Félvilág - kritika

Félvilág, rendező: Szász Attila, szereplők: Kovács Patrícia, Gryllus Dorka, Döbrösi Laura, Kulka János, Sándor Péter, magyar filmdráma, 88 perc, 2015. (16)

Kurtizánok tündöklése és bukása

Mágnás Elza halálának körülményei máig tisztázatlanok, amit látunk, az csak egy lehetséges forgatókönyv, de annak kifejezetten jó. Okos, jól átgondolt történet nagyszerű alakításokkal, de lehetne egy kicsit bátrabb, kísérletezőbb is.

A cselekmény megtörtént eseményen alapul, Mágnás Elza élt és létezett, pincérnőként kezdte, ám szépsége és intelligenciája hamar megmutatkozott. Különböző szórakozóhelyeken fordult meg, így jutott el a Fővárosi Orfeumba, ahol már mindenki csak Mágnás Elzaként ismerte. Gazdag barátai sorra váltották egymást, mígnem egy bécsi bútorgyáros kivette a kupiból, lakást bérelt neki és irigylésre méltó életet teremtett számára. Az Esti Újság 1914. január 15-iki számában számolt be arról, hogy a rendőrség azonosította azt a női holttestet, amit korábban találtak egy kosárban. Az áldozat nem volt más, mint az éjszakai világ nevezetes alakja, a jól ismert szép szőke lány, akit egész Budapest csak Mágnás Elzának (született: Turcsányi Emília) nevezett. Mivel a kornak is fontos szerepe van, érdemes megemlíteni, hogy ugyanezen újságban Tisza István hazafiatlan cselekedetéről cikkeznek, amiért paktumot szándékozott kötni a románokkal. A júniusi szarajevói merényletig már nincs sok hátra.
A Félvilág nem árul zsákbamacskát, rögtön azzal kezd, amikor ezt a bizonyos kosarat kihalásszák a jeges Dunából. Négy nappal megyünk vissza az időbe, vagyis tudjuk, hogy gyilkosság fog történni, mint ahogy azt is, hogy négy napon belül. Valahogy mégis ettől lesz izgalmas a film. Nagyjából ugyanaz az érzés keríti hatalmába az embert, mint a régi krimiknél. Gyerünk Derrick, már csak öt perced van (és csak kétszer nem sikerült elkapnia a tettest). Mágnás Elza (Kovács Patrícia) egy ízlésesen berendezett nagypolgári lakásban él komornájával, Rózsival (Gryllus Dorka), aki éppen egy segéderőt készül felvenni maga mellé. Az egy szál bőrönddel, ajánlólevél nélkül érkező, csendes és szerény Kató (Döbrösi Laura) végül megkapja az állást. A naiv lányt lenyűgözik a látottak, a szigorú komorna éberen őrzi minden pillanatban, nehogy elcsábuljon a szépség és a pompa hívására. Persze a négy nap alatt kiderülnek Elza viselt dolgai – pl. hogy a bútorgyáros (Kulka János) nem a férje -, míg ő az Orfeumba viszi magával Katót, addig Rózsi a templomba és tulajdonképpen az egész nem más, mint a Kató lelkéért vívott harc, melyből csak egyvalaki (vagy éppen senki nem) kerülhet ki győztesen.
Örök érvényű dolgokat egy adott korba helyezni mindig magában hordozza a kockázatot, mert vagy az örök érvény, vagy a kor tűnik el, de még az is előfordulhat, hogy mindkettő, esetünkben viszont működik a dolog. A cselekmény, a dialógusok, a karakterek, a kép, a hang, a zene, a helyszínek, az alakítások egyaránt visszaadják a századforduló varázsát és a férfi-nő játék minden szépségét és fonákját. Bár alig hagyjuk el a szobát, a kitörni készülő első világháború szelleme ott kísért mindenhol, mintha csak a szemben álló felek költöztek volna oda be, ezúttal férfiak, nők, egykori barátnők, szeretők, szolgák.

A film őszinte és ez szinte mindenre igaz. Azt kapjuk, amit látunk és hallunk, a szex az szex, gyilkosság az gyilkosság, a szerelem, az szerelem, a kurva az kurva és így tovább. Talán nem is baj, hogy nem akar többnek látszani, mint ami, de egy kis játék azért belefért volna. Igen, az a kicsi plusz hiányzik belőle, amitől később is emlékszünk rá és nem csak azt mondjuk, nézd meg, mert jó, hanem meg is tudjuk indokolni. Mert tényleg az a helyzet, hogy ameddig nézzük, teljesen a hatása alatt vagyunk, de ahogy vége, úgy múlik el fokozatosan ez az érzés. Pedig nagyon szeretnék rá emlékezni, mert tényleg jó. Még sok ilyet. Legalább ilyet. A Mágnás Elzák köztünk élnek, ma is sokan kezdik pincérnőként, jönnek fel Pestre egy szál bőrönddel és valóságshowkban, chatszobákban, a DJ pult mögött, Dubaiban, a bulvárlapok címlapjain, könyvek borítóján, oligarchák oldalán, vagy éppen a süllyesztőben (kevésbé szerencsés esetben a kék hírekben) végzik.