
Kulturális téren sincs mit szégyellni. Sting és Bono ebben az évben is megmenti az éppen arra rászorulókat. A Salt n’ Pepa nyomott hangulatba kerül, a Beastie Boys házibulit csap, Madonna összeveszik az apjával, Falco Mozartot hallgat, Whitney nem tudja, Bon Jovi pedig imádkozik. A legújabb Stallone-film bemutatóján hosszú sorok kígyóznak a mozipénztárak előtt, Tom Cruise folytatja szárnyalását, Oliver Stone összeszed egy szakasznyi sztárt, az idegenek újabb népsavazást tartanak, Kurosawa pedig Shakespeare-t olvas. Színre lép Krokodil Dundee, aki nem Dundika édesapja, viszont civilizált emberek közé kerülve hajlamos úgy viselkedni, mint Győzike Párizsban.
Míg Wallace (itt még Gromit nélkül) elég csúnya halált hal, addig létezik egy skót, akinek az öröklét jut osztályrészül. McLeod a hegyekben lakik, ritkán jön le, akkor is mindig elveszti valaki a fejét. A hős életét bemutató film ebben az évben kerül a mozikba és sikerének egyik titka a Queen felejthetetlen zenéje. II. Erzsébet és a zenekar között annyi különbség, hogy az utóbbi járt Magyarországon. Mivel az itteni fizetések mellett a vasfüggöny túloldalán megszokott jegyárakkal még a felcsúti focipályát sem lehetett volna megtölteni, felmerül egy koncertfilm ötlete, melyen a kor nagyjai dolgoznának. Miután a párt rábólint és a Tiszai Vegyi Kombinát is felkarolja az ötletet, minden akadály elhárul és a siker nem marad el. 
Keserű nosztalgiával néztem végig a filmet, mert akkor még nem volt ciki MillaTriós pólóban koncertre járni, a Malév és a Hungarocamion pedig létező cégek voltak. Megtekintése nem csak a Queen-rajongók számára ajánlott, már csak John sárga rövidnadrágja és Freddie fehér szigetelőszalaggal feltuningolt pólója miatt is.



No Comment