Piszkos pénz (The Drop), rendező: Michael R. Roskam, szereplők: Tom Hardy, Noomi Rapace, James Gandolfini, Matthias Schoenaerts, amerikai thriller, 106 perc, 2014. (16)
Kutya élet
Az éjszakai bároknak létezik egy olyan funkciója, amit eddig csak a beavatottak ismerhettek, egy képzavarral élve a napközben megszerzett illegális jövedelmek itt hajtják álomra a fejüket. Ízig-vérig amerikai történet részben európai gárdával, James Gandolfini utolsó, nagyszerű alakításával.
A piszkos pénzt nem bankban tartja az ember. A piszkos pénzt este összegyűjtik és reggelig egy arra kijelölt vendéglátóipari egységben pihentetik. Itt ugyan nem kamatozik, de adózni sem kell utána. Egy ilyen kocsmát üzemeltett Marv (Gandolfini), ahol az unokaöccse, Bob (Hardy) a csapos. A kocsma régen Marv tulajdonát képezte, azonban játékszenvedélye miatt ma már a csecsen (ez most a divat) maffiáé. Marv ennek tényéről igyekszik nem tudomást venni. Bob nem kifejezetten bonyolult fickó, amolyan háttérben meghúzódó, szemlélődő típus. Egy kukába dobott kölyökkutya – tulajdonképpen a film főszereplője – megmentése során találkozik a bevándorló Nadiával (Rapace) és sorsuk innentől kezdve végérvényesen összefonódik.
Ha egy sikeres európai rendező hollywoodi megbízást kap, mindig fennáll a veszély, hogy elk.rvul. A Bikanyak belga rendezője nem esett bele ebbe a hibába, jó érzékkel vitte vászonra az egyébként nem túl csavaros – helyesebben kiszámítható, de elegánsan tálalt csavarokban gazdag – sztorit. Kedvenc színészét, a szintén belga Matthiast Schoenaertset (egy pszichopata fickó a filmben) is magával hozta, biztos, ami biztos alapon. A forgatókönyvön maga Dennis Lehane (Viharsziget, Titokzatos folyó, Hideg nyomon) dolgozott, akitől az alapötlet származott. A Boston Noir sorozatban megjelent rövid történet címe Állatmentő, eredetileg ezt kapta volna a film is.
Szinte könnybe lábad az ember szeme, ahogy a füstölő, iszogató, szuszogó, az élet nagy dolgairól elmélkedő Gandolfinit nézi. Ez a szerep az övé. A legemlékezetesebb és valószínűleg majd a legtöbbet vitatott alakítást mégis Tom Hardy nyújtja. A srác már többször bizonyította, hogy zseniális színész, talán már túl jó Hollywoodhoz. Éppen ezért mondom, ha Teréz anya állna a pult mögött, előbb jutna eszünkbe, hogy ez a nő valami rosszban sántikál. Bob karaktere annyira tiszta, annyira szerény, hogy az ember Oscar helyett egy Nobel-békedíjat vágna hozzá. Mindenkit megvezet, egyedül a környéken szaglászó és Bobot a templomból ismerő Torres nyomozó (John Ortiz) lát át rajta, de többet ő sem tud kezdeni vele.
Az európai rendező és színészek dacára a film mélyen brooklyni, ugyanakkor az érzelmek legalább akkor szerephez jutnak, mint az akció. Valószínűleg nem ez lesz Lehane és Roskam élete főműve, de attól még nagyon jó kis mozi.