Isteni játék – kritika

Lám-lám, egy láma a filmgyártásban

Ég a napmelegtől a kopár szik sarja, Buddha tikkadt tanoncai focizgatnak rajta. A küzdelem színtere: egy a Himalája emberi kéztől epilálatlan lábainál megbúvó kolostor. Az ideális futballfrizurát viselő játékosok egyenszerelése csupán egy hagyományőrző termocsuhából és egy pár 100%-os, valódi bőrcsukából áll. Az isteni játék eszköze: egy, a földet fogpusztító nedűjével elárasztó cég folyékony nedűjéből régóta kiapadt, lövésenként deformálódó alumíniumdoboz.

A 14 éves Orygen imádja a focit, ez rendben is lenne ha a Olaszországban vagy Angliában hódolna a világméretű kórnak. Mivel csekély az esélye, hogy tanulmányi kirándulás keretében a francia vébére utazzon, egy lehetőség marad a meccs megtekintésére: a dobozba zárt világ. De ki látott televíziót egy olyan helyen, ahol a konyhai felszerelés is több ezer éves? A döntőig szorít az idő, és a szakállas tradíciókkal nehezebb megküzdeni, mint 11 kiváló futballistával.

Történik mindez 1998 gyászos évében, mikor Franciaország rendezett magának egy vébét, és váratlanul (?) meg is nyerte. E köré a feleségeket őrületbe, majd válásba hajszoló eseménysorozat köré épül Khyentse Norbu láma meséje, mely egyben a bhutáni mozi hajnala. Élet és halál. A magyar film csendben haldoklik, a bhutáni mozgókép most sír fel először. Önkesergő alkotás helyett békés egyszerűségű mozit forgattak, mely megfejti a buddhizmus valódi lényegét és fennmaradásának titkát. Intelligens tanmese, ráérős türelemmel tanít, és emberséggel fertőz meg. Az Isteni játék, akár a bölcs mosoly az apát arcán, melegséggel tölt el. Arra okít, hogy mindig van remény, ha pedig nincs, akkor nem is érdemes miatta bánkódni. Ez jó útravaló a magyar futballistáknak is, miközben az őszi vb-selejtezőkre készülnek.

Isteni játék – The Cup/Phörpa (1999)
R: Khyentse Norbu
Í: Khyentse Norbu
Op: Paul Warren
Z: Douglas Mills
Sz: Kunsang Nyima, Pema Tshundup, Jamyang Lodro

Hozzászólások

hozzászólás