

Aztán jött a befejezés és jelentem: nem csak, hogy a sorozat talán legjobb darabja lett a Majmok bolygója: Háború, de minden kétségemet és rossz érzésemet elsöpörte a szériával kapcsolatban, szóval, ha vannak, akik hasonló cipőben jártak mint én, csupa jó hírem van számukra. A háború egyszerre lett grandiózusabb és sokkal kisebb, vagy jóval inkább személyesebb, mint az elődök és pontosan ez az oka annak, hogy az utolsó mozinak sikerült megadnia a kegyelemdöfést és megszerettetnie velem ezt a szériát. A történet nagyjából ott veszi fel a fonalat, ahol a második rész abbamaradt, vagyis miután egy lázadó, bosszúszomjas majom, Koba, megtámadta a San Francisco-i emberkolóniát, Cézár, a majmok vezére már tudja, hogy képtelen megtartani a békét majmok és emberek közt. A Woody Harrelson alakította ezredes, ugyanis csapatával a majomtársadalom életére tör, Cézár pedig minden erejével próbálná megakadályozni a háborút és megvédeni a majmokat a katonák fenyegetésétől. Azonban ahogy az ezredes egyre nagyobb fenyegetést jelent számukra, Cézárnak egyre nehezebb lesz egyensúlyoznia a béke és a háború határvonalán, így pedig nem csak a külső fenyegetéssel, de belső démonjaival is meg kell küzdenie, hogy eszméjéhez hű vezető maradhasson.
Ami eddig jó volt ebben a szériában, az továbbra is megmaradt. A karakterek tele vannak érzelmekkel, Andy Serkis lenyűgöző Cézárként, Woody Harrelson sugározza magából az őrületet, a gyűlöletet, eközben mégis olyan gonoszt alakít, akit nem tudunk nem megérteni legalább egy kicsit. A frissen behozott mellékszereplők (Rossz majom és a kislány) üde színfoltok és kicsit segítenek fellélegezni a filmet egyébként teljesen átszövő sötét, háborús hangulatból úgy, hogy közben a maguk tragédiájával mégis hozzátesznek történet mondanivalójához. A látvány, a CGI továbbra is kifogástalan, igazi mestermunka.
Sajnos az erényekkel együtt a korábbi hibák is folytatódtak a harmadik résszel, vagyis kicsit sokat akart markolni a Majmok bolygója – Háború, ennek pedig az lett a következménye, hogy a belengetett szálak egy részét végül nem bontja ki a film. Emellett erősen érezni a sztori egy-egy pontján, hogy valahogy tovább kellett gördíteni a cselekményt, ezt pedig elég banális húzásokkal oldották meg néhol (Ugyan kinek tűnne fel egy katonai létesítményben egy ki-be járkáló kislány? Na ugye, hogy nektek sem.).
A Majmok bolygója – Háború szinte minden, aminek egy jó blockbusternek lennie kell, sőt még több is. Pazar látványfilm, erős karakterekkel, ráadásul elég mondanivalóval ahhoz, hogy a film után leülhessünk elmélkedni a látottakon. Kaptunk egy kerek előzmény-trilógiát, ami pluszba még fel is ér az eredetihez, szóval hibák ide vagy oda, íme egy remek példa arra, hogyan kell tartalmas popcorn mozit készíteni.


