Tyler Rake: A kimenekítés – kritika

Tyler Rake: A kimenekítés (Extraction), rendező: Sam Hargrawe, szereplők: Chris Hemsworth, David Harbour, Golshifteh Farahani, amerikai akciófilm, 117 perc, 2020.

Halotti Thor

A Tyler Rake: A kimenekítés egy olyan film, amiben a 11 és fél perces akciójelenet és egy Coelho idézet békésen megférnek egymás mellett. A bollywoodi sztárokkal teletűzdelt mozi A tűzben edzett férfi ázsiai verziója fehér főszereplővel.

A veterán képregényes Ande Parks és a Russo testvérek még 2014-ben jelentették meg Ciudad című képregényüket Fernando León González illusztrációival. A nyolcvanas évek akciófilmjeinek stílusát idéző képregény 160 oldalon keresztül meséli el a történetet fekete-fehér képekben. A helyszín a paraguayi Ciudad del Este, ahol egy börtönben ülő gengszter lányát, Eva Rochet kell kimenekíteni az emberrablók fogságából. A különleges kiképzésben részesült zsoldos, Tyler Rake egy hidegvérű gyilkos, aki érzelmek nélkül hajtja végre a rábízott feladatot, ám kiderül, hogy igenis van szíve. A megfilmesítés kapcsán a média Bruce Willis, Arnold Schwarzenegger, Matthew McConaughey és Dwayne Johnson nevét is felemlegette, ám Tyler Rake bőrébe ki más bújhatott volna, mint a Russo testvérekkel a Marvel filmekben Thorként együtt dolgozó Chris Hemsworth. A rendezői székbe pedig az elmúlt másfél évtized néhány emlékezetes akciójelenetének (Marvel filmek, Atomszőke, A könyvelő, A Karib-tenger kalózai és Az éhezők viadala filmek) színésze, kaszkadőre és koordinátora, Sam Hargrawe ült, aki eddig csak rövidfilmeket jegyzett rendezői minőségében. A helyszín megváltozott, hőseinket a 9 milliós bangladesi főváros, Dakka nyeli el (a stáb forgatott Ahmedabadban, Mumbaiban, valamint a thaiföldi Ban Pongban és Ratchaburiban is), ennek megfelelően a további szerepekben bollywoodi sztárokat láthatunk. A némileg átgyúrt történet szerint Banglades legnagyobb drogbárója, Ami Ashif elrabolja India legnagyobb drogbárójának, Ovi Mahajannak a fiát, az ifjabbat.  A börtönben ülő Ovi a túszmentést egyik emberére, az ex-kommandós Sajura bízza, akit jól tudja, ha nem jár sikerrel, megölik a családját. Tyler Rake és az akciót irányító szépséges Niki Khan egy kis csapattal próbálja megoldani a dolgot, de hamar kiderül, megbízóiknak eszükbe sincs fizetni. Rake megtehetné, hogy a fiút hátrahagyva menekül el a korrupt rendőrség által lezárt városból, de nem feltörnek belőle az érzések. Ő egy komplex figura, akiből Hemsworth ki is hozza a legtöbbet, így lesz belőle egy érzőszívű gyilkológép. Drámázásra, vagyis Tyler és Ovi (az ifjabb) kapcsolatának elmélyülésére persze nem sok időt szántak az alkotók, de azért mindkettő életébe betekintést nyerünk. A cselekmény jelentős részét az akció teszi ki, ami csak azért nem fekszi meg a gyomrunkat, mert a játékidő két óra, az viszont a közelharctól az autós üldözésen át a mesterlövészek párviadaláig minden lehetséges elemet felvonultat. A helyszíni adottságok teremtik meg a különleges atmoszférát, a rengeteg ember, a lepukkant épületek és járművek. A harcoló felek hol a sűrűn álló házak tetején, folyosókon, erkélyeken lakásokban kergetőznek, hol pedig lent az utcán üldözik egymást az emberek és a töméntelen mennyiségű Toyota, valamint Tata között.
A páradús levegő, a verítékben úszó emberek, a zsongás, az állandó mozgásban lévő nagyváros, a rengeteg árus beszippantják a nézőt, az egész olyan, mint egy útifilm, ahol történetesen emberek ölik halomra egymást. Az egészet megkoronázza a 11 és fél perces akciójelenet, amiért ezúton is elnézést kérek a szomszédaimtól. Többen illették kritikával a filmet, amiért már megint egy fehér férfi fut a helyiek segítségére, de a bollywoodi hírességek színészi kelléktára és/vagy harctudása, Hemsworth ismertsége és fizikuma, valamint a Russo testvérek és Hargrawe tapasztalata kifejezetten jól működik együtt és teszi a világ minden táján befogadhatóvá a mozit (Netflix ide vagy oda, én akkor is így hívom).

Soha nem lesz klasszikus, nem akar megváltani semmit és ehhez mérten nem is vállalja túl magát, de két órára simán kikapcsol. Eszünkbe sem jut azon morfondírozni, hogy a legnagyobb drogbárók miért válogatott idiótákkal dolgoznak együtt (pedig volna miből meríteni), mint ahogy azon sem, hogy az ezer sebből vérző Hemsworth miért nem hal meg rövid időn beül a bangladesi csatornák bűzös vizében térdig gázolva, ahol egyébként sokkalta jobb a térerő, mint a Kálvin téri metróban. A filmhez nemcsak hogy készült szinkron is, de üdvözítő módon Hemsworth és Harbour a jól ismert hangjaikon szólalnak meg.

Hozzászólások

hozzászólás