
Mobillal rögzített őrült románc
Luc Besson még a pandémia idején forgatta ezt a filmet egy iPhone-nal és bár nem lett olyan, mint a friss Oscar-díjas Sean Baker Tangerine-je, azért vannak jó pillanatai. A June & John visszatérés a gyökerekhez, egyszerű, olcsó, látványos és kreatív, de egy idő után csak arra fogunk emlékezni, hogy volt benne egy jó csaj, aki nagyon hasonlít a fiatal Marion Cotillardra. Vagy Natalie Portmanre. Esetleg Milla Jovovichra. 
Mikor összecsapnak a hullámok a feje felett, kész végleg feladni, ám ekkor megismerkedik egy titokzatos, színes hajú lánnyal. June tele van élettel és magasról tesz a szabályokra. Teljesen felforgatja John unalmas életét, aki azon kapja magát, hogy nagy táska pénzköteggel menekül, nyomában a rendőrséggel. Örül rohanás, vad szex, polgárpukkasztó viselkedés, sorozatosan megszegett szabályok és egy váratlan, de mély és őszinte szerelem vár rá kint a nagyvilágban, persze mindennek ára van. 
Ez a mozi látszólag minden, ami Luc Besson, egyfajta ars poetica a részéről és egyben görbe tükör a mának. Gondolkodása, hitvallása, filmes pályafutása egyetlen sodró lendületű sztoriba gyúrva, teljesen lecsupaszítva. Őszinte és szórakoztató a maga puritán, sallangmentes módján, egyúttal visszatérés a kreatív gyökerekhez. Azokhoz az időkhöz, amikor fiatal filmesként alacsony költségvetésű, vizualitásukban erős filmeket készített a szenvedélytől hajtva, nagyfokú találékonyságról tanúbizonyságot téve. Érződik és értékelendő a szándék. 
A June & John nagy erénye, hogy egyrészt fiatal tehetségeknek biztosít lehetőséget, másrészt amíg néztem, kifejezetten élveztem. Valóban felfedezni véltem a vad és szabad, öntörvényű filmest, de azt is tudtam, hogy mindez csak a pillanatnak szól, ez a film nem lesz klasszikus, nem fogjuk évek múlva is emlegetni. Akkor és ott üt, megidézi a régi szép emlékeket, kellően őrült és szórakoztató, de Luc Besson esetében olyan gyorsan és korán jött a siker, hogy azóta sem tudta utolérni magát. Mentségére szóljon, hogy mostanában legalább próbálja.


