Fejlesztő és kiadó: TomorrowHead Studio; Platform: PC, PS5, Xbox Series X|S
Látszólag egy újabb sétaszimulátornak ígérkezett a WILL: Follow The Light, de amint elmerengünk az Északi-tenger zord környezetében, rögvest kiderül, hogy sokkal többről van szó.
A WILL: Follow The Light főszereplője egy világítótorony őre, aki magányosan épp egy kizárólag hajóval elérhető szigeten tartózkodik. Ám az éjszaka közepén váratlanul rádióüzenetet kap, miután katasztrófa sújtotta az otthonát és kiderül, hogy a fiának nyoma veszett. Mivel a feleségét sehol sem találja, egymaga belevág a keresésbe, aminek során bizarr titkok derülnek ki a családjával és felmenőivel kapcsolatban.
A fejlesztők megkeresésekor (akiknek ez a debütáló projektjük) úgy gondoltam, hogy a folyamatosan érkező videojátékos dömpingbe belefér egy „unalmasabb” sétaszimulátor, hiszen már régóta nem jelent meg hasonló műfajú alkotás. Mint ismeretes, ez a zsáner felfogható amolyan leegyszerűsített kalandjátékként, hiszen az jellemzi őket, hogy ideális esetben egy-két könnyed feladvány megoldása között tulajdonképpen ide-oda sétálgathatunk, miközben írott vagy szinkronizált formában, plusz vizuálisan robog előre a sztori.
Ahogyan megszokhattuk, a történetmesélés felépítettsége a hasonló típusú címekkel megegyezően lineáris, azonban valamennyi feladványunk a klasszikus kalandjátékok elemeit sorakoztatja fel. Vagyis arra akarok kilyukadni, hogy kapcsolók állítgatása és ajtók nyitogatása mellett rengeteget kell szimatolnunk a különböző feleszerelések után (majd azokat beilleszteni vagy párosítani valamivel), miközben kevéske útmutatót kapunk, hogy pontosan mik a soron következő teendőink. Nyilván a képernyőn elolvashatjuk, hogy milyen feladatokkal bíbelődhetünk el, de ha mondjuk az egyik NPC megkeresésére indulunk, kevés információt kapunk arról, hogy pontosan hol találjuk. Mindig csak annyi infót kapunk, hogy itt vagy ott vagy amott és erről dióhéjban az a véleményem, hogy a kissé lomha cselekményvezetésnek nem mindig áll jól ez a fajta titkolózás, főleg mivel a WILL: Follow The Light eleve erre épül.
Ha picikét lankadna a figyelmünk, a játék apró utalásokkal mindig emlékeztet arra, hogy „itt északon” csúnya dolgok történtek – legyen az egy jegyzet vagy falon lógó kép, amikről címszereplőnknek mindig van valamiféle nosztalgikus s egyben szomorkás megjegyzése. Erre pedig rátesz egy lapáttal, hogy egy olyan világba csöppenünk, ahol leszámítva Will-t, mindenki furcsán viselkedik. A legérdekesebb részek kétségkívül a hajós jelenetek, melyek ugyan nem tartanak tovább néhány minutumnál, de a tengeren való hánykódás igazán klassz hangulatot áraszt (nem véletlen, hogy a készítők egy erre fókuszáló játékmódon szorgoskodnak). De hasonlóan hangulatos utazni kutyaszánon vagy akár csak bóklászni a szakadó esőben.
Gyakorta szemmel láthatóan kidolgozatlanok a gépi karakterek. Sokszor mintha elfogyott volna a kreativitás és olyan hatást nyújtanak, mintha szobrokkal trécselnének. A végtagjaik képtelenek mozogni, s legyenek sötétben vagy világosban, mindig ugyanúgy és ugyanott álldogálnak. Mindeközben pedig a szinkron a másik fájó pont, mivel szimpla felolvasás hatását keltik és a nélkülöznek bármiféle átélést.
Helyszínei és grafikája révén bőségesen vannak üdítő pontjai, akárcsak játékmenetében, viszont a svéd krimikre hajazó sztori unalmas, nem igazán nyűgözött le. Lehetett volna kevésbé mesterkélt és talán akciódúsabb, mert habár a nagyjából 3-5 óra játékidejével nem túl hosszú játék a WILL: Follow The Light, mégis gyakran ásítoztam a komótos megvalósítása miatt.
Legutóbb ezt teszteltük:
