Nic és Jules két gyermekükkel egy olyan családmodellt alkotnak, amelytől Semjén Zsolt sírva rágná Mikola István küszöbét, pedig ők is voltak tinédzserek, amikor még belátták, ha már egyszer örökbefogadásról van szó, inkább két leszbikus, mint egy Terry Black.
A gyerekek jól vannak címbéli srácait valójában nem örökbefogadás, hanem mesterséges megtermékenyítés során tréfálta meg a sors azzal, hogy a Julianne Moore és Annette Bening alakította szerelmespár csemetéiként érjenek tinédzser, illetve felnőttkorba. S bár ez ellen különösebb kifogásuk nincs (nem is nagyon lehet, ha az ember így nő fel, a szocializáció, kérem, nem döntéshelyzet), azért mégiscsak fúrja az oldalukat a kíváncsiság, kiféle ember adta a megtermékenyítéshez még mindig elengedhetetlen hímivarsejtet. Rátalálnak hát Paulra, akit Mark Ruffalo alakít elragadóan, s ezzel olyan folyamatokat indítanak be a családjukban, amelyek parázsa már régóta ott lappangott a felszín alatt.
Miért néztem én eddig a The L Word című sorozatot? – tettem fel magamnak a kérdést a büszke leszbi, Lisa Cholodenko filmje után, miután rádöbbentem, hogy a nálunk a műsorújságokban simán L-ként szereplő széria egyik fő alkotója is ő. Hozzáteszem, A gyerekek jól vannak közel sem olyan provokatív és lüktető, mint a nevezett tévésorozat, sokkal inkább egy kertvárosi szerelmessztori, a kertvárosi létbe beleunt amerikaiak problémáival: lassan kiöregedek és a párom nem becsül meg, nem valósítottam meg önmagam, pedig tudok kertészkedni is, a gyerekeim kamaszok és szemtelenek. A házaspár tagjai szinte csak úgy mellesleg azonos neműek, ráadásul a jobbik fajtából.
Általában azt mondom, leszarom az Oscar-díjat, ez így is van, de azért bosszantó volt, hogy mennyire ignorálták Cholodenko filmjét, amely számomra eddig az év legkellemesebb meglepetése!
Nyilván csak egy megoldása lehetett a filmnek, nyilván ebben az elfogadó és liberális világban.
Ezzel nem is volt bajom, hiszen magamat is elfogadónak és liberális szelleműnek vallom.
De azért mégis motoszkált valami a fejemben: az ősi ösztön, és hogy nem véletlenül van az kitalálva, hogy egy nő másképp gondolkodik, mint egy férfi. Érvelni kell egymás ellen, nem erősíteni a másikat érzelmi vonalát, hanem a reális megoldás felé terelni… jézusom, milyen hiszti van ott, ha mindenki menstruál. 🙂 Nincs, aki lehűtse az egymás vállán bőgőket. Szerintem így sokkal nehezebb bármire is megoldást találni az életben. Persze, attól még működhet és nyilván működik is, csak macerásabb.
Érthető, mire gondolok?
@lelkisegely: őszintén szólva fogalmam sincs miként élik meg a mindennapokat a leszbi párok, lehet hogy van olyan kapcsolat, ahol nyilvánvaló “férfi-szerep” jut egyikőjüknek.
De egyébként tartom, hogy a film alapvetően nem erről szól, ez csak egy háttér