2001: Űrodüsszeia (2001: A Space Odyssey); rendező: Stanley Kubrick; főszereplők: Keir Dullea, Gary Lockwood, William Sylvester; amerikai-brit sci-fi; 141 perc; 1968 (12)
Hölgyeim és uraim – lebegünk az űrben
Stanley Kubrick kikezdhetetlen, monolitikus klasszikusáról néhány magasztaló sor.
A sci-fi általában egy eléggé technikafüggő műfaj, és amíg a filmgyártás gyerekcipőben járt, viszonylag kevesen próbálkoztak űrben játszódó jelenetek megjelenítésével. A sci-fi másik fontos alapvető jellegzetessége, hogy áltudományra épít, és minél jobban eltávolodik a valóságtól, annál inkább fantasztikus, mintsem tudományos az adott alkotás. A Star Wars-nak sokkal jobban áll, hogy hatalmas robbanásokat óriási robajok követnek, márpedig az űrben ilyesmi nem létezhet. Nem is csoda, hogy egy közelmúltbeli, a tudományosságot vizsgáló mozis felmérésben George Lucas űreposza szóba sem jött, az első helyet viszont a 2001: Űrodüsszeia szerezte meg.
Nem könnyű írni Stanley Kubrick filmjéről, hiszen az elmúlt közel fél évszázadban szinte már mindent leírtak róla, és persze összevissza próbáltak belemagyarázni furcsábbnál furcsább dolgokat. A film sikere nagy mértékben köszönhető annak, hogy a rendező és Arthur C. Clarke író mindenképp el akarta kerülni a szájbarágást – azt szerették volna, ha filmjük a létező legkevésbé legyen érthető, és hogy mindenkinek meglehessen a saját interpretációja. Az alapötlet az volt, hogy az ember nem saját magától jutott el jelenlegi fejlettségi szintjére, hanem külső segítséggel: amikor az ősemberek meglátják az addig soha nem látott, számukra ijesztően szabályos formájú, koromfekete monolitot, azonnal pánikba esnek. De nem sokáig, hiszen hamarosan felfedezik az erőszakot, a film egyik legemlékezetesebb mozzanatának tekinthető vágásban pedig eljutunk az őskori primitív fegyvertől egy XXI. századi űrállomásig, ami a Kék Duna keringő dallamaira lebeg vígan az űrben.
A több millió évet átölelő vágás mellett van még ebben a 141 percben bőven olyan képsor, ami örökre beégett a filmrajongók agyába, például a körkörös futás az űrállomáson, a csillagkapun való áthaladás, vagy a záró képsorok, különösen azzal a snittel, amikor az űrkabin egy neoklasszicista hálószobában pihen. A Douglas Trumbullnak köszönhető, a mai napig kiindulási alapnak tekinthető speciális effektusok mellett fontos még megemlíteni a mesterséges intelligencia elszabadulását, mely azóta is gyakori témája a sci-fiknek.
Ha nincs a 2001: Űrodüsszeia, akkor nincs a Star Wars, a Szárnyas fejvadász, a Terminátor, meg úgy nagyjából az, amit ma modern sci-finek nevezünk. Kubrick és Clarke műve egyetlen egy dologban tévedett (2001-ben már rég nem volt Szovjetunió), de ez elenyésző nüansz a film érdemei mellett, mely saját maga is egy rejtélyes, rengeteg titkot rejtő, félelmetes monolit.
Kapcsolódik:
Ebből a csodálatos videóból megérted, miért volt Stanley Kubrick zseni
