A Filmátvételi Bizottság jegyzőkönyvei 1968-1989
Ma már természetes, hogy egy külföldi filmet a nemzetközi premierrel egy időben (vagy közel egy időben) mutatnak be nálunk, de ez nem volt mindig így.
A moziban is 1989 után jött el a rendszerváltás
A rendszerváltásig egyes filmek elkerülték a hazai filmszínházakat, míg másokra éveket kellett várnunk. Az 1977-es Star Wars IV. Rész – Egy Új reményt – leánykori nevén Csillagok háborúját – pl. 1979. augusztus 16-ától láthatták a magyar mozinézők, tény, ezt követően évekig meg lehetett tekinteni.
Most is hallani olyat, hogy egy adott filmet egyes országokban nem tűznek műsorra különböző okok miatt. Mint mindenről, erről is emberek döntenek, akiknek az a dolga, hogy az ilyen, kevésbé népszerű döntéseket meghozzák. Persze a helyzet némileg más, régen nem volt pl. internet és nem áramlott ilyen mennyiségben az információ, a szüleim és nagyszüleim jó eséllyel nem tudták, miről maradnak le.
A könyv a Filmátvételi Bizottság (FÁB) tevékenységét mutatja be. A FÁB tagjai évtizedekig döntöttek arról, mely külföldi mozifilmek kerülhettek itthon forgalmazásba. Hihetetlen mennyiségű adatot felkutatva és kielemezve ad átfogó képet a rendszerváltást megelőző 25 évről.
Az 1949. július elsejétől hatályba lépett műsorpolitikai szabályozás szerint nyugati országok filmjeit nem lehetett Magyarországon bemutatni. Ez ugyan nem jelentett teljes tiltást, mivel elsősorban a „reakciós” mozikra vonatkozott, de a magánfilmkölcsönzők és –filmvállalatok lényegében lehúzták a rolót. Később a magánkézben lévő kópiákat is be kellett szolgáltatni.
Az államosítás a teljes mozi- és filmszakmát érintette. A Magyar Filmforgalmi Nemzeti Vállalat maradt az egyetlen, mely ugyan válogathatott a nyugati filmekből, de egyre erősebben volt jelen a központosított filmátvétel. A Vállalat beolvadt a Mozgóképüzemi Nemzeti Vállalatba (Mokép) és a Magyar Filmgyártó Nemzeti Vállalatba (Mafilm).
Miután a filmszakmát sikerült társadalmi tulajdonba venni, a külföldi filmek megtekintése és véleményezése az illetékes minisztérium (Népművelési, később Művelődésügyi, Kulturális, majd Művelődési) alá tartozó Filmfőosztály, illetve Országos Moziüzemi Igazgatóság (OMI), 1955 októberétől Filmfőigazgatóság (Fifő) feladata volt. Mindezzel természetesen a társadalom részéről jelentkező igényt elégítettek ki.
A FÁB tagjai egyszerre több helyszínen – nemzetközi filmvásárokon, filmheteken, Budapesten – végezték tevékenységüket. A hatékony munkát segítette, hogy egy-egy külföldi fesztiválon, filmbemutatón akár 40-50 filmet is meg lehetett tekinteni. Az utazó küldöttségekben a Fifő, a Hungarofilm (külker ügyletek), a Mokép munkatársai képviseltették magukat, de helyet kaptak benne kritikusok, újságírók, filmes szakemberek és a párt megbízottjai is. A külföldi utazásokról úti jelentés készült, ezekről ugyancsak olvashatunk a könyvben.
Az itthon működő, helyi bizottságok azokat a filmeket tekintették meg, melyeket az Előkészítő/Előzetes Bizottság (EB) már átengedett. Az EB közvetlenül is tehetett javaslatot a film átvételére, de volt olyan is, hogy egy-egy elutasítást követően a filmet később mégis bemutatták (pl. Mezítláb a parkban). Bizonytalanság esetén a Fifő Műsorpolitikai Bizottsága döntött a film megtekintése után a hazai bemutatásról.
A FÁB által átvételre alkalmasnak talált filmeket Filmforgalmi Vállalat Külkereskedelmi Osztálya, majd a Mafilm Idegenfilmek Főosztálya hozatta be. Minderről jegyzőkönyvet vettek fel, az abból készült kivonatot pedig megküldték a Moképnek (ebben benne volt, hogy az adott filmet feliratosan vagy szinkronizálva és hány kópiaszámmal kell elkészíteni). 1951-től a Mafilm átvette az export-import tevékenységet a Moképtől.
A tevékenység során hamar kiütköztek az esztétikai és ideológiai nézetkülönbségek. Ahogy olvashatjuk, a műsorpolitikai vizsgálatok során gyakran érte kritika a filmkiválasztó munkát, kihangsúlyozva a tagok elvi bizonytalanságát. A Filmfőosztály vezetője pl. azért kapott megrovást, mert saját hatáskörben döntött a szovjet filmek 57 %-os játszási arányáról, de a vizsgálatok eredményeként született meg az a szabályozás is, hogy jegyszedők csak 65 év feletti, más munkát elvállalni nem tudó személyek lehetnek. A munkát nehezítette, hogy más alkalommal meg éppen a merevség megszüntetésére tettek indítványt.
A szervezés és szabályozás folyamatosan jelen volt (ügyrend, vetítések látogatása, pártüdülő filmellátása, határozatok végrehajtása, importterv teljesítése, panaszkezelés, kávé felszolgálása, Hungarofilm létrehozása stb.). A könyv közel 70 oldalon keresztül taglalja a FÁB működésében bekövetkezett változásokat.
A rendszerváltás előtti 25 évben 70 ország 13 ezer filmjéből válogattak, melyek közül 59 ország 3.762 filmjét mutatták be nálunk. Majdnem 500 oldalon keresztül az egyes filmekről készített jegyzőkönyvekből (380 darab) szemezgethetünk különböző táblázatokkal, statisztikákkal kiegészítve.
A szintén vaskos Függelék elsőként a FÁB dokumentumaiból válogat, találunk közte kivonatrészleteket, leveleket, feljegyzéseket. A következő rész a Hungarofilm importtevékenységével foglalkozik, a külföldi utakról (úti jelentések pl. Róma, Milánó, Prága, Bukarest, Zakopane, London, Párizs, Szófia, Brünn, München, Kelet-Berlin) számol be, de találunk itt leírást a Los Angelesből Budapestre érkező filmes delegáció fogadásáról vagy a Hungarofilm tevékenységének szöveges értékeléséről is.
A Függelék végén olyan filmek átvételének történetével ismerkedhet meg az olvasó, mint a Híd a Kwai folyón, A keresztapa, A cápa vagy a Disney-rajzfilmek.
Rendkívül érdekes a politika és a film kapcsolata, a közönséghez való eljutás, eljuttatás, az a gondolatmenet, azok a szempontok és érvek, melyek ideológiai alapon kizártak bizonyos alkotásokat. A filmek többsége szórakoztat, azonban kimondhat bizonyos dolgokat, a nyugati életformát vagy egy történelmi eseményt (különösen érzékeny téma a másodig világháborús szerepvállalás) úgy mutathat be, hogy az nem összeegyeztethető a rendszerrel.
A bizottság tagjai – köztük sok filmet szerető és filmhez értő ember – igyekeztek megfelelni az elvárásoknak és kiszolgálni a rendszert, ami sok esetben vezetett vitákhoz, belső feszültségekhez.
Ugyancsak érdekesek azok a tárgyalási technikák, ahogy a rendelkezésre álló szűkös keretből sikerült megszerezni a filmeket (és átvinni ezen az egész őrületen, hiszen nagyon könnyű volt fennakadni a szűrőn).
A könyvet valószínűleg senki nem fogja elejétől a végéig elolvasni, nem is ezért született (inkább egyfajta lexikon, enciklopédia vagy történelmi tabló), de akit érdekel ez a korszak és úgy általában a film, annak a polcán ott a helye, hogy bármikor kézbe vehesse és szemezgetni tudjon belőle.
Gál Mihány – „A vetítést vita követte”
A Filmátvételi Bizottság jegyzőkönyvei 1968-1989
Gondolat Kiadó, Budapest 2015.
ISBN 978 963 693 589 4
kemény kötés, 760 oldal (melléklettel)
