Műsorszünet A hetedik sor közepén

Kedves Sortársak!

A hetedik sor közepe felületei szeptember 1-jéig biztos nem frissülnek. 17 éve folyamatosan megy ez a hobbioldal, viszont régóta napi szinten csak egyemberes, így ismét kell a töltődés, az okok (családi, mentális, anyagi, technikai) lényegében mindig ugyanazok. Itt írtam hosszabban a háttérsztorinkról, ha valakit érdekel, vagy mert csak tegnap lelt rá a Sorra.

17 éve élek ennek az oldalnak minden észszerűséget vagy realitást figyelmen kívül hagyva. 2009-ben, mikor Hanula Zsolt barátom felvetette, blogoljunk, még a szó jelentésével sem voltam teljesen tisztában. Ártalmatlan dolognak tűnt. A VOX mozimagazin két egykori újságírója kedvtelésből kritikákat írogat, egyikőnk sem gondolta, hogy aztán egy sátántangónyi hosszúságú mozi forog belőle. Ő okosabb volt, egy évtizede kiszállt, én meg már nem is emlékszem, mióta viszem teljesen egyedül a napi teendőket.Könnyen bele lehet őrülni. Színészeket, filmrendezőket köszöntök fel, temetek el virtuálisan. Vicces mémeket vadászok, híreket, friss előzeteseket hajigálok arra a kapzsi facebookra, ami szponzorált kiemelés nélkül már csak a közönség elenyésző részének hajlandó megmutatni a posztokat. Mellette megállás nélkül szerkesztem az anyaoldalt (hetediksor.hu-t) is, foltozom a még mindig velem evező „kedves bolondok” cikkeit. Kik szintén a saját szabadidejükből áldoznak arra, hogy megszüljenek egy újabb kritikát egy sokadik képregényfilmről. Na és akkor ott vannak még a fennállásunk óta egyre csak szaporodó felületetek (insta, YouTube…), ezeket szintén próbálom közben frissítgetni. A TikTokkal, no meg lépést tartani a korral, már jó ideje nem sikerül, és őszintén, nem is akarunk feltétlenül mindennel. Az meg csupán lábjegyzet, hogy a forgalmazókkal (pl. sajtóvetítések miatt), az írókkal és a közönséggel is folyamatosan kapcsolatot kell tartanom, és ha csak virtuális is ez a kommunikáció, de akkor is rengeteg időt emészt fel.Szóval azért emberfeletti mutatvány mozgásban tartani ezt a bolhacirkuszt, pláne, ha az ember próbálja felelősségteljesen és odaadóan csinálni. Noha ez „csak egy hobbioldal”, mindig is az maradt, magunk felé volt egy megcélzott nívó, ami alá nem akartunk menni. A többség tisztában vele, mit takar a név és A hetedik sor közepe szellemisége, a “humorral nevelni a film szeretetére”. Bármennyire is patetikusan hangzik, mindig őszinte célkitűzés volt az értékközvetítés, nem pusztán a lájkok hajszolása. A kívülállók, sőt, közeli rokonok szemével is csak időrabló hobbi, mert pénzt sem hoz a konyhára. Biztos a mi hibánk is, hogy több mint másfél évtized alatt nem sikerült munkahelyünkké tenni a Sort.

Sokáig nem akartunk hirdetőtáblát csinálni az oldalból, ám aztán a szükség törvény bont alapon, számtalan formáját kipróbáltuk webes felületeink értékesítésének. Szerződtünk reklámügynökséggel, kampányokban vettünk részt, csak automatikusan behúzott Google hirdetésekkel (rákgyógyszer és fogyókúrási tabletta) nem jutottunk messzebbre, ahogy a hiábavaló pályázgatással sem. Többször majdnem túladtunk már az egészen, ám amint láttuk, hogy ez más szemében csak egy sokadik árucikk és csak aprópénzre tartja évtizedes munkánkat, inkább visszakoztunk.Rengeteg emberrel ültünk le tárgyalni, bizonygatván, vannak bevétellel kecsegtető tevékenységeink: a 120-140 főt megmozgató élő filmes kvízeink (ebből 19-et rendeztünk, ezekre mind úgy kalapoztuk össze a díjakat) vagy YouTube videósorozataink, amik biztos anyagi háttérrel színvonalasan kivitelezhetőek lettek volna. Annyi rossz ajtón kopogtattunk, amennyi még a Szörny Rt. gyárában sem létezett. A számos távlati terv és ötlet elmerült az ígéretek áttetsző tavában. Ezért is népmesei csoda az, hogy a Volt egyszer egy téka dokut valahogy összehoztuk, ami az oldal nélkül tényleg elképzelhetetlen lett volna.

Próbáltunk Rátok, a saját közönségünkre támaszkodni, arra a (kordivattal ellentétben) mindig kulturáltan kommunikáló közösségre, akik ugyanúgy imádják a mozit és a filmeket, mint mi. Bízva a 84 ezer nem összevásárolt lájkolóban, csak hát manapság a hétköznapi élethez sincs elég a többségnek, egy filmes oldal pedig eleve nem létszükség. Így is hálás a megmaradt 20-25 csupaszív embernek, akik dobtak még a perselybe támogatva egy-két kávé árával a Sor technikai működését. Veliczky Gábornak pedig külön hála, amiért befogadta a saját tárhelyére.Már 10 éve is átadtam volna a stafétát, ha lett volna kinek. Számtalanszor hirdettünk tagfelvételt, 150-180 átutazónk volt a fennállás óta, akik továbblépve később ugyanezt pénzért csinálják forgalmazóknak vagy fizetőképes portáloknak. Néhány hónap után mindenkinek feltűnik, hogy ez valójában egy fizetetlen meló, pusztán sajtóvetítésekért, néhány ingyen könyvért. A maréknyi szerkesztőség egykori kollégákból, filmbolond ismerősökből áll. Köszönet sokuknak, az átlovagló szerencselovagoknak, grafikusoknak, akik egy picit is, de hozzátettek az évek során a Sorhoz! Miattuk is lélegzik még.

Akik egyszer széket vettek A hetedik sor közepére – Támogatás

Humorom többnyire az élet fölé kerekedett, viszont 48 évesen kétgyerekes szülőként már nincs meg az egészhez az a kezdeti romantikus, de legfőképpen őszinte mosoly. Egyre kevésbé ad megújuló lendületet az egészhez az alkalmankénti virtuális vállveregetés. Lusta Dickként fújom a trombitámmal abba a vitorlába a levegőt, csakhogy elkerüljük a zuhatagot, de többnyire oxigénhiánnyal küzdök. Jó páran bolondnak néztek ezért eddig is („Jézusom! Még mindig csinálod?”), mondjuk, ez befolyásolt a legkevésbé.
Viszont egyre gyakrabban jön el az a bizonyos pont, a klasszikus kiégés. Ennek egyik oka, hogy így ebben a formában most már végképp nem működőképes az oldal. Az ember belefárad a szívességekből álló libikóka játékba, mások kergetésébe. Pénz nélkül képtelenség naprakésznek maradni, igaz ez a tartalmi, technikai részére egyaránt. Elavult a rendszer, vele koptam el. Be kellett látnom, nem működik végtelenségig a Don Quijote üzemmód, mert már rég felkoncolt ez a szélmalom.Az is fáj, hogy jó ideje, nincs időm saját kritikát írni, interjút forgatni. Olykor vágunk Bruzsával közösen egy videót, de igazából csak menekülök előre. Hasznos tanácsok mindig repkednek: „vlogolj, podcastolj„… csak hát mindennel kísérleteztünk korábban (talán rosszkor), noha még amatőr módon, kicsiben, olcsóbban, kölcsöneszközökkel… mostanra meg már csinálják éppen elegen. Mindenből túlkínálat lett, filmből, streamingből, véleményből is (többnyire hamiskás is a celeb szájába adott szponzorált tartalom).
Eddig biztos kevesen jutnak el ebben a terjengős irományban, aminek a lényege pusztán annyi, hogy elvonókúrára megyek A hetedik sor közepéről. Kilépek egy időre a virtuális mókuskerékből. Ami folyamatosan azzal járt, hogy megoldásokon agyalok (Miként játszhatom ki Zuckerberg algoritmusait, lesz-e valaki, aki kritikát ír az aktuális premierekről?). Most majd lemegy egy gyerekfürdetés anélkül, hogy közben rám írnának hatan, hogy meghalt szegény Scherer Péter.
Azért maradjatok a Sor közelében! Mazsolázgassatok a kiadós archívumban! Ha szeptemberben összejön a folytatás, úgyis meglátjátok (vagy megoldja helyettünk az AI). Addig meg találkozhatunk egy moziteremben. Legyetek jók! Kösz Mindenkinek!