
Éjsötét „Született feleségek”
Az összehasonlítás nem véletlen, hiszen ugyanúgy négy nő hétköznapjait ismerhetjük meg egy gyilkossági esemény köré fonva, de itt nem az elhunyt narrálja a történetet, hanem a kihallgatószobában mesélnek a környékbeliek, hogy ki hogyan látta a családok életét – és általában már tudjuk, hogy közel sem az rejlik a felszín alatt, ami látszik.

A négy család élete egy kicsit elszigeteltebb és mondhatni sötétebb tónusú városkában játszódik, a mindig borús óceán partján, ezért a Született feleségeknél sokkal krimisebb zsánerelemeket is felfedezhetünk benne. A gyilkosság, az erőszak és a hétköznapi problémák torokszorító elfojtása lengi körbe a hangulatot. Az Amerikai szépség idealizált családmodelléhez hasonlítva itt is hangsúlyos a gazdagság, azonban mindenhol jelen van az üresség. Ez hol megcsalás formájában mutatkozik meg, hol egy egyedülálló anya próbálja a múlt sérelmeit elvarrni, hol a mellőzöttség és a karrier viaskodik a feleségben, hol a családi belüli erőszak komoly kérdéskörét feszegeti az alkotó. Mindegyik főszereplő középkorú nő és anya, akiknek élete fordulóponthoz érkezett.

Az anyák tettei nagyon manírosak és eleinte kétszínűek, így Reese Witherspoon a Dr. Szöszire emlékeztető ripacssággal, Nicole Kidman a szende szűzies lényével, Shailene Woodley pedig laza fiatal rockerségével kicsit a kiszámíthatóság felé terelnek minket, azonban a részek fokozatosan és nagyon gyomorszorítóan tartják vissza a feszültséget egészen a végkifejletig, ahol már lehull mindenkiről a maszk és kitárulkozik valódi sérülékeny énjük.
Nem hibátlan a sorozat, de mindenképp dinamikus és élvezetes – a pszichológussal való beszélgetések vagy a családon belüli erőszak köré font erkölcsi és etikai kérdések nagyon realisztikusan vannak ábrázolva, és szinte ordít a képernyőről, hogy a valóságban is előforduló problémákra szerették volna felhívni a figyelmet.
Ami a legszebb az egészben, hogy nem a gyilkosság és a halott kiléte az igazán fontos, amire a történet épül – ha már edzett junkiek vagyunk, arra időben rájövünk -, hanem maga a folyamat, az átalakulás a fontos.
A hasonló női sorozatokkal ellentétben itt valóban az anya szerepen van a hangsúly, rengeteget mutatják őket gyermekük közelében és a konfliktusok is egymás között a gyerekek miatt alakul ki. Eleve mindenki azért költözött ebbe a kisvárosba, mert a magániskolák annyiba kerülnek, mint máshol az államiak, így gyermekeik még inkább középpontba kerülnek.
Kemény kérdéseket feszeget, ezeket túlságosan könnyedén válaszolja meg a végére, mégis a legizgalmasabb a sorozatban, hogy az első pár rész után – ami a lassú építkezés miatt eléggé vonatottnak tűnhet – szinte lélegzet visszafojtva várjuk nem a történet, hanem egy-egy adott szituáció feloldását, ami sosem végleges.
A színészek kiválóak, bár érezhetően karaktercentrikus volt a casting, hiszen mindegyiküket láthattuk már hasonló szerepkörben. Az atmoszféra nyomasztó, de a témák és az élethelyzetek még inkább.
Érdemes belemerülni, mert itt is több rejlik a felszín alatt, mint azt gondolnánk, ugyanis végre elérkeztünk oda a sorozatok világába, hogy egy középkorú gazdag nőkről szóló sorozat mellőzi a szappanoperai elemeket, és leginkább a családon belüli tabu témákat igyekszik kivesézni négy nagyszerű színésznő szereplésével.



