Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz (A Good Girl’s Guide to Murder), Holly Jackson azonos című könyve alapján készítette: Poppy Cogan, szereplők: Emma Myers, Anna Maxwell Martin, Zain Iqbal, Asha Banks, angol ifjúsági krimisorozat, 6 rész, kb. 50 perc, 2024. (16) Netflix
Miss Marple Z-generációs reinkarnációja
Holly Jackson könyvsorozata évek óta töretlenül népszerű nálunk is, ami nem csoda, hiszen kellemesen elegyíti a klasszikus felnövéstörténetet és a krimit, ráadásul szórakoztató módon. A Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz egy tipikus angol krimisorozat – kamaszokkal.
Vajon miért az angolok azok, akik a legjobban tudják művelni a klasszikus krimit? Talán a szigetországiságuk és a bezártságuk az oka? Vagy a nyársat nyelt jólneveltség: Ön most engem leleplezett, uram, engedje meg, hogy mindent elmagyarázzak, és aztán kérem, kísérjen el a rendőrségre… Holly Jackson is brit természetesen, a könyve is az, de még mennyire, habár az amerikai kiadással megváltoztatták a helyszínt Connecticutra, de a BBC (és a ZDF!) most visszavett mindent erre a hat részre, és egy nagyon angol kisvárost adott a történet alá, ami annyira jól sikerült, hogy saját jogon is érdemes miatta nézni a sorozatot. Az eredeti könyvtrilógia (+1 fél rész) egyébként nálunk a Kolibri Kiadónál jelent meg (ajánlott korosztály 14+), de még a Fülig beléd zúgtam sorozatban is feltűnt egy cameo erejéig.
A történet főszereplője Pip, egy okos, analitikus lány, aki nem tudja kiverni a fejéből a városában öt évvel ezelőtt elkövetett gyilkosságot, és úgy dönt, hogy az egyetemi felvételijéhez fel is dolgozza az ügyet. Pip eltökéltségét jelzi, hogy azt, hogy feldolgozza, úgy érti, hogy felgöngyölíti. Pedig látszólag még ügy sincs, hiszen a halott (vele most egyidős) Andie gyilkosa vallott, majd megölte magát. Viszont Pip nem hiszi el, hogy a lány barátja, Sal lett volna az elkövető, ezzel pedig nincs egyedül, így aztán Sal öccsével, Ravival együtt neki is áll a nyomozásnak, egy egyszerű iskolai projektnek álcázva. Miközben ezen túl sem egyszerű Pip élet, hiszen a középiskolások mindennapi gondjai és a barátai is kihívások elé állítják néha.
A kamasz bűnüldözőknek nagy hagyománya van (Scooby-Doo, Riverdale, Enola Holmes, vagy akár Tintin, de hosszan lehetne még sorolni), hiszen mi más segítene át a gyerekkoron, mint az élet nagy misztériumának, a halálnak vagy a bűnnek a közelsége? A megcélzott nézőközönség mindenképpen a Z-generáció, de közös délutáni kikapcsolódáshoz is merjük ajánlani, egyetlen feltétellel: azt mind a gyermekkel, mind magunkkal tisztázni kell, hogy ez egy szórakoztatásra szánt fikció, ami túlkoros nyomozói készséggel megáldott, de mégis ártatlan kamaszokról szól, és ha ugyanez a való világban történne meg, az egyetlen járható út a következő lenne: rendőrség, szociális munkások, gyerekvédők, bárki, aki felnőtt. Ha pedig ezt elmondtuk, bevéstük, elengedtük és megálljuk, hogy ne is rágódjunk többet rajta, akkor felnőttként is jól tudunk rajta szórakozni, mert a gyilkossági szál egész ügyes, akár a legvégéig kétséges lehet a megfejtése.
A szereplők persze tipizáltak, de itt-ott beszüremkedik néha a valóság is. Ez lehet a showrunner, Poppyy Cogan érdeme, aki például a 2022-es Vörös Rózsát is írta, ami ugyanezt a korosztályt szerepelteti, de mégis egy jóval karcosabb történetben. A főszerepeket játszó fiatal színészek nem ismeretlenek, a Pipet a Wednesday-ben láthattuk, de az Az auschwitzi tetováló, vagy a Rye Lane fiataljai is itt vannak, és nem ok nélkül: tehetséges generációról beszélünk, akik a néha suta szerepeikből is egész sokat hoznak ki, és már most úgy tűnnek, mint akik vászonra születtek. A felnőtteket Anna Maxwell Martin (Jane Austen magánélete, Philomena – Határtalan szeretet), vagy Mathew Baynton (Wonka) képviseli, akik ugyanúgy komolyan vették a feladatot. Sem a szereplőkre, sem a ritmusra nem nagyon lehet panasz.
Habár a díszletekkel, jelmezekkel, helyszínekkel megpróbálták stilizálni a megjelenítést, mégis lehet, hogy a valós szereplőkkel eljátszatott mozgókép nem a legjobb adaptációs forma egy ilyen nehezebb témákat is érintő történethez. Ugyanis, aminek az elképzelése a könyvben teljesen az olvasóra van bízva, és amit egy animáció, esetleg egy képregény leválaszt a valóságról, az egy tizenéves szájába adva vagy egy tizenévessel szemben elkövetve akkor is rémisztő lesz, ha alig mutatják meg vizuálisan, és itt meg is bicsaklik a könnyedebb hangvétel máris. Persze egyszer ezen is érdekes lenne elgondolkodni, hogy miért alakult így, ellentétben például a szintén élőszereplős színházzal, amiről tudjuk, hogy csak el van játszva.
Összességében mégis merjük ajánlani, mert nem lett rossz, az üzenete sem az (kivéve a felnőttek kihagyását mindenből, de ez korosztályos dolog). A Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz tehát egy egészen szép és dinamikus sorozat, jó bevezető lehet a későbbi krimiszeretethez.
