Örök tél, rendező: Szász Attila, szereplők: Gera Marina, Csányi Sándor, Döbrösi Laura, történelmi dráma, 2018.
Egy a tábor
Az Örök tél nem csak a filmbeli szereplők története, még csak nem is a gulágra elhurcolt 250 ezer emberé, hanem mindannyiunké. Havasi János novellájából Szász Attila és Köbli Norbert készített tévéfilmet, melyet a sajtónak moziban mutattak be és talán ott érvényesül a legjobban. Egyszerre művészeti alkotás, történelmi tabló és iskolai tananyag.
A vidéken élő Irén (Gera Marina) katona férjét várja haza a frontról. Egy nap hivatalos levelet hoz a postás, Irénnek mezőgazdasági idénymunkára kell mennie (kukoricát törni télen) három hétre. A marhavagonok végállomása azonban egy szovjet munkatábor 2 ezer kilométerre az otthontól. A nők egyetlen vétke, hogy svábok és/vagy svábhoz mentek feleségül. Háborús jóvátételként egy szénbányában kell dolgozniuk, ahol napi egy csillét kell megrakniuk. Ezt még egy egészséges, jól táplált férfiembernek sem könnyű teljesítenie, de itt hideg van, betegség. nélkülözés és káposztaleves. Itt minden a túlélésről szól, amihez mindenki máshogy közelít. Az ellentétek vonzzák egymást, a reménykedő Irén és a reményvesztett Rajmund (Csányi Sándor) a munkafelügyelő egymásba szeretnek, a közös túlélés felülírja a családi állapotot.
Nem a szokványos gulágfilm, írják már most sok helyen, holott pár sorral feljebb éppen azt olvashatjuk, hogy ilyen még nem készült Magyarországon (akkor honnan tudjuk?). Ilyen típusú filmből nemzetközi viszonylatban sincs túl sok, de az ezekkel való összehasonlításnak inkább, mint érdekességnek lenne értelme. Talán úgy lehetne a legpontosabban megfogalmazni, hogy előzetesen mást vár az ember, mert a „gulágfilm” kifejezés hallatán eltérő kép alakult ki benne (akár ismeri a történelmi hátteret és a kortárs magyar filmet, akár nem). És igen, ilyen film még nem készült a rendszerváltás óta, de ahhoz, hogy egy film elkészüljön, nagyjából ezer dolognak kell összejönnie és az ok ugyanúgy lehet a jó nyersanyag, mint a támogatás hiánya. A filmmel kapcsolatos gondolatokból végleg száműzve a politikát, két dolgot semmi esetre sem vitatnék el: szükség volt rá és jó lett. 
Az első dolog, ami szembe jutott róla, miközben néztem az, hogy nem hamis. Nagyapám érthető módon nem sokat mesélt a szovjet hadifogságról, de amennyire visszaemlékszem, az szinte mind visszaköszön a filmben. Mert bár női táborról van szó, mechanizmusát tekintve nincsen nagy különbség és nem csak azért, mert ezeknek a nőknek történetesen egy szénbányában kell dolgozniuk. A forgatás gyakran valóban mostoha körülmények között zajlott, de a színész dolga a játék, nem a nyafogás. A látottak alapján mindenki megértette és átérezte, miről is van szó. Gera Marina a Szabadesés és a Fehér isten mellett eddig főként rövidfilmekben láthattuk, valamint olyan televíziós sorozatokban, mint a Munkaügyekben vagy az Aranyélet. Az Örök tél Irénje egyszerre törékeny és erős, a színésznő kvalitásai abszolút lefedik a karaktert. Mindig jó Csányi Sándort a vásznon látni (bár tévéfilmről van szó, a sajtónak moziban mutatták be az Örök telet) és érthető, hogy próbál kitörni a komédia műfajából, de amikor azt mondja, szeretem magát – gulágfilm ide vagy oda -, nem tudtam nem elmosolyodni. Ez van, a hősszerelmes karakter nehezen engedi el az embert, de azért a drámai oldalt is sikerült megcsillogtatni. A kisebb szerepeket Döbrösi Laura, Kiss Diána Magdolna, Farkas Franciska, Kurta Niké, Orosz Ákos, Für Anikó, Gáspár Tibor és Takács Nóra Diána alakítják (a teljesség igénye nélkül).
Fontos és hiánypótló film, mely régi adósságot törleszt, teszi mindezt magas művészi értékkel, mindenféle szemrehányás nélkül. Szász és Köbli értenek ahhoz, hogyan helyezzék el az embert egy bizonyos korban, miközben lecsupaszítják a lelkét. Nem üres tekintetű zombikat látunk, akik minden gondolatuktól megszabadulva élnek egyik napról a másikra, hanem érző embereket. Sokan közülük már lemondtak a terveikről, vágyaikról, a reményről, de ott vannak, jelen vannak, reagálnak.
Az Örök tél ugyan tévéfilmnek készült (TV premier: FEBRUÁR 25. 21:00 – DUNA TV), de amikor a mozivásznon bemutatták a sajtónak, nem volt hiányérzetem (hány magyar filmmel kellett volna fordítva csinálni ezt). Csak remélni tudom, hogy a hosszú játékidő ellenére nem vágják ketté, mert olyan lelkiállapotba hozza az embert, hogy azt nem lehet csak úgy eltenni másnapra.
