Mr. Morgan utolsó szerelme (Mr. Morgan’s Last Love); rendező: Sandra Nettelbeck; szereplők: Michael Caine, Clémence Poésy, Gillian Anderson, Justin Kirk; színes, feliratos, német-belga-amerikai-francia romantikus dráma, 116 perc, 2013; 12
Társastánc egyedül
A Mr. Morgan utolsó szerelme első látásra olyan, mint a kihipózott Vénusz. Várj egy félórát, és kiderül, köze sincs a sztorinak a szerelemhez. Pontosabban ahhoz a szerelemhez, amelyről azt gondolnánk, hogy szerelemnek lett szánva.
Michael Caine első mozdulata (egy „kézrácsapás”) előrevetíti az egész film hangulatát. Abból már látjuk, hogy ki is ő, mit érez, és mennyire elveszett egy új helyzetben. A filmnek szinte nincs más dolga, mint árnyalni és részletekkel ellátni a történetet. Azt profin teszi, még ha kicsit lassan is.
Mr. Morgan elveszíti feleségét. Párizsban marad. És megismerkedik egy fiatal lánnyal. Nyilvánvalóan érzelmek szövődnek kettejük között. Már csak az a kérdés, hogy mégis milyen természetű érzelmek. Az első néhány jelenet talán ezért emlékeztet olyan nagyon Peter O’Toole utolsó Oscar jelölését hozó filmjére, a Vénuszra, ahol a főhős élete alkonyán egy fiatal lány társaságában érzi magát újra férfinak.
Mindig kérdéses, hogy hány éves korig számít egy férfi pasinak, és mikortól lesz bácsi. Ebből a szempontból is nagy öröm Michael Caine-t látni a moziban. Valami megmagyarázhatatlan módon ő és Christopher Plummer nyolcvan fölött is szexi. Épp ezért könnyen hisszük el róluk, hogy még határozottan a férfi kategóriába tartoznak.
A történet alakulása, a további szereplők megismerése ugyanakkor nem hagyja, hogy skatulyázzunk. És persze nyomatékosítja, hogy Mr. Morgan elsősorban ember. Annak minden önzésével, hibájával, szeretetével és csalódásaival.
Michael Caine, mint mindig, most is hiteles, és visszafogott játéka csak hatásosabbá teszi a karakter megjelenítését. A fiatal tánctanárnő szerepében Clémence Poésy-t láthatjuk, aki korábbi alakításaival maximum a bájos jelzőig jutott (még drogdílerként is az Erőszakikban). Most megpróbálkozott többel. Nagyjából bejött.
U.i.: Nem szeretem az összeesküvés elméleteket, de vajon véletlen volna, hogy Mr. Morgan kedvenc könyveként egy E.E. Cummings kötetet neveznek meg a filmben, miközben tudjuk, hogy a Hannah és nővéreiben Michael Caine figurája erősen kötődik Cummings egy verséhez? Na jó, így leírva, ez tényleg csak véletlennek tűnik. Bocsánat.
