Az utolsó viking (Den Sidste Viking), rendezte: Anders Thomas Jensen, szereplők: Mads Mikkelsen, Nikolaj Lie Kaas, Sofie Grabol, Soren Malling, Nicolas Bro, dán szatirikus vígjáték, 110 perc, 2025., 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
Elásott érzelmek
Beatlesről ABBA-ra váltó zenekar, félresikerült bankrablás, egy rakás pszichiátriai beteg, viking mondák, elásott sporttáska, kalapáccsal szétvert fej, kutyákat elrabló testér és ez csak a jéghegy csúcsa. Megannyi skandináv sikerfilm forgatókönyvíró-rendezője, Anders Thomas Jensen újra kedvenc színészeivel forgatott, akik ezúttal is az őrületbe kergetik egymást, de szó szerint. Az utolsó viking egyszerre humoros és véres, az általa hozott üzenet pedig legalább annyira zavarba ejtő, mint Mads Mikkelsen szőke loknijai. 
Anker (Nikolaj Lie Kaas) részt vesz egy bankrablásban, ahonnan temérdek pénzzel távozik, csakhogy sikerül őt és társait beazonosítani. Mielőtt a rendőrség letartóztatná, megkéri bátyját, a mentális betegséggel küzdő Manfredet, hogy az értékmegőrzőbe helyezett sporttáskát a 41 millió dán koronával vegye magához és ássa el gyerekkoruk színhelyén. A férfi 15 év után szabadul és azonnal testvéréhez siet, csakhogy Manfred egy ideje már John Lennonnak képzeli magát, emiatt nem túl együttműködő.
Anker vonakodva bár, de belemegy a játékba, már csak azért is, mert valahányszor Manfrednek nevezi testvérét, az kárt tesz magában. Elutaznak a család régi házához, amit egy furcsa pár bérel, hogy aztán ott még furcsább emberekkel találkozzanak. A gyerekkori emlékek rég nem tapasztalt érzelmeket hoznak elő belőlük, ami nem feltétlenül jelent jót. A bankrablásban résztvevő Flemming közben testvérük, Freja presszionálása révén próbál a nyomukba eredni és az egész véres káoszba torkollik. 
Az utolsó viking tehát nem történelmi film, hanem a jelenben játszódik, de a múltnak komoly szerepe van a cselekményben. A film egy animációval kezdődik, ami egy meglehetősen beteg viking történet mesélésébe kezd bele. Manfred gyerekként rajong a vikingekért, minden gondolata körülöttük forog, ezért környezete folyamatosan kigúnyolja őt. Anker feladata lenne, hogy ezt megakadályozza, de mivel ő maga is még gyerek, nem jár sikerrel. Most azonban változtathat ezen.
A testvérek története kicsit olyan, mint amit A könyvelőben láthatunk. A szigorú apa veréssel és állandó trenírozással igyekszik a testvéri köteléket erősíteni, melynek eredményeként fiai a végsőkig összetartanak, de közben testileg és lelkileg is megtörnek. Felnőttként mindketten traumatizált, a világgal harcban álló emberek lesznek, ebből a szempontból talán Manfred a szerencsésebb, mert amíg mások bőrébe bújik, addig sem emlékszik vissza a múltra. 
Ankernek szüksége van a pénzre és bár szabadulása után Flemming őt is megfenyegeti, esze ágában sincs átadni neki a saját részét. Várva a pillanatot, amikor Manfred agya végre kitisztul, kénytelen tehetetlenül szemlélni, ahogy testvére John W. Lennonként éli a mindennapokat, miközben az idő egyre sürget. Olybá tűnik, hogy a választott terápia, mellyel visszahozná őt a valóságba, kudarcba fulladt, de a néző legalább addig is jól szórakozik.
A család egykori otthonában összejött furcsa társaságot nézve felvetődik az emberben a kérdés, mi a jobb, ha valaki őszintén (és felszabadultan) bolond vagy ha megjátssza magát. A viking mese az együvé tartozásról és a kirekesztésről szól rengeteg vérrel és skandináv fekete humorral. Az Utolsó viking cselekménye először inkább vicces a maga szomorú valóságában, majd ahogy telik az idő és egyre több a konfliktus, az erőszaké lesz a főszerep, hogy aztán a testvérek újra felfedezzék a köztük lévő kötelék különlegességét. 
Anders Thomas Jensen a megszokott színészeivel forgatott, akik bármennyire is elcsépelt ez a megfogalmazás, de hozzák a kötelezőt. Náluk elmélyültebben kevesen tudnak bolondot alakítani. Igazából mindenkit ki lehetne emelni, de Mikkelsen jelenléte már csak a frizurája miatt is erősen dominál. Frizurája, a göndör fürtök szokatlan külsőt kölcsönöznek a színésznek, aki megmerítkezik a szerepben és nagyon meggyőzően hozza a minden fába viking rúnákat véső John W. Lennont.
A mese a film végén folytatódik, vagyis ér véget, keretbe zárva annak cselekményét, hogy együttes erővel zökkentsék ki a nézőt a komfortzónájából. A forgatókönyvíró-rendező ezúttal sem hazudtolja meg magát, mikor elgondolkodtató és szórakoztató, egyben zavarba ejtő módon jár körbe egy témát, ötletes, humoros és véres történetbe helyezve szereplőit és azok traumáját. Mások nyomorúságán nem illik nevetni, de mégis ez talán a legcélravezetőbb módja annak, hogy saját félelmeinkkel és hibáinkkal szembenézzünk. Erős film, jó film, különleges film. 
