Szexelnek-e a szingli szuperhősök?
A cikksorozat előző részeiben az önmegtartóztató Hulkról és a feltehetően még mindig ártatlan Amerika Kapitányról volt szó. Velük azonban nem ér véget a magánéleti gondokkal küzdő képregény figurák sora. A kérdés persze az, hogy nekünk, nézőknek mégis mi közünk hozzá, hogy a szabadidejükben mit csinálnak, vagy éppen mit nem csinálnak.
A vizsgált dilemma, nevezetesen, hogy az alkotó milyen szintű intimitásokat áruljon el egy adott szuperhősről annak tükrében, hogy annak személyisége, és az általa képviselt erkölcsi normák ne változzanak, lényegében a facér karaktereket érinti. Pontosabban a facér és „ivarérett” karaktereket. Pókember rajongói talán a legfiatalabbak, ha a Marvel hívők életkorát vizsgáljuk. Így alapvetően a képregény is hagyományosan aszexuális, és az abból készült különböző feldolgozások is ehhez tartják magukat. Van szerelmi szál, be is teljesül (a Sam Raimi rendezte verzióban a gyűrűig is eljutunk), azonban a legárnyaltabb utalást sem teszik a Peter Parker és Mary Jane Watson, illetve a Parker és Gwen Stacy közötti testi kapcsolatra. Pedig álszentség lenne irreális opcióként kezelni a tinédzserkori szexuális aktivitást. Arról persze vitatkozhatunk, hogy vajon túl szemérmes-e az alkotók részéről hallgatni róla. Mindenesetre tudatosnak tűnik. Ezt az elméletet támasztja alá Johnny Storm jellemváltozása is. A 2005-ös Fantasztikus négyesben Fáklya menőségének elengedhetetlen része, hogy igazi csajozó gép. Ehhez persze kell egy olyan pasi, aki esetében nem kérdőjelezzük meg, hogy bárkit megkaphat. Pirulás nélkül kijelenthetjük, hogy erre tökéletes választás volt Chris Evans. (Akkor persze még nem sejtették, hogy később előléptetik kapitánnyá.) Az hogy ő testesítette meg Johnny Stormot, szó szerint érthetjük. Olyan pofátlan félmeztelenkedést képregényfilmben, mint amit az ő nyakába varrtak, máshol nem nagyon láttunk. Mondanám, hogy rém öncélú egy megoldás volt, de ha egyszer oly kevesen bánkódtunk emiatt…
A Fantasztikus négyes első része, valamint az ezüst utazóval kiegészült folytatás egyébként annyiból nem következetes, hogy bár az egész hangvétele, és a megjelenő konfliktusok is egyértelműen a Pókember kedvelő fiatalabb korosztályt célozzák, mégis belecsempésztek ócska, szex-szel kapcsolatos poénokat. Johnny-ban felmerül a kérdés például, hogy az ágyban Ben vajon produkálja-e a váratlan sziklaomlás jelenségét. Az egyetlen vigaszunk, hogy ez sem rontja tovább a film színvonalát.
A képregény legfrissebb – komoly csalódást okozó – adaptációjában a karakterek megfiatalodtak, így Johnny Storm menősége már csak gyorsulási versenyekből és kamaszlázadásból áll. Reed Richards és Sue Storm egymás iránti érdeklődésének lagymatagsága pedig itt is betudható az életkoruknak. Persze a fölöslegesen túlpörgetett, erőltetett cselekményre való koncentrálás sem hagyott időt az íróknak arra, hogy kibontsanak egy épkézláb szerelmi történetet is.
És ha már a gyermeteg megvalósításoknál tartunk, nem mehetünk el szó nélkül A Hangya mellett sem. A kedvére zsugorodó tolvajról szóló darab vállaltan családi film lett. Legalábbis bízom benne, hogy vállalják, mert az lett. Olyannyira, hogy a szex abban az egy formában jelenik meg, hogy van a történetben egy gyerek, aki feltételezhetően két ember korábbi intim együttlétének az eredménye. A szemérmességnek azt a fokát produkálja a film, hogy még a csókjelenet is abból áll, hogy Hope és Scott szétrebben, mikor a lány apja rájuk nyitja az ajtót. Tehát, csak, hogy tisztán lássunk: nincs csók, csak rebbenés. Bájos. Amúgy meg – bár semmiképpen sem szeretnék téves következtetéseket levonni közhelyes szituációkból, de – gondoljunk már bele, hogy főhősünk épp a sittről szabadul a történet elején. Nem állítom, hogy feltétlenül az az életszerű fordulat, hogy első útja egy nyilvános házba vezet, de tényleg nincsen semmilyen vágya? Hát, itt úgy tűnik nincs. Marvelék úgy döntöttek, hogy minden emberi érzése a kislányának visszaszerzésében kulminálódik, így ne bonyolítsuk a cselekményt azzal, hogy ő nem csak apa, hanem egy ereje teljében lévő felnőtt férfi is.
https://www.youtube.com/watch?v=v_-7hRndlss
Sorozatunk következő és egyben utolsó részében megnézzük, hogy meddig tart a hűség. Akkor is, ha egy világ választ el? Netán ha mindjárt kilenc? Thor magánéletében vájkálunk majd.
