Fejlesztő és kiadó: Sobaka Studio; Platform: PC, PS4|5, Xbox One & Series
A Kiborg picikét a Menekülő ember sztorijára hajaz, kibernetikus organizmusként csak annyi a feladatunk, hogy kiszabaduljunk a dutyiból, és keresztül bunyózzuk magunkat a többi börtöntölteléken.
Ártatlanul ítélték cirka 1300 éves börtönbüntetésre a Kiborg címszereplőjét, aki talált egy pompás menekülési lehetőséget a galaxis legjobban őrzött kóterében: rabok garmadáján kell átküzdenie magát, hogy eljusson a fegyház tetejére, ahol várja egy űrsikló, amivel megpattanhat. Azonban nincs egyszerű dolga, ugyanis egy különös rendszernek köszönhetően a félig gép, félig ember elítélt szökési kísérletét megnehezíti a többi fogvatartott – így elhalálozás esetében, majd a végtelenített rekonstrukció következtében folyamatosan egyre erősebbé válik.
A Sobaka Studio ezúttal Unreal Engine 5 alatt készült, legújabb beat’em up játéka gyakorlatilag azért működik, mert a történet szerves részét képezi a napjainkban kizsigerelt roguelike zsáner, amely némileg sajnálatosan a már ismert, jól bejáratott formula megvalósításában elevenedik meg előttünk. Antihősünkkel több tucat rosszarcún vehetünk revanst és hébe-hóba keményebb, főellenfelek elleni küzdelmekre is számíthatunk. A legyőzésükkor tapasztalati pontokat kapunk, amiket újjászületés után használhatunk fel a képességfán, s általa folyamatosan egyre pusztítóbb gyilkológéppé válhatunk. Persze mászkálásunk közepette is felspécizhetjük – ideiglenesen – karakterünket, például különböző minőségű kézi- vagy lőfegyverekkel, ám a Kiborg főleg az ökölharcra van kihegyezve. Mindeközben ugyanakkor a nagyobb fordulópontoknál (teszem azt, boss harcok diadala után) a játék három eltérő talentumot (mutációt) is felajánl.
Ellenségeink felhozatala változatos, és nem csupán megjelenésüket tekintve számíthatunk ilyen-olyan eltérésekre, hanem a rosszarcúak sokszor futurisztikus felszerelésekkel igyekeznek a legelképesztőbb módon kiiktatni bennünket. Jó hír, hogy nem mondható szigorú roguelike játéknak a Kiborg, s – amennyiben a műfaja közel áll hozzánk – az előrehaladásunk gyakorlatilag gördülékenyen halad előre és velem több alkalommal előfordult, hogy egyik-másik zóna kipucolása csak nüanszokon múlt. Persze ha reinkarnálódunk, kezdődhet elejétől a zúzás. Éppen ezért is fontos, hogy ügyeljünk az életerőnkre, mely a szerencse mivoltából többnyire lassan fejlődik, mindazonáltal a pályák közti átmenet idején olykor feltölthetjük azt. Természetesen nem ingyen, hanem az összegyűjtött XP-ket herdálhatjuk el erre: emiatt javallott ügyelnünk arra, hogy mennyi pontot raktározunk el magunknál, ha jó esély van rá, hogy kipurcanunk.
A Kiborg picikét a Menekülő ember sztorijára hajaz, s az antagonistát szavakkal bátorító, esetenként pocskondiázó, de gyakorta önismétlésbe fulladó Volkov nevű torz külsejű kommentátor kezdeti humoros beszólásai inkább idegesítőek, semmint mulatságosak. Mindenesetre a játékmenet teljes egészében letisztult hatást nyújt, legfeljebb csak a repetitív kivitelezése okozhat bosszúságot, és az orosz fejlesztők szokásukhoz hűen remek érzékkel nyúltak a stílushoz, még ha az kicsit sem tekinthető formabontónak.
Legutóbb ezt teszteltük:
