Medvevilág Szicíliában (La Fameuse invasion des ours en Sicile), rendező: Lorenzo Mattotti, szereplők: Jean-Claude Carriére, Leila Bekhti, Thomas Bidegain, Beppe Chierchi, Arthur Dupont, olasz-francia animációs film, 82 perc, 2020. (6)
“Jönnek a medvék”
Mindenki emlékszik A vörös teknősre, nem igaz? A 2016-os animációs film olyan diadalmeneten futott végig, egészen az Oscar-jelölésig. Abszolút megérdemelten. Mi is csak dicsérő szavakkal tudtunk nyilatkozni erről a mind történetében, mind grafikájában gyönyörű alkotásról. Külön büszkeséget jelentett, hogy a rajzok elkészítésében jelentősen közreműködött a Kecskeméti Animációs Filmstúdió is. A mostani filmünk, a Medvevilág Szicíliában mögött is ugyanaz a francia cég és a kecskemétiek állnak.
Dino Buzzati tanmeséjéből készült film története viszonylag egyszerű: Kerettörténetképpen kapunk két vándorszínészt, akik a téli vihar elől egy barlangba menekülnek, ahol felébresztenek egy igen öreg mackót. Hogy ne egye meg őket, szórakoztatásképpen elmesélik, hogyan is történt a bundások inváziója Szicíliában: Leandert, a medvék királyát sok baj sújtja: elveszti fiát, Tónit és a népe is éhezik a hegyek között. Tanácsosai rábeszélésére kénytelen-kelletlen levezeti a medvéket az emberek városához, akik nem repesnek az örömtől a vendégek érkezése láttán. Nehéz a medvék sorsa: meg kell küzdeni a békéért és a saját lelkük megóvásáért, mert sok veszély leselkedik az óvatlanokra az emberek között.
A sztori mély társadalomkritikával átitatott. A természettel való kapcsolatról, a döntéseink feletti felelősségről és a világban elfoglalt helyünkről szól a film. “Szeress, ne háborúzz.” Csupa komoly téma, a mese nagy érdeme, hogy viszonylag sablonok nélkül tud a hatalom mibenlétéről beszélni. Ám valahogy mégsem hozott túl sok újdonságot a Medvevilág, kicsit olyan érzésem volt közben, mintha láttam volna már ezt valahol. De talán nem is kellett újat mutatni (számomra), hisz nem szabad elfeledkezni róla, hogy hiába a felnőttes tartalom, ez mégiscsak egy ízig-vérig családi mozi, gyerekeknek.
Megjelentek alapvető népmesei jegyek: három próbatétel, szörnyek, hősök és árulók jelenléte. A szereplőknek sok csapdán át kellett verekedniük magukat, hogy az áhított célt elérjék. A karakterek a helyükön voltak, a hősök igazán szerethetőekre sikerültek. Mindenkit felruháztak valamilyen érdekes tulajdonsággal. A valóságtól távol, sok varázslat közepette zajlik a történet. Egy biztos, hogy medvék ennyit még nem táncoltak, mint itt. Ráadásul talán a Medvevilágban csinálták meg minden idők egyik legaranyosabb kísértetes jelenetét is.
Nagyon európai a történet, mind alapanyagában, mind a készítői és a grafikája által. Senki se számítson Disney-típusú rajzokra, helyette igazán aranyos szögletes mackókat kap. Érezhetően modernizálták a történetszövést az eredeti könyvhöz képest. Megfelelt a mai kor elvárásainak, hangsúlyossá vált egy női főszereplő és eltolódtak az arányok 1945 óta. Az első fele inkább klasszikus esti mesének tekinthető, a továbbiakra pedig a legmodernebb történetmesélés az igaz.
Apropó eredeti mesekönyv, szép tisztelgés volt a filmkészítők részéről, hogy finoman elrejtve mutattak képeket a Buzzati által rajzoltakból is (figyeljétek a folyosót)!. Megfelelő arányban váltakozott a kerettörténet és a vándorszínészek meséje, ráadásul a végkifejlet és egy bizonyos lezáratlan kérdés sok-sok gondolatra sarkallhatja a nézőt, amiről aztán a csemetével is lehet majd nagyokat beszélgetni. Kicsik és nagyok is élvezni fogják. Ha valaki aggódna, hogy van-e bármi ijesztő a történetben: Grimm-meséken edzetteknek a legkevésbé sem (egy rész volt, ami rímelt a Jancsi és Juliskára), de az a pár “félelmetesebb” jelenet is hamar feloldásra kerül egy-egy kacagtató képsorban.
