Lincoln amerikai-indiai történelmi film, 150 perc, 2012, rendező: Steven Spielberg, szereplők: Daniel Day-Lewis, Tommy Lee jones, Sally Field, Joseph Gordon-Lewitt. kh: 12
Felszabadítási kísérlet
A Titanic elsüllyedt, a D-napon a szövetségesek partra szálltak, az Apollo 13 legénysége visszatért. Ugyanez a helyzet a 13. alkotmány kiegészítéssel. Tudjuk, hogy elfogadták, mégis elmegyünk – ha elmegyünk – a moziba és megnézzük hogyan.
A filmből csak közvetve derül ki, miért is nem szereti elnökünk és követői a rabszolgaságot, ha a valóságot vesszük alapul, maradjunk annyiban, hogy az emberbaráti szeretet ebben a legkevésbé játszott közre. A jogászkodó politikus és a politizáló jogász figurája váltogatják egymást, miközben megtudjuk, hogy Lincoln egy nagy gyerek volt furcsa gondolatokkal a fejében. Apaként, férjként, elnökként mindenkit az őrületbe kerget maga körül, mégis a többség feltétel nélkül szereti, mert ugyan ki tudna egy ilyen emberre haragudni. Miközben folyamatosan játssza az idiótát a helyzet komolyságához egyáltalán nem illő beszólásaival és történeteivel, olyan zsenialitásról tesz tanúbizonyságot, melyről előtte és utána is csak nagyon kevesen. Nagyon nehéz kihozni a sodrából és amikor már semmi értelmes dolog nem jut az eszébe, a vitát elintézi azzal, hogy én vagyok az Egyesült Államok elnöke, és igaza van.
Az alkotmány módosításához kétharmados többségre van szükség. Mivel ez nincs meg, elkezdődik az ellenzők meggyőzése és a hezitálók megpuhítása. Van itt minden, a jövedelmező pozíciók felajánlásától a másik fél személyes tragédiájának kihasználásáig. A módszerek a szavazatok megvásárlásra azóta sem változtak. A film tulajdonképpen arról szól, hogy egy nemes cél eléréséhez milyen messze lehet elmenni a nemtelen dolgokkal. Mivel ez elnökünkhöz nem lenne méltó, a piszkos munkát természetesen mások végzik.
Bár a végső döntés meghozatalához nagymértékben hozzájárult, az éppen zajló polgárháborúról kevés képet kapunk, nem is ez a film célja. Kissé hatásvadász, bár nekem tetszett az a jelenet, melyben a déli küldöttség tagjait sokkolja az egyenruhás feketék látványa.
A filmben van egy jelenet, mely talán sokaknak fel sem tűnik. Ebben Lincoln kisebbik fia egy pintyekről szóló érdekes írásra hívja fel bátyja figyelmét. Annak ellenére, hogy az 1959-ben kiadott Fajok eredetében egy árva szó nem esik a pintyekről, vélhetően erre történik az utalás. (Darwin egy korai munkájában valóban írt a pintyekről, igaz akkor is csak annyit, hogy a pintyek tök egyformák és tök ugyanazt csinálják mind, így azok tanulmányozása merő időpocsékolás.) Ez volt az a kor, amikor a tudomány ezeréves falakat kezdett ledönteni. A kegyelemdöfést az 1871-ben kiadott, Az ember származása és a nemi kiválasztás adta meg, mely szerint a majomtól származunk. Bizony, bőrszínre való tekintet nélkül. (Megint más kérdés, hogy egy néhány éve végzett felmérés szerint az USA-ban a lakosság nagyobb része hisz a teremtésben, mint az evolúcióban. Felelőtlenség lenne ezt a buzgó vallásosságnak betudni, egyszerűen arról van szó, hogy a lakosság nagyobb része még életében nem találkozott azzal a szóval, hogy evolúció.)
Tény, nem rágják a szánkba a történetet és az előzményeket, a film ennek ellenére nem csak az amerikai történelem ismerőinek és kedvelőinek szól. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden hangnak és képkockának létjogosultsága van a filmben, összességében azonban minden a helyén van, a két és fél órát végig lehet ülni twitterezés és facebookolás nélkül is. A kép, a hang, a zene, a színészi játék és a rendezés nekem mind bejött, Tommy Lee Jones pedig egyszer elmosolyodik.
Ja, és senki ne lepődjön meg, a film végére a rabszolgák felszabadulnak. Ez nagyjából azt jelenti, hogy mostantól szabad emberként dolgozhatnak cselédként vagy mehetnek a háborúba.
A filmben fel is teszik a kérdést a kétkedők Lincolnnak, hogy mi lesz a rabszolgák felszabadítása után. Mivel lelövik, érdemben már nem nagyon tud a dologgal foglalkozni. Nos, 1866-ban fogadták el azt a törvényt, mely szerint minden az USA-ban született ember megkapja az állampolgárságot. A törvény előtti egyenlőséget a 14. alkotmány kiegészítés teremti meg 1868-ban, a feketék szavazati jogát pedig a 15. alkotmány kiegészítés biztosította 1870-ben. Az átállás nem ment egyik pillanatról a másikra, bár a feketéket számos jog illette meg, szigorú szabályok szerint élték az életüket és fehér emberekkel csak ritkán érintkezhettek. A faji elkülönítés hívta életre az amerikai polgárjogi mozgalmat, a faji elkülönítés megszüntetésére irányuló törekvések a Klu-Klux-Klánt. 1964. július 2-án Johnson elnök aláírta a Polgárjogi Törvényt, mely tiltotta a faji, nemi, vallási vagy nemzeti hovatartozás alapján történő hátrányos megkülönböztetést. Ez persze továbbra sem oldotta meg a kérdést.
Azt, hogy Lincoln mekkora dolgot vitt véghez az alkotmány kiegészítéssel abból is láthatjuk, hogy az USA-ban inkább halomra lövik egymást, mintsem hogy a fegyverviseléshez való jogukról lemondjanak. Mert az benne van az Alkotmányban. Amit még a vadnyugati állapotokra írtak.
És hogy a két fekete katonának a film elején mennyire lett igaza? Bár a II. világháborúig a feketék külön alakulatokban harcoltak, mégsem kellett 100 évet várni ahhoz, hogy valaki közülük az ezredességig vigye, ugyanis idősebb Benjamin O. Davist 1940-ben a szárazföldi erők tábornokává nevezték ki. Fia 1954-ben az Egyesült Államok Légierejének első afro-amerikai tábornoka lett.
Volt értelme a harcnak? Volt.
Volt értelme megnézni a filmet? Volt.
No Comment