Heavy túra (Hevi reissu/Heavy Trip), rendező: Juuso Laatio, Jukka Vidgren, szereplők: Johannes Holopainen, Torstein Bjørklund, Antti Heikkinen, finn-norvég zenés vígjáték, 92 perc, 2018. (16)
Metálhigiénia
Turo és barátai első látásra igazi lúzernek tűnnek, pedig egy észak-finnországi metálbandában játszanak. Az áttöréshez már csak egy dologra lenne szükségük, ami talán mindennél nehezebb: hinni saját magukban.
Valahol az isten háta mögött egy rénszarvas feldolgozó üzembe jár össze néhány gyerekkori barát, hogy metálzenét játszanak. Saját számot még nem írtak, soha nem léptek fel közönség előtt és igazából neve sincs a zenekarnak. Egy nap arra téved egy zenei fesztivál főszervezője és megszületik az ötlet, valamit most már tényleg csinálni kéne magukkal. Bő egy évtizednyi helyben toporgást követően talán túl nagy lépésnek tűnik az előbb említett hiányosságok pótlása, a szállítóeszköz előteremtéséről nem is beszélve. Ám hőseink egyáltalán nem tehetségtelenek, a kisujjukban van a metálzene. Megszállottságuk rengeteg vicces szituációt szül, de vajon eljutnak-e valaha a hőn áhított fesztiválra Norvégiába?
Igazi botfülűként mindig is irigyeltem azokat, akiknek tehetsége van a zenéléshez. Énekelni, zenét és dalszöveget írni, hangszeren játszani és kiállni a közönség elé nagyszerű dolog lehet még akkor is, ha rengeteg lemondással és erőfeszítéssel jár. Nem csak a menőség és a pénz miatt gondolom így, bár tény, zenész haverjaim már a középiskolában is hamarabb becsajoztak, mint bárki más (csak utánuk jöttek a sportolók). A metálosok a kívülállók szemében mindig is UFO-nak számítottak, legyen szó akár a zenészekről, akár a közönségükről. Ez a film az összes vélt és valós dolgot felsorakoztatja, miközben végtelenül szimpatikussá, emberivé teszi a banda kissé félszeg, de lelkes, vidám és őszinte tagjait. Az észak-finnországi település lakói kinevetik őket különcségük, furcsa öltözetük és megjelenésük miatt, miközben semmiben nem különböznek a többiektől, ugyanazok az álmaik, a vágyaik, ugyanúgy a szerelmet, a boldogulást keresik az életben. Nap, mint nap meg kell küzdeniük az előítéletekkel az utcán, a munkahelyen, mindenhol. A zenésznek küldetése van, és amikor ez a küldetéstudat elkezd dolgozni a srácokban, akkor a magukat időközben Impaled Rektumnak (Felnyársalt Végbél?) elnevező zenekar kalandjai új szintre lépnek.
A szimfonikus, poszt-apokaliptikus, rénszarvasdaráló, extrém harcos, pogány, skandináv-félszigeti (vagy valami ilyesmi) metálzene kis lépésekkel ugyan, de elindul, hogy meghódítsa előbb Norvégiát, majd a világot. A finn vígjátékok az északi mozi külön válfaját képviselik, az egészen sajátos életfelfogásnak köszönhetően a skandináv fekete humorhoz szokott nézőt is képesek meglepni. A Heavy Túra kellően beteg, ugyanakkor hatalmas szíve van, nehéz nem szeretni.
