Gru 2 (Despicable Me 2) rendező: Chris Renaud, Pierre Coffin, főszereplők: Steve Carell (Gru), Miranda Cosgrove (Margo), Elsie Fisher (Agnes), Dana Gaier (Edith), Kristen Wiig (Lucy Wild), amerikai animációs, 98 perc, 2013 (6)
Ma már minden valamit is magára adó filmstúdiónak van rajzfilmes részlege, ha mégsem, akkor levesz egyet a polcról. Az élőszereplős filmekhez hasonlóan a látványfelelősök itt is megpróbálják túllicitálni egymást, ki tud szebb szőrt vagy pikkelyt rajzolni és hasonlók. Kit érdekel, hogy a történet a sivatagban játszódik, ha a konkurencia vízétől a minap lefostuk a bokánkat, rajzolunk abba a sivatagba egy oázist. Ebben a hónapban két rajzfilm versenyzik a kisgyerekes szülők kegyeiért. A Szörny Egyetem készítői előzményként az Amerikai pite, a Grué pedig folytatásként James Bond gyerekváltozatában gondolkodtak. A dugás és a piálás mindkettőből hiányzik, az utóbbiban a fegyverekből sem lehet halálos lövést leadni. Bár ezek a filmek szinkronizálva jutnak el hozzánk, az eredeti szereplők ügynökei szabályos közelharcot vívnak egymással, hogy ügyfeleik hangképző szerveit legalább három részre leszerződtessék. A nagy sikerre való tekintettel a Gru csapata ismét összeállt.
A Hold ellopásával hősünk bekerült a halhatatlan gonoszok csarnokába vagy a gonosz halhatatlanok csarnokába…szóval abba bele. Mivel bolygónk kísérőjét eredeti méretében visszahelyezte oda, ahova való, a gyámhatóság döntése alapján továbbra is tagja lehet a lányos apák klubjának. A lekvárbizniszben utazó tisztes üzletemberként éli mindennapjait, amikor is egy Gwyneth Paltrow (apukák maguknak sem merik bevallani, hogy meg hát) külsejű titkosügynök keresi fel. Két évtizede Clarice Starling jól tudta, hogy a gonosz megtalálásához Dr. Hannibal Lecter segítségét kell kérnie. A Gonosz Ellenes Liga is arra a következtetésre jut, hogy egy bűnöző fejével csak egy másik bűnöző képes gondolkodni. Gru kezdetben vonakodik, de egyrészt szeretné, ha lányai egy békés, boldog világban nőnének fel, másrészt hiányzik a kaland és Lucy Wild ügynök sem közömbös számára. Lucy Wild ügynök rajongása viszont roppant idegesítő, ennél még Hillary Swank is visszafogottabb volt az Álmatlanságban. A Liga először hallgat Gru megérzéséire, később hamis nyomot követve magára hagyja őt.
A 007-es rajzfilmváltozata egyszerre próbál megfelelni a gyerekek és kísérőik elvárásainak, így amíg az előbbiek a kis sárga (majd lila, majd ismét sárga) bizbaszok ripacskodásán kacagnak, az utóbbiak az Alien, a Word War Z és a YMCA paródiákon sírnak be. Az arányokat nem mindig sikerül megtartani, ilyenkor hol egyszerre 100 gyerek magyarázza apunak és anyunak a moziban, hogy mi történik, hol fordítva. Az eredetiséget ezúttal elfelejthetjük, kapunk egy tisztességesen megrajzolt kémrajzfilmet, amiben sokkal több lehetőség van, mint amennyit ebből ki is használ. A mignonok egy idő után kifejezetten idegesítőek, az meg különösen, hogy hol tudnak értelmesen beszélni, hol nem. Kérdés, mennyit ért abból egy gyerek, hogy „kanpai”. A mostanában a Duft Punkkal haverkodó Pharrell Williams zenéje a klasszikussal kiegészülve nagyon ütős, a „kameramozgás” látványos, a szülinapos Ágika egyszerűen zabálnivaló. Legyünk jó szülők, nézzük meg!
No Comment