Fejlesztő: Good-Feel; Kiadó: Nintendo; Platform: Nintendo Switch 2
Tanulni mindig érdekes, de ha játszva tehetjük meg, mint a Yoshi and the Mysterious Book kapcsán, akkor minden könnyebben megy.
Bevallom, hogy nekem a Mario féle univerzumból talán Yoshi a legszimpibb karakter. A szerelő testvérek a csapból is folynak, Bowser és Donkey Kong túl macsósak, Wario és Waluigi számomra nem a szerethetően vesztes másik oldalt testesítik meg (mint mondjuk a Prériifarkas a Kengyelfutó mellett, vagy Jerry Tomja), Peaches-zel meg egészen biztosan egy másik kastélyban laknánk. A kedves kis zöld dinó viszont mint egy üdítő sziget az óceánban, egy másfajta vonalat képvisel, na meg valljuk be, szuper cuki is.
Nem is csoda, hogy egyike a legnépszerűbb szereplőknek, sok szavazáson még a „főnökö(ke)t” is lepipálja a listákon. A Nintendo is szívesen épít rá, noha kezdetekben volt ebből gond – eredetileg már a NES idején szerették volna Mario mellé pakolni társnak, de a kis gép hardveres lehetőségei ezt nem engedték, így a már SNES-re készült kalandban (Super Mario World) debütált. A siker azóta is töretlen, idén pedig megérkezett a kilencedik önálló fellépés, vagyis a Yoshi and the Mysterious Book.
Legutoljára a Yoshi’s Crafted Worldben vitézkedett őkelme, ami bizony már hét esztendeje volt. Ráadásul akkoriban még nem is tudtam vele játszani, hiszen csak jó fél évvel később költözött be mellém egy Nintendo Switch, így sokáig nem találkoztunk, hiszen előtte utoljára Wii-n volt közös kalandunk. Viszont mivel tavaly eljött végre az új Nintendo masina, ideje volt, hogy a mostanára már egy éves készülék villantson egy Yoshi kalandot is (pláne hogy azért ebben az elmúlt esztendőben nem annyira voltunk elkényeztetve rengeteg új exkluzívval).
Ha valaki arra tippel, hogy a Yoshi and the Mysterious Book egy platformjáték, akkor nem téved nagyot (igaz nem is kockáztat), pedig ami a képekre nézve egyértelmű, az játszva már nem is annyira. No ezt mindjárt kifejtem kicsit jobban, de előbb nézzük a történetet. A történések Bowser Jr. ügyetlenkedésének köszönhetően indulnak be, ugyanis a családi könyvtárból meglovasít egy enciklopédiát és nekiáll az egyik találomra választott oldalon látható sziget felfedezésének. A gyakorlat (és a józanság) hiánya azonban hamarosan bajba sodorja és lezuhan repülő alkalmatosságával.
A méretes és tartalommal gazdagon bíró kötet (aki egyébként élő személy és Mr. E névre hallgat) viszont a baleset után a Yoshik kezébe kerül, így neki is állnak diskurálni, ha pedig már így alakult, segíteni az öregúrnak, hogy tartalommal töltsék fel lapjait. A könyv ugyanis különféle élőlényekről szól, azok tulajdonságait írja le, ismerteti. S itt jön be az, hogy miért is nagyon más ez a játék mint a többi hasonló és miért is nem egyszerű platformjátékként hivatkozhatunk rá. Ugyanis a feladat ezúttal nem az X pályán való végig rohanás és a szemetebbnél szemetebb ügyességi feladatok letudása, hanem maga a nagybetűs felfedezés.
Nem hagyományos felépítésűek tehát a pályák sem és nem is egy rajtuk átívelő sztori átélése a cél. Minden fejezetben nagyítóval keresgélhetünk a könyv lapjain, s az ott található lényekre bökve meg is ismerkedehetünk ezekkel a különös teremtményekkel. Sőt mi több, ki kell ismernünk őket, mert mindannyian máshogy viselkednek. Nem kell bonyolult dolgokra gondolni, lépten-nyomon találkozhatunk meg új mechanikákkal, amelyek feljegyzésre is kerülnek. Gazdagon jutalmaz is minket a játék, a sikerélmény sem marad el tehát. A fő feladatot viszont általában nem árulja el a Yoshi and the Mysterious Book, hanem nekünk kell rájönnünk, a többi felfedezést felhasználva. Bevallom őszintén, ha komolyabban el nem is akadtam, bizony akadt pár bizonytalan pillanat, hogy most mi is a következő lépés (de általában a kitartó próbálkozások sikerét hoztak).
Lehet van olyan játékos, aki ezt kevésnek érzi, vagy másra számított, de az az igazság, hogy ez a fajta játékmechanika nagyon is működik, s erre akkor lehet igazán ráérezni, amikor az ember nekiül és nem csak olvas róla, hanem elkezd játszani és átélni az élményt. A sok ugrabugra és gyűjtögetés mellett persze más is emlékeztet a hagyományos platformerekre, például vannak boss szerű nagyobb megmérettetések is. Ahogy persze ismétlődő elemek is. A kalandozás azonban mégsem válik unalmassá, kitart 12 fejezeten át (ebből 4 extra és 2 titkos), az meg már a játékoson múlik, hol mennyi időt tölt el. A pályák fő céljának teljesítésekor meg is kérdezi a játék, hogy megyünk tovább, vagy maradunk még. Ennek kapcsán 5-6 órától kezdve akár 20-30-at is beletehetünk, tényleg csak rajtunk áll mennyire merülünk bele a dologba.
Természetesen a Yoshi and the Mysterious Book épít is erre és sokszor érdemes korábbi lokációkra visszatérni, hogy az újabb felfedezéseinket ott kamatoztatva újabb dolgokat taláhassunk. Talán érezhető a soraimból, hogy ez most valóban egy másfajta szórakozás és ez nem csak üres marketing szöveg, hanem végre egy eredetei ötlet amivel Yoshi talán megtalálta saját identitását. A külcsín mindehhez kiváló, a stop motionre hajazó animáció is kellő hangulatba ringat. A grafika ugyan nem izzasztja meg a hardvert (gyakorlatilag egy Switch 1 játék kis túlzással, még ha arra nem is jelent meg), de ezt koránt sem azt jelenti hogy csúnya volna, egyszerűen csak nem ezzel hódít, illetve a hangulatot egyszerűbb eszközökkel is képes elérni. A Nintendo szerintem most beírhat magának egy piros pontot.
Legutóbb ezt teszteltük:
