Egy úr Moszkvában (A Gentleman in Moscow), Amor Towles könyve alapján rendezte: Sam Miller és Sarah O’Gorman, szereplők: Ewan McGregor, Mary Elizabeth Winstead, Johnny Harris, John Heffernan, angol minisorozat, 8 rész, kb.: 55 perc, 2024, korhatár: 12 év (SkyShowtime)
A hagymakupolás üveggömbbe zárt arisztokrata meséje
Íme egy édes-bús sorozat Ewan McGregorral a főszerepben, ami tökéletes télesti szívmelengető lehet, de mi azt tanácsoljuk, hogy ne is várjatok addig vele. Az Egy úr Moszkvában egy kicsit olyan, mint a Forrest Gump, csak itt nem a főszereplő kerül mindenhova a történelemben, hanem maga a történelem türemkedik be egy szálloda zárványába, hogy az alkalmazottak és a vendégek életén keresztül elmeséljen egy történetet.
Moszkva, 1921, Metropol szálloda. Miközben a nép azzal van elfoglalva, hogy átvegye a hatalmat Oroszország felett, egy arisztokratát száműznek a hotel a padlásszobájába azzal a kikötéssel, hogy amennyiben élete során újra kiteszi az utcára a lábát, lelövik. Alexander Rostov grófot (Ewan McGregor) viszont ezzel a döntéssel nem csak a szabadságától fosztják meg, hanem az öröklött előjogaitól és az eddigi életmódjától is. Egy kislány lesz végül annak az oka, hogy ez a bezárás nem a gróf életének a végét, hanem a kezdetét jelenti majd. Ez a kislány mindent szeretne tudni arról, hogy hogyan éltek az igazi hercegnők, de aztán később bebarangolják együtt a hotel eldugott zugait, miközben megismerkednek az itt élő vendégekkel, különös tekintettel a kor ünnepelt színésznőjére, Anna Urbanovára (Mary Elizabeth Winstead), és idővel a személyzethez is közelebb kerülnek majd.
A sorozat Amor Towles 2016-ban megjelent, azonos című könyve alapján készült (nálunk 2019-ben adta ki a Könyvmolyképző Kiadó). A szállodák mikroklímája visszatérő témája nem csak a könyveknek, de a filmeknek is, gondoljunk csak A Grand Hotel Budapestre, az 1408-ra, vagy az Elveszett jelentésre. Mindenféle emberek fordulnak meg ott, akiknek a magukra zárt burok ellenére mégis közük lesz előbb-utóbb egymáshoz.
A sorozat sem változtat ezen a formulán: a szereplők köre alig bővül a nyolc rész alatt, csak az idő és a kinti események mozgatják őket, mégis egy ilyen zárt világban ellenére is fenn tudja tartani az érdeklődést, ugyanis ne felejtsük el, hogy közben Oroszország pezsgő és vérszomjas évtizedei játszódnak le a hotel falain túl. Nézőként a külvilágból mégis alig láthatunk bármit is a gróf múltjából bevillanó szubjektíven fényképezett emlékképeken kívül. De nem is kell, mert gyönyörűek a díszletek és a ruhák, semmi sem unalmas és ismétlődő még így sem. Dús, telített és élő minden szoba és lépcső, mégsem erőszakos korhűséget sugalló, nem pattogzik le a képernyőről a retró.
A brit színészvilág névről talán kevésbé ismert alakjaival találkozhatunk itt, akik mégis ismerősek más filmekből, mert jó karakterszínészek, és ezt itt is bebizonyítják. Ewan McGregornak és Mary Elizabeth Winsteadnek házaspárként ez a harmadik közös munkája, mindkettejük igazán erős alakítást nyújt. Ewan McGregor – főleg az elején – olyan, mintha csak átugrott volna ide a Moulin Rouge-ból, és ettől a naiv és lelkes karaktertől talán túl simán is indul a történet, de kell ez a későbbi formálódáshoz, úgyhogy azt javasoljuk, hogy az első néhány részig mindenki adjon neki esélyt.
A bajuszról is beszélhetnénk, de végül nem vonja el úgy a figyelmet, mint Kenneth Branagh Poirot-ja (habár Magnum magánnyomozó szellemét azért nem lehet elhessegetni az ember tudatalattijából). Az eltelt évtizedeket egyébként finom külső változtatásokkal mutatják csak meg, kicsi smink, festett haj, ezek kiszúrhatóak, de egyáltalán nem zavaróak.
A sorozat azok közé a darabok közé tartozik, amik a második felükre erősödnek meg. Ahogy a szálak egyre sűrűsödnek a karakterek között, az ő változásukkal változik a másik is, és egy finoman és szépen megmutatott fejlődésen megy keresztül szinte mindenki. Érzékeny karakterdrámákat láthatunk jól eljátszva, mintha csak színdarab lenne. Egy szerethető, kedves, jó hangulatú és üde humorú színdarab a Nagy Orosz Történelem színpadán, ami azért nem hazudja el a valóságot sem.
Az Egy úr Moszkvában olyan, mint egy a meleg pirog, vagy egy illatos-forró forralt bor a hóesésben. 
