Fejlesztő: uvula LLC; Kiadó: Annapurna Interactive; Platform: PC, PS5, Xbox Series X|S
Ha nem is olyan tökéletes a to a T, ahogyan azt a címe sejteti, cserébe maximálisan szórakoztat és megpengeti azokat a bizonyos érzelmi húrokat is.
Tegye fel a kezét, aki egy teljesen normális, átlagos játékot várt Keita Takahashitól! Mert a japán game designer ugye nem erről híres. Elég ha csak a Katamari Damacy sorozatra gondolunk, amely (ha valaki nem ismerné) kb. arról szól, hogy egy golyóbist görgetünk magunk előtt, amely amolyan fordított kisgömböcként működik és ahelyett hogy mindent elnyelne, magához ragasztja a tárgyakat és így egyre nagyobb lesz. Az új játéka viszont nem egy ilyen erős játékmechanikára épít, hanem inkább (fogalmazzunk így) helyzetkomikumra és egy igen egyedi sztorira.
A to a T egy olyan alkotás, aminek már a címe is megér egy misét. Szégyen ide vagy oda, de nem ismertem, hogy van egy ilyen angol kifejezés, ami nagyjából annyit tesz, hogy tökéletesen, pontosan. A sztori pedig arról szól, hogy van egy tízéves forma kislány, akit mindenki csak Teennek (tini) szólít, de ennél is fontosabb, hogy gyakorlatilag T pózban éli az életét, vagyis (gaming szakzsargonban kevésbé jártasaknak) a karjai mereven oldalra vannak nyújtva és nem is tudja azokat mozgatni (csakis csuklóból). A főcímdal pedig (amit nagyon sokszor fogunk hallani a végigjátszás alatt, mert “legalább 283-szor” felhangzik) pont erről regél, hogy tulajdonképpen ez a tökéletes forma (körbe is értünk).
Gyakorlatilag egy sétaszimulátort kapunk (a készítők saját maguk inkább életszimulátornak becézik). A játékos viszont még a kezdés után sem lehet benne biztos, hogy mit is lát, ugyanis inkább amolyan Sims vagy modern Tamagochi képe sejlik fel. Minden nap ugyanúgy indul: Teen felkel, megreggelizik, arcot és fogat most, felöltözik, majd elindul az iskolába. Ebben persze nekünk kell segédkezni, ami nem kevés mókás jelenetet eredményez a merev karok miatt (például úszik a konyha a gabonapehelytől és a tejtől). Az iskolában aztán szintén mindenféle minijátékok jönnek, hol fizika-, hol tornaórán. Persze a többiek diák (mert ilyenek ugye a gyerekek) csúfolják és zrikálni kezdik a lányt.
De aztán történik valami, és ezt már nem akarom elmondani, mert legyen meglepetés. A lényeg, hogy érdemes türelmesnek lenni, mert innen egy nagyon egyedi történet bontakozik ki, amire egyszerre mondhatjuk, hogy abszurd, meghökkentő, ugyanakkor szívet melengető és megható is. S ami a legfontosabb, nem fogod tudni megjósolni mikor merre kanyarodik és hová ér el, vagy ha igen, le a kalappal. A to a T történetének egyébként legalább annyira fontos szereplői Teen kutyusa, aki mindenhová követi, valamint édesanyja, aki néha sajátos módon neveli. Lehet mondani, hogy az egész család életébe látunk bele a játékon keresztül.
A fő feladat lehet mondani, hogy a város felfedezése lesz, aminek hasonlóan örült lakói és szereplői vannak. Nem akarok egy poént sem lelőni, de egy idő után már nem fogunk olyasmin fennakadni, hogy egy lehetetlenül hosszúnyakú zsiráf szendvicseket gyárt, vagy hogy Teen közlekedésre használt monociklije beszél. Karakterünket szinte a végtelenségig kusztomizálhatjuk, ami valljuk be picit szükséges is, mert a játék helyenként tud monoton lenni. De aztán mindig történik valami, ami tovább görgeti a sztorit, ami miatt egyre közelebb kerülnek hozzánk a karakterek, s ami miatt azt mondjuk, most már kíváncsi vagyok mi is lesz a vége. Közben szól a fülbemászó zene, ami az agyunkba ég, a “katamaris” művészeti stílus pedig kezdettől fogva vidám hangulatot teremt.
Ugyanakkor nem mindenki játéka a to a T, kár lenne tagadni, hogy valószínűleg lesznek, akik már a trailert látva legyintenek majd, mások meg a helyenként bénácska irányítási megoldások, vagy kameraszögek miatt fognak méltatlankodni – nem makulátlan minden szempontból a játék. Érdekesség, hogy eredetileg egy PS4-re készülő Sony exkluzívnak indult, amibe a Santa Monica Studio is bedolgozott volna, de valamiért nem így alakult. Szerencsére viszont jött az Annapurna és megmentette a bulit. Véleményem szerint szerencsére és innen is kívánunk Keita Takahashinak jó egészséget, hogy máskor is meg tudjon lepni minket valami hasonlóval (vagy éppen teljesen mással).
Legutóbb ezt teszteltük:
