Závada Péter: Ahol megszakad – könyvajánló

Peti, van árnyékod!

A múlt és jelenben felrajzolt vékony filcvonalak Závada Péter: Ahol megszakad első kötetének megjelenése körül. Vigyázat! A szöveg helyenként személyes élményeket tartalmaz!

„Tegyél ki úgy az ébredő betonra,

Tömött precíz sorokba rendszerezve,”

Nincs üres szék a Toldi moziban, azzal a tudattal lépsz a színpadra, hogy holnap ismétlés. Egy visszatapsolt könyvbemutató, a siker már most ellentmond a nem lájkolt kornak, manapság luxus a költészet, de még az összetett mondat is a hétköznapi beszédben. Simon Márton költő biztosít róla, valóban megérkeztél. Süveg Márk Akkezdetek óta hűséges harcostárs veled olvas, az Amoeba Trio harmóniát kölcsönöz, vegytiszta össznépi örömködés. Kik szeretnek, pontosan tudják kimerítő futás volt, ám a könyvkupacról lekerülő nejlon az átszakított célszalag. 

„Tudom, hogy ez nem épp vidám:

e nemjövés, ez ócska szesz

„élek, s ez nem az én hibám.

Ígérem, orvosolva lesz.”

Több mint egy évtizedes barátságunk során hosszabb-rövidebb szünetekkel sikerült megállni „rohanó órák huzatában.” Lélekmosodánkban összecseréltük a szennyest, s halovány mosollyal reméltük, gondjainkat végre kicentrifugázza az élet. Zárlatos kapcsolataink biztosítékát keresgélve, fecsegésre szinte sosem jutott idő.

„Anyajeggyel az életvonalon ingázni,

 Leszállni tragédiáknál.

Ahol megszakad, filccel folytatom:

Megrajzolom a bőr drapériáját.”

Házi tékásodként kezdtem, aztán múltamban váratlanul egy rapbandára leltél, kiderült az irodalomtól sem rettegek, így küldted át a snasszfaltot. Onnatól kezdve a chaten rímekben költekeztünk, verselve nyafogtunk. Fásultan mesélted Újonc az elismert MC, gyakorló slampoéta, szűknek érzi a hiphop szabta bőnadrágot. Olyan családi barátokkal, mint Parti Nagy Lajos és Darvasi László végül az általad áhított (valahol elrendeltetett) ösvényre lökdöstek az évek.

„Nem számoltál a többivel,

Bár formában nincs hiány.

Hogy vagyok, még nem tölti fel

Kongó egzisztenciám.”

Kereken hét esztendeje a „nem létező véletlenek előre megtervezett, precíz logisztikája” szerint futottunk egymásba a régi Holdudvar bejáratánál. Oldaladon az aktuális szerelem, egy bontatlan viszkit szorongattál, amit Apádtól kaptál születésnapodra. Az üveg jelentette a problémát, kiszúrta a biztonság szemfüles őre. Imi segítségével (ki később a bőrhajú dacára hat sört csent be a táskájában) végül négyen szürcsölgettük el Jockey kedvenc italát. Te mindőnknél keserűbben kortyoltad, szomorúan bökted ki, mást reméltél. 

„ne hagyj így darabokban

az éjjel lapszabászat

csak túráztatja tompa

körfűrészét a bánat” 

Az általad hatalmasra növesztett árnyékból régen kiléptél, ha az együttes ehhez kevésnek bizonyult, a kezedben gyűrögetett könyvvel, a büszkén tapsoló apát látva, talán végre elhiszed.

„Szeretni puszta illemtan.

Ki üres, részed nem lehet.

Semmim sincs, de velem van

az, hogy elengedtelek.”

Hangulatodban osztozó kortársaidat, a lapokon levetkőzött szemérmességeddel egyből olvasóiddá teszed. Nem lesznek kevesen. Egy megírt könyv nekem egy lezárt korszak lapozható sírkövét jelentette, nálad azonban a folytonosság kezdetét. Közel sem meg, inkább kiszakadt lelki bélésedből ez a közel 70 oldal, és mennyi van még ott.

„Mire elkezdem, talán meghalok.

Megint sokat iszom, sokat dohányzom.

A szemeim bedobott ablakok.

Keresztüllátni hideg szobákon.

Mire megszületsz, tán befejezem.”

Hozzászólások

hozzászólás