Megoldatlan ügyek osztálya (Dept. Q), Jussi Adler-Olsen regénye alapján készítette: Scott Frank, Chandni Lakhani, szereplők: Matthew Goode, Chloe Pirrie, Alexej Manvelov, Leah Byrne, Jamie Sives, Kelly Macdonald, angol krimisorozat, 9 rész, részenként kb. 1 óra, 2025., korhatár: 16+ Netflix
Dr. House angol nyomozóként reinkarnálódott, és undokabb, mint valaha
A Megoldatlan ügyek osztályának története ismerős lehet, hiszen az eredeti könyvsorozat jó ideje kapható már itthon is, ráadásul a hazájában, Dániában már egyszer meg is filmesítették ezeket a krimiket (Q-ügyosztály). Ez az új feldolgozás viszont most Skóciába kalauzol el minket, ahol az alapötletet megtartva egy 9 részes sorozattá gyúrták át az első könyv nyomozását. A végeredmény pedig egy szórakoztató kikapcsolódás lett, amit nem bánsz meg, ha elkezdtél, viszont nem is maradsz le semmiről, ha kihagyod.
Ahogy írtuk, a Megoldatlan ügyek osztálya nem az első mozgóképes feldolgozása Jussi Adler-Olsen író krimijének. Nyomtalanul címmel (megegyezővel, mint a könyv) már 2013-ban megcsinálták a dánok is Nikolaj Lie Kaas és Fares Fares főszereplésével. Ami viszont náluk film volt, és abból is csak alig több, mint másfél óra, az itt 9 részre bővült, ráadásul a részek önmagukban is majd 1 óra hosszúak. Készítőként a Fekete tükrön is dolgozó, fiatal Chandi Lakhani, és a komoly forgatókönyvírói múltat maga mögött tudó Scott Frank vették kezükbe az anyagot. (Logan-Farkas, Különvélemény, Mint a kámfor, A vezércsel…) A helyszínt áthelyezték Skóciába, de a történet fő szálán és a szereplőkön nem sokat változtattak.
Carl Morck (Matthew Goode) egy tapasztalt, kiemelkedően jó nyomozó, akit a kiállhatatlan viselkedése miatt az alagsorba száműznek, a frissen alakult Megoldatlan ügyek osztályának élére. (A könyvsorozatra, és a dán filmekre Q-ügyosztály néven hivatkoznak, magyar fordításban ez csak a helyszín elnevezése maradt.) Morck nyomozó mellett kezdetben egyedül az adminisztrátora, a keleti bevándorló, Akram Salim (Alexej Manvelov) marad, akiről idővel kiderül, hogy otthon, Szíriában nagyon hasonló munkát végzett. Rövid időn belül csatlakozik még hozzájuk a PTSD miatt irodai munkára kárhoztatott fiatal nyomozónő is, Rose Dickson (Leah Byrne) is. Az első döglött akta pedig, aminek nekiállnak, Rachel Irving (Chloe Pirrie) négy évvel ezelőtti eltűnése lesz, ami mélyre nyúló családi titkokhoz, magasan álló emberekhez és egy egészen bizarr kamrához vezeti őket.
Carl Morcknak persze egyéb nehézségei is vannak, nem csak az eddig senki által meg nem oldott rejtély. A régi társával baleset történik, ami miatt önmagát hibáztatja, miközben a nevelt fia felett is kizárólagos gyámsággal rendelkezik, pedig egészen alkalmatlan rá. Ráadásul terápiára kötelezik, amihez aztán végképp semmi kedve. (A pszichológus szerepében Kelly Macdonaldot láthatjuk.) Ismerős a karakter? Hát igen, Carl Morck house-abb magánál dr. House-nál is. A Netflix a saját oldalán „pimasz, de zseniális nyomozóként” jellemzi őt, de az az igazság, hogy egyszerűen bunkó és arrogáns, amire a körülötte lévők csendes elfordulással és behódolással reagálnak. 2025-ben viszont már nem biztos, hogy ez a hozzáállás a nézőknél is rendben lesz.
Természetesen sejthető, hogy a karakterfejlődés miatt ilyen az elején, és előbb-utóbb még A Nagy Változás is beáll majd a viszonyulásaiban. Nem is arról van szó, hogy ne lehessenek kellemetlen szereplők, csak az a mentalitás káros, hogy még mindig mindent elnézünk a zseninek tartott bántalmazónak. (Arról nem is beszélve, hogy a zsenialitását sem sikerült olyan meggyőzően bemutatni, ehelyett inkább csak a többiek hozzá nem értését láthatjuk.)
Hogy a karakterek rajta kívül (vagy hát inkább vele együtt) egyébként miért lettek ilyen képregényszerűek, arra viszont nincs válaszom. A 9 rész alatt bármit ki lehetett volna hozni belőlük, mégis mindenki ugyanabból a pár jellemzőből álló figura marad a végére is, mert egyedül az információk visszatartásával és adagolásával változtattak rajtuk, mélységet viszont egyikük sem kapott. Vajon forgatókönyvírói lustaság vagy tudatos döntés oka lett ez a könnyen kiismerhető szereplőgárda? Vagy a régebbi, kicsit komolytalan, ügyközpontú krimik előtti főhajtás? Az biztos, hogy a képi világával (amivel teljesen maguk mellé állítottak) ugyanezt húzták alá. Retró, de mégsem-retró színek, berendezés és zsúfolt atmoszféra, ami, ha nem is jutott el Wes Anderson szintjére, de mindenképpen tudatosan és egységesen a nyolcvanas évek színpalettáját hozza, és ezen a képbeállításokkal még fokoztak is.
A színészek jók, sőt a korábban csak mellékszerepben látott skót színészek igazi felüdülést jelenthetnek. Főleg így, hogy talán rá is játszottak a külsejükre: mindenki egyedi és emlékezetes, még ha nem is a legelőnyösebb megjelenésű éppen. A történetben is van elég csavar, amitől nem ül le a tempó sehol sem, ez tényleg egészen a végéig kitart. A minősége pedig összességében bőven a megnézésre javasolt, szórakoztató határ fölött van. Kellemes kikapcsolódást jelent, amit akár egyben darálva is végig lehet nézni, mert nincs benne ismétlés, csak az összegabalyodott szálak folyamatos felfejtése. Hiszen mindenki érdemel egy újabb esélyt. Ahogy a sorozat is egy újabb évadot. Remény van rá, hivatalos bejelentés még nincs róla. Mi nem bánnánk.
