Social Network – A közösségi háló – kritika

Social Network – A közösségi háló (The Social Network), rendező: David Fincher, szereplők: Jesse Eisenberg, Justin Timberlake, Rooney Mara, Rashida Jones, amerikai életrajzi film, 120 perc, 2010. (12)

„Nem szerethet mindenki”

Giccsesen hat, de néhány esztendeje még azzal indult a reggel, hogy nyújtózkodás közben kíváncsian kibámultunk az ablakon, leellenőrizve, vajon a díszletmunkás ma is feltolta-e a napkorongot? Manapság lehúzott redőnynél pizsamában ücsörögve a monitor előtt ébredezünk. Csipás szemmel belinkelünk egy számot kedvenc közösségi oldalunkon, jelezve a virtuál famíliánknak, milyen lábbal kászálódtunk ki az ágyból. A kávéfőzésünket szándékunkat is előre dokumentáljuk, majd a már gőzölgő feketével a kézben, szélsebesen átbogarásszuk az elmulasztott bejegyzéseket, friss fotókat, számba véve ezzel az inszomniás ismerőseinket. A hétvégi napindító chatelés akár ebédig eltarthat. Lelkesen tetszikelünk, fittyet hányunk ex-főnökünk bejelölésére, ám gyorsan megosztunk egy tegnap hallott viccet, idézünk Shakespeare-től, és csatlakozunk a free Tibet csoporthoz, aztán 108052.-ként imádjuk Robert De Nirót. Ha egyszer józan fejjel rádöbbennénk ezen cselekedeteink értelmetlenségére, szokás szerint mást neveznénk meg bűnbakként, és akkor Mark Zuckerberget a Facebook szülőatyját háborús bűnösként ítélnénk el. Ezen legális drognak jelen pillanatban közel 500 millió fogyasztója él bolygónkon, és Hollywood ilyen ziccert nem szokott kihagyni. A biztos anyagi megtérülés mellett a minőségi munkát is igyekeztek előre bebiztosítani azzal, hogy David Finchernek adták a rendezői széket. Számos helyen odabökték, ez tőle csupán tisztes ujjgyakorlat. Megvallom örülnék, ha valaha ilyen magabiztosan tördelném az ujjaimat. A három idősíkon futtatott cselekmény a tengernyi dialóg zátonyán sem akad fent, persze mindez Aaron Sorkin zseniális forgatókönyvének is érdeme, mert szereplői, a régi szkriptírók szellemében, nem fecsegnek, hanem mondatokkal vívnak. A szuperszonikus karrierek születésekor létrejövő emberkarambolok itt is bekövetkeznek: az igaz barát elvesztésétől, a sikert megszagoló szerencselovagokig, a kicsinyes árulásoktól a pénzért folyó bosszúig. Jesse Eisenberg meggyőzően slattyog papucsában, motyog lekezelően, és valóban emlékeztet az interjúkban látott Zuckerbergre. A harvardi kolesz szobájából induló legifjabb milliárdos története méltán nevezhető a XXI. századi Aranypolgárnak.

A milliós tagsággal bíró magányosok klubja a filmet lájkolni fogja, páran még Markot is bejelölik. A közösségi hálót szövögető, enyhén antiszociális zseni, arra pedig már korábban rájött, amit Pici bácsi is megénekelt:

„Hogy hiába volt ott mindenki,
Hiába látta mindenki,
Hiába tapsolt mindenki,
Nem szerethet, mindenki.”

Hozzászólások

hozzászólás