A filmtörténelemben nagy valószínűséggel Woody Allen dumált a legtöbbet a vásznon, ám a való életben annál nehezebb őt szóra bírni. Zárkózott, visszahúzódó ember, kerüli a nyilvánosságot, leszámítva a hétfő esti klarinétozást. A DVD színre lépésével a minőségi elvárások mellett új igény fogalmazódott meg a vásárlók részéről: minél több kulisszatitkot a korongra! A mindenre kíváncsi rajongóknál a stáblistát követően nem ér véget a mozi. Woody-t ellenben sohasem izgatta a technika, ódzkodik a speciális effektektől, még egy ötperces werkkel sem bajlódik, s bár jóllehet, megőrül a zenéért, filmjeinél bőven beéri a mono hanggal. |
Az esztendők során számtalan fel nem tett kérdés gyűlt össze sokunk képzeletbeli noteszában, aztán Stig Björkman svéd filmes, esztéta addig nyomta a csengőt Allen ajtaján, míg végül csak beengedte. Tartalmas eszmecseréjük 1991-2002 között terebélyesedett interjúkötetté. Björkman ragyogóan felkészült profi, kerüli a bulvárkodást, művein keresztül boncolgatva rajzolja meg Allen Königsberg-személyiségét. A szorgos zseni képét, aki a mai napig élvezettel ül oda 16 évesen negyven dollárért vásárolt Olympia írógépéhez. Szereti az esőt, isteníti színészeit, Chaplin közelebb áll hozzá, mint Buster Keaton. Elárulja, hogyan lett az Annie Hall névadója Diane Keaton, miért nem Fellini siet a segítségére az elhíresült sorban állós jelenetben, és mennyire örült volna, ha Dustin Hoffman játssza az általa alakított szerepek jórészét.
Apró titkok, melyek sokat jelentenek a fanatikusoknak, kik végre kézhez kaphattak egy több mint 500 oldalas lapozható extrát. Külön dicséret a magyar fordításért! Szívet melengető, hogy a filmográfia tartalmazza az általa felhasznált teljes soundtrack listát.
Üdítő olvasmány, felér egy tüdőtágító hosszú sétával a Central Parkban, ám az embereket már az ő szemüvege mögül figyeljük.
2007-ben ennyire volt tőlem.
No Comment