Szüleink szexuális neurózisai

Szüleink szexuális neurózisai (Dora oder die sexuellen Neurosen unserer Eltern), rendező: Stina Werenfels, szereplők: Victoria Schulz, Jenny Schily, Lars Eidinger, Urs Jucker, svájci-német romantikus dráma, 90 perc, 2015. (18)

Dora, a felfedező

Vannak filmek, melyek beszélgetést indukálnak, legyen szó akár az önmagunkkal történő beszélgetésről. Ez az erős, gondolatébresztő darab a szülő-gyerek kapcsolatot helyezi teljesen új megvilágításba azzal, hogy utóbbi mentálisan sérült, ugyanakkor erősen vágyik a szexuális szabadságra.

Az értelmi fogyatékos Dora egészen mostanáig gyógyszereken élt. Tizennyolcadik születésnapját betöltve anyja úgy dönt, hogy ideje felhagyni ezekkel, Dora ismerje meg a gyógyszerek nélküli, normális világot. A lány mást sem lát maga körül, mint szexet és párokat, nem csoda, ha saját maga is részese akar lenni ennek. Kérése rövid úton meghallgatásra talál, a gyógyszervigéc Peter teljesen az ujja köré csavarja a testileg érett, naiv lányt. A svájci Lukas Bärfuss a német nyelvterület egyik legjelentősebb írója, műveit Európa szerte nagy sikerrel játsszák (A szüleink szexuális neurózisai mellett A próba és A busz is színpadra került nálunk).
A normálisnak tartott közösségbe helyez egy nem normálist és az ebből fakadó konfliktust osztja meg a nézőkkel. Egzisztenciális kérdéseket vet fel, társadalmi problémákat feszeget. Egy frusztrált társadalomét. A többség által csúnyának, abnormálisnak tartottat vizsgálja. Azt, amit meg kell szüntetni, vagy ha erre nincs lehetőség, el kell rejteni. Az egyik legveszélyeztetettebb korosztály a tinédzsereké, akik nem egyszer az alkoholban vagy a drogban találnak megoldást a szüleikkel át nem beszélt problémáikra. Talán mert maguk a szülők sem mentesek a problémáktól, az elfojtott vágyaktól, hazugságoktól és titkoktól. Dora szülei gyereket szeretnének, ami sehogyan sem akar összejönni, így a lányáért aggódó és a lányára irigy anya egyszerre van jelen. A lányát ugyancsak féltő apában nincs meg ez az irigység, őt inkább Peter flegmasága dühíti, aki férfiatlan viselkedés ide vagy oda, mégis csak képes a gyereknemzésre. A legfontosabb kérdés talán az, hogy a cselekvőképesnek nyilvánított Dora a szex élvezetén túl képes-e felfogni annak következményeit is, hiszen a gyerekvállalás egy olyan komplex dolog, ami gyakran a normálisnak tartott embereknek is láthatóan gondot jelent. És egyáltalán, van-e ebbe bárkinek is joga beleszólni, meddig tart a szülők és a társadalom (pontosabban az általuk felhatalmazott hatóságok, intézmények) felelőssége. A jóléti társadalmak szülte alkotásokban az olyan problémákon túl, mint a háborúk, a szegénység és az éhezés megjelennek azok is, melyekkel együtt tudunk élni, kevésbé zavarnak, vagy tudomást sem veszünk róluk. Megjelenik az egyén, és az egyénnek a közösséggel, egy másik egyénnel vagy éppen saját magával való viszonya. Ebből a szempontból Svájc még különlegesebbnek számít. Az életstílus, a szociális háló, a jogrendszer és más hasonlók, azon túl, hogy a többség számára irigylésre méltóak, gyakran válnak kritika célpontjává. Hozzá nem értő kezekben mindez nevetség tárgyává válik, ha pedig valaki kellő érzékkel nyúl hozzá a témához, akkor, mint ahogy Lukas Bärfuss esetében is történt, azonnal ráragad a botrányos jelző. A 2006-ban svájci filmdíjjal jutalmazott Utórengés forgatókönyvíró-rendezője ezzel a filmjével négy kategóriában kapott hazájában jelölést. Az egyébként is sallangmentes színpadi mű feldolgozása már-már dokumentarista (mintha nem is színészeket látnánk), nyers és kendőzetlenül őszinte, szinte csak és kizárólag a Dora által érzékelt és felfogott, beszűkült világ ábrázolása során él művészi eszközökkel.
Ebben a rohanó világban elsősorban az önfeledt szórakozásért váltunk mozijegyet, de tartozunk magunknak annyival, hogy időnként beiktatunk egy-egy önvizsgálatra buzdító darabot. A film kimond olyan dolgokat, melyekről hajlamosak vagyunk megfeledkezni, de ha jobban tetszik, írhatom úgy is, hogy igyekszünk megfeledkezni. Ezek közül talán a legfontosabb az, hogy létezésünk más emberek tevékenységének, szerencsés esetben döntésének eredménye. Belegondolni is rossz, hogy csodált és sokszor istenként tisztelt szüleinknek mit kellett tenniük ahhoz, hogy mi itt lehessünk.

Hozzászólások

hozzászólás