintén beleszürkül az eseményekbe. Kissé többet megtudhatunk a fiú családi hátteréről és szüleinek viszonyáról, de nem igazán mélyíti a figurát a mellékszál, viszont édesapja (Simon Pegg) egy kiemelkedően jó ívet kap a szezonban.
Anthony Starr és a többiek
Az előző három évad alapján már-már képtelenségnek tűnt, hogy Homelander karaktere még összetettebb legyen, ám Anthony Starrnak köszönhetően ez mégiscsak megtörtént és a “főgonosz” ismét új arcát tudta megmutatni. Az új-zélandi színész annyira lenyűgöző munkát végez, hogy a többi színész – egyébként jó – alakítása összegyúrva is eltörpül játéka mellett. Anthony Starr brillírozik a szerepben, arcának minden rezdülése és testbeszédének, hanghordozásának minden eleme jelentős Homelander bonyolultságának megmutatásában. Az egyik, sőt talán a legjobb szereposztás a sorozattörténelemben a Seven vezetőjének és Anthony Starrnak az összekapcsolása, elképzelhetetlen, hogy nélküle ez a sorozat ekkora népszerűséget tudott volna szerezni magának és a forgalmazójának.
A többiek nagyjából hozzák a kötelezőt, talán kicsit a Starlightot megformáló Erin Moriarty teljesítménye esett vissza a sorozat korábbi évadaihoz képest. Anthony Starr mellett a kevés játékidő ellenére is kiemelkedő Simon Pegg, aki az egyik legjobb alakítását nyújtja, de érdemes megemlíteni Karl Urbant és az évad egyik meglepetésbelépőjének, Jeffrey Dean Morgannek játékát is. A mellékszereplők és a spin-off sorozatból becsatlakozó ismerős arcokra sem lehet panasz, remek építőkövei a sorozat univerzumának, így kijelenthető az alakítások terén nem volt minőségbeli romlás a szériában.
Jöhet a lezárás
Mindent összevetve A Fiúk hozza azt, amit a rajongók elvárhattak tőle. A lelassult tempó és a „plot armor” ellenére továbbra is működik a koncepció, és a zenék még mindig zseniálisan passzolnak és hozzáadnak a cselekményhez. A poénok ülnek, a karakterek kellően érdekesek, a történet pedig vár a lezárásra. A lassabb 4. évad valószínűleg egy minden eddiginél feszesebb és izgalmakkal teli szezont tartogat a széria kedvelőinek, ahol végre eldől, győzedelmeskedik a „jó” a „rossz” felett, már ha egyáltalán létezik egyik a másik nélkül. Azt ugyanis már eddig is megtanulhattuk a sorozatból, hogy nem minden fekete-fehér.
A tervek szerint a A Fiúk 5., egyben utolsó évada 2026-ban érkezik meg a Prime-ra, ezt pedig instagram posztjában Karl Urban is megerősítette. Eddig úgy tűnik a jövő évben sem maradunk azért az univerzum nélkül, ha minden az elképzelések szerint halad (így is már át kellett írni színészhalál miatt), 2025-ben érkezik a V Generáció új szezonja is. Addig is, aki még esetleg lemaradt volna bármelyikről is, bátran pótolja, hiszen teljesen új megközelítésből vizsgálják a szuperhősmotívumot és a természetfeletti képességgel rendelkező emberek köré épült univerzumot.
